mosolyod ül tehénkedik az arcodon
nem törlöd nem kaparod se le,
jó az úgy, meg szép is hidd el, tudjad,
mert igaz és nem csak mese,
aminek a fele se tréfa
csak jön fel és bugyborékol a szíved
a torkodon kapar ha nézed és érzed
hogy mi az de nem tudod, a szavak hazudnak és tévedsz,
ha azt mondod, hogy élhetsz
anélkül, ami kell éppen azért,
mert hiányzik\zol
na ugye, hogy úgy van, csak sunyin pirulsz,
mint a korai cseresznye, virágod ott bújik hajad között,
dorombolsz én megsimogatnálak és boldog lehetne az a kicsi jelbeszéd
a hangok végigcikáznak a folyosón, s hol a tied, melyik hangsávon,
mondjad,
mutassad,
hallasd meg minden, meg mindent.
néz rám a pohár másik oldaláról,
félédes és átlátszós barnás
de már csak pillogok rá mert jóból is megárt a sok,
jaj már úgyis mindegy csak figyelem fegyelem haldoklik,
elítéltetett végleg,
sak okádd tovább a követkető félperceket
majd úgyis órák lesznek belőle, az órákból meg évek ésígytovább
nyersség serceg a fogam alatt- hagymás beütés, csak nem büdös és nem ríkat meg, bár...
de még üres,
nembaj,
bétöltsük valami széppel s jóval meg valami hasonmással,
amnnyiben félreismersz és a körülmények
egyebet diktálnak az összképre,
de hamis,
hagyd el,
hibás,
z énképem is ott van közte,
két szív fogja közre
(az egyik rezervába kell sose lehet tudni)
na és a móka meg elmegy aludni,
úgyis fostos lesz reggel, hát vegyük fel a szép ruhát,
tessék engemet nagyon szeretni,
ha úgy jön,
ha jő,
ha jó
naszia
No comments:
Post a Comment