március huszon

Equinox

Bambán nézek
ki a fejemből.
Vérzik az orrom.

A papírzsebkendőm szerint
ma nem rímel a vers,
s hiányzik a ritmus.

Most mondják -amarra
francia kocsmákban
ingyen bor van az asztalon.

Könnyű vagyok, pehely
most a szívem, tallért
emelek a számhoz, pedig

nem érdekelnek ilyesfajta
hülye szertartások, de most
boldog vagyok a metafórámban.

A legnehezebb kő egy piramisban
tizenöt tonna - tudom meg.
Oké. Én ezt is elbírom.

Nevetek magamon, mert most
azt is nyugodtan elmondom,
hogy hülye vagy baszd meg (amennyiben).

Március huszonegyedike van;
és "bili-bretonnal" is szép vagyok,
még ha a "bili"-ért bazdmeg is jár.

Mintha repülőgépből nézném
itt előttem ezt a nagy darab életet
és arisztokratikusan elnyúlok.

Kettes számrendszerben van az idő:
szimmetrikus tíz óra tíz perc;
szórom a morze jeleket.

2013.03.21. Nyuzsi.

Plusz kettő, vers másnapjáról:

Nekem nem hiányzik a rím,
mert ma mindennel rímelek
sálba burkolózva kémlelek.

<Ezerkilencszáznegyvenhét> van,
napéjegyenlőség másnapja
és én hólepelben is szeretek-