Összeroppantotta, hevesen és kegyetlenül.
Ma október elseje van, én meg már megint zavarodott. (csak épp a tárgy az, ami változó) Változott? Maradt a régiben? Nem tudom egyelőre.
Az a baj, hogy ha esetleg bekattanok, valami kizökkent. Pár percre mondjuk. S akkor megint be kell állítsam magam. Tikk-takktusban mozgok, csak épp hol késik, hol előreszalad a mutatóm. Ilyen szép rendezetlen rendszerességgel.
Önmagam paradoxonja vagyok.
Hé, paraszt, melyik út megyen...várjunk csak, hova is?!
Válaszolj magadnak, de őszintén: szóval mi is a bajod?
És miért is?
Nem gondolod, hogy egyszerűen csak...
Na de ne én adjak hangot neked.
Ki kéne bontsam a metafóráimat s ne vágjam félbe éppen ott, ahol. De miért baj, ha hagyom őket továbbgondolásra?
Tehát akkor?
Mi legyen?
Mondjad csak...
No comments:
Post a Comment