Boldog új évet.

Jó, hogy vége a 60-as éveknek és nem jön újra el.

365 nap/év - évvég előtti nosztalgia

2014 utolsó napjait járjuk és kíméletlenül rámtört a lét/év/én-értékelés és beszarok a nosztalgiától, miközben az elmúlt évekről maradt fotókat nézegetem párás szívvel és háttérben bömböl a Queen. Micsoda patetikus hangvétel, te jó ég! És micsoda dolgok már!

Meg egyáltalán, itt pörgetem a filmet, mintha életem alkonyán köpnék vissza még egy utolsót, míg nem elégedetten vagy beletörődve végül kilehelném a maradék lelkemet. De hálistók ez nem alkony, sőt, valami szép napos délelőtt lehet, mert ezek a fotók aszondják itt nekem, hogy ez a Zsuska a legtöbb képen vigyorog meg somolyog és nyoma sincs annak a sok kakának, ami tetemesrészt helyet foglal amúgy érzékeny kis világában. Én nemtom hol van (talán a versekben, meg a rajzokban, meg az általam komponált fotókon vagy mittomén), de a megörökített cuccok másról árulkodnak. 

És talán pont a dolgok valódi lényegéről: hogy alapvetően olyan szép tud lenni az élet(ha hagyom) és olyan szép dolgok történtek velem, hogy csak na és én miért csak most látom ezt, mennyivel másabb lenne az egész folyamat, ha már helyben leesne a tantusz.

Ja, a megörökített cuccok alatt nem a szelfiket értem, meg a beállított, kigondolt vagy legalábbis annak hitt izéket, hanem azt, amelyet harmadik személy keccintett. Vagy mégis én, de a pillanat kedvéért.

Még a valóban, kifejezetten nagy marhaságok is megszelídülnek: nem olyan élesek már. Ami pedig még mindig éles, arra még kell számolni egy újabb adag időt. 

Meg vannak olyanok, amikért kár, amiből kéne még, ami nem lett elvarrva, vagy el lett, de még bököd.

Sokminden van.

Néztem ma a Christmas Carol Zemeckis verzióját és arra gondoltam, hogy értékelném, ha meglátogatna engem is három ilyen spirit, mert egyedül nehéz zöldágra vergődni ezzel a sok eltemetett haddal a fejemben. Sajnálom (már annak mondom, aki ezt olvassa), hogy ilyen drámai itt minden, főleg a nosztalgia, de mit tegyek mán, ha ilyen naonnaon mélyérzésű (és rögtön iróniával mentegetőző) írója vagyok ennek a neszekutyának. :) 

Na, hát'stenem.

365 nap/év sokat nyom a latba.

nem tom mit akartam még ide írni. 

visszapillantó

szia! -mondtad és még láttam
ahogy szedtem a földről fel az állam,
miután elpárolgott az élet
cseppekben csurogtak az évek
a homlokodon és nézd meg,
hiába volt a refrénem, a dalom
mára elzsibbadt, régi fogadalom
csak csurran-cseppen majd valami
ha úgy tetszik. -tessék már haladni
dudál a jármű, két lába
tán elvisz majd B-ből Á-ba.

Ózsé, 2014.12.22.

Plágium

Az Óperenciás tengeren és az Ideákon túl a másolat másolatának a másolatát találod.
Nincs benned semmi, ami hasonlít rád.

láttalak az utcán

láttalak az utcán és inkább nem néztem oda

sarkon fordultál én meg sarkon fordultam

nehogy megtudjam, mégis hogyan, mint és hova

tartasz, vagy inkább én tőled, úgyhogy

fogtam magam és fejjel mentem

a falvédőnek: bocsássa meg kérem

- most jövök le éppen -

őt meg arra láttam menni

párszor aludni meg enni

üvegfalakon túl

jár ő az utcán

ha menni kell szeretni.


Ózsé, 2014.12.15.

halva, sárnap

a konyha rejtett metafórákat rejt, instantcoelhói fotográfia 

"Sokat keres az én szívem,
hazahozza, kiönti.
A padlón vernek utolsót
halaim, aranyhalaim.

Így is van, sokat keres az én szívem."

(Kispál)

ember a holdon

Egy én az űrben - archív, hiteles felvételek