Értelmező szócikkely a Kistehénről

Kistehén: jelzős szerkezet egybeírva;  többes számú férfiak alkotják és olyan művészi eszközöket használnak, mint gitár, dob, metafora meg ilyesmi. Mindemellett bizonyos szintű képzavar is befigyel, lévén, hogy a név maga aprómarhákat juttat a mezei befogadó eszébe, ám a Kistehén (azontúl, hogy a nem-értőknek még mindig inkább csak Szájbergyerek) sokszor azonosítható a fauna másik jeles képviselőjével, a nyúllal.

No de még mielőtt faji kérdésekbe dugnám az orrom, közölnöm kell egy igen fontos tényt: a Kistehén az az együttes, amely március negyedikén a nagyváradi Moszkva Kávézóban koncertezik. Másodjára. A tavaly tavaszi ugyanis elmaradt, mer’ hogy akkor épp be volt zárva a kocsma. A tavaly előtti koncert viszont olyan régen volt, hogy azóta több, mint négy évszak eltelt és kénytelenek voltunk digitális hanganyagokat lejátszani, hogy a természethez közelebb kerüljünk.

Többféleképpen lehet értelmezni a Kistehenet. Van, aki szerint simán szar. Másnak a régi hangzás tetszik és az újra ujjal mutogat. Na, én nem ezekről fogok beszélni, hanem a harmadikról. Az pedig egy hármas kombináció: a természet-állat-ember kapcsolata. Erre amúgy tegnap jöttem rá értelmezésileg, miközben lemetszett faágakat szedtem össze az almafák alól. És akkor beugrott, hogy mennyire szeretem a Kistehén egyedi közlésmódját. Az ember az evolúció csúcsa – mondják – és legtöbbször mégsem képes két értelmes mondatot összerakni úgy, hogy az túlbonyolítás nélkül lefedje a valódi üzenetet. Erre jönnek a kistehenes fiúk az olykor gyerekes, leegyszerűsített szövegeikkel és jól p(r)ofán is csapnak vele. Olyan nyelven szólnak, amelyet a felnőtt ember egyre inkább elfelejt; amelyet esetleg szégyell szájára venni, mert kinevetnék; olyan idegen nyelv ez, amely mindenkiben ott van vagy ott volt valaha. Csírájukban megfogni az érzéseket és mégis valami furcsa ösztönszerűségbe konvertálni, amely annyira érthető és annyira egyszerű, hogy az már szinte hülyeség – persze nem az, de túlspilázott modern emberként lemenni állatba, vagy egyszerűbb, tisztább látásmódú gyerekbe nehéz.  Pedig mi is természeti lények vagyunk, lelkes állatok.  

Asszem nagyon jó nekünk, hogy a Kistehén nem fél a gagyitól és fogyaszthatóvá teszi a komoly dolgokat úgy, hogy közben tudjuk és erezzük is, hogy ez a falat máskülönben rogyásig megfeküdné a gyomrunkat.  

Persze még sok minden egyébért lehetne pirospontozni a zenekart, pölö azért, hogy milyen fasza dolgokat csinálnak versből, amit költő ír, ők meg elénekelik nekünk, hogy tisztuljon a belsőnk. De hát ez alap, ezt tudjuk és mindenféleképpen hatalmas köszi érte.

Ti ügyes, szép és bolondos férfiemberek, várunk már titeket, hogy ismét egy szépet zenéljetek a Moszkva nevű rezervátumba’ nekünk: éhes, lelkes állatoknak!