Múzsám hol vagy

HIába, csak ide lyukadtam ki, pedig reggel 9 óta próbálkozok valami házinak hozzáfogni. De olyannyira érdektelenek, hogy a motivációm ködbe vész, s a kreativitást meg nem jó kierőszakolni, mert csak egy satnya katyvasz lesz belőle. Szóval várom az inspirációt, várom a csodát. Elvégre január 21-e van, ami ugyancsak valami fontos és különleges nap- legalábbis  a maják szerint.(mittomén, igy olvastam valahol)

Elég tekintélyes időt lehet elherdálni a 10 percenkénti konyhába be-konyhából ki cselekvéssorozatra, vagy hasonló ténfergésekre a lakásban, kitölteni egy kis kávét vagy ásványvizet, rápakolni a tányérra valami ennivalót, csakhogy ha már a perceket nem tudom megtölteni hasznos dologgal, legalább a gyomrom érezze jól magát. DE nevezhetjük pótcselekvésnek, szóval bármit, ami azt az illúziót kelti, hogy valójában csinálok is valamit, nem csak lézengek össze-vissza.

Meg vettem egy doboz akrilfestéket, hogy majd jól megfestek valami felületet és akkor elégedetten nyugtázom, hogy alkottam valami szépet. Na igen, már amennyiben -mondom- lenne ihlet meg inspiráció.
MÚZSÁM HOOOOOOL VAAAAAAAAAGY????


Semmi esetre sem lennék jó futurista festmény, már ami a jelenlegi állapotomat rendeltetne tükrözni. Dinamizmus, én nem tom hol a frászban vagy, de gyere vissza.

Kipukkadt bicikligumi vagyok s a rámnehezedő segg nem akar tehermentesiteni, tagbaszakadt lábai egyre csak pedáloznak és pedáloznak. Persze, hogy lassan és nyögvenyelősen halad a kerékpár. A gép forog, az alkotó meg hangosan horkol.

No de lesz ez még igy se.
Ah, csak ezeket az üresjáratokat túl kell élni, utána meg jöhet a kellemes, termékeny, kreativ  időszak.
Mááár nagyon várlak.