csak egy kis pótcselekvés

koncentrációs zavaraim vannak.

szesszió utolsó éjszakáját ülöm.
lenne még hatszáz dolgom.
az előbb még estem le a székről.
intervenció: koffein.
mostmár nem esek le a székről, ellenben mostmár nemhogy arra figyelek, amire kéne, hanem minden másra.

ja, természetesen ekkor látom meg a legjobb poénokat fészbukon. amiket -ugyancsak természetesen- posztolni kell fészbukra. nyílván...
jó kis zenéket is találok jutyubon.
én örülök mindennek, de azért asszem mégsem ez volna a normális viselkedésmód.
nyugszikfekszikkultúráltanszórakozik

meg érted, hogy blogot írok.
hö.
ez nem ér. óna. jajna.

amúgy volt még pár ilyen nap, sőt, hét az elmúlt 1 hónapban, amikor katasztrofális eseményekre számítottam, aztán elmaradt. és élek. everything went better than expected.
mondjuk relatív a jó is...de lényeg, hogy 10 napon túl gyógyuló lelki sérülések nélkül megúsztam.
no jó. még van a ma écaka utáni egész túlélendő nap. aztán csapó. ha minen igaz. (persze hogy igaz)

s végezetül pedig berakok egy végtelenül CUKI képet, amit a pofakönyvön tannnáltam.
végre jocakát. (további kellemes mindenmást annak, aki épp vizsgadolgokkal szarakszik szórakozik, de valamiért épp olvassa ezt a tagadhatatlanul felesleges bejegyzést. naszerussz)