Nyuzsmi és a szlempóötri

 Minden száj nyitva áll,
És a fény megcsillan
A pillanat késhegyén

Na kérem szépen, mentek itt valami dolgok. Mégpedig olyanok, hogy azt meg kell mosolyogni.

Slam Poetry Bajnokság a Moszkvában, versek, meg rímek meg ilyesféle remek rémek. Aszondjátok lehet menni költeménnyel manifesztálódni? Azt hát. Na jó. Próbáljuk meg? Fosni fogunk? Ja. De mégis ráírunk a szlemre a fészen és attól leszünk totál készen, hogy mostmár jogosan bogzódik össze a görcs a gyomorban. Legalábbis a nyulaknál ez így megy egyelőre. Nyulak, mint Nyuzsmi. Aki egyetlen egyed, és valójában Zsuzsi, aki neszekutyakeksz a Moszkva lánya  és elhagyhatná már az előbbi királyi többest meg a Zegyes szám harmadik személyt, mert nem jó harmadiknak lenni. Ércsük? Na de mire ez a sok süketelés?

Hát arra ni. Hogy én biza elmerészkedtem szelmpóötrire, nagyjából olyanmód, hogy semmit se tudtam arról, hogy mi vár. Vagy mit várnak, vagy valami. Olvasom 2 vers kell, oké, van annak többszöröse is, de jaj melyik kettő legyen az. Végülis kibányászkodtam kettő darabot, egy rükverc menetet és egy körfogalmi káoszt: legyen ez ilyen eszes KRESZes egyveleg.

Persze, elszámoltam a dolgot, én okoska, s az első fordulóra felgyűrtem mindkét dobásomat. Merthogy. Én aszittemhogy. Meg gondolta a fene, hogy a második forduló az első után lesz rögvest és oda is kellene valamit nyögni. Hát ja. Kellett. Mivel kérem szépen, továbbrúgdostak a második fordulóba. Időm se volt kábé megrökönyödni, hogy mi az atyaúristent csináljak, mondjak, így a felkonf után színpadra suhantam és in medias res-ketve (ugyan nem), de tőlem megszokott improvizatív agymenést kezdtem csurgatni, hogy cseppenjen. Aztán beszélt is a bolond. Mert volt kinek. És vigyorogtak a zemberkék és még kuncogtak is a kis okoskán, meg a hülye dumáján, meg a kis okoska, aki én vagyok, somolyogtam szintúgy, hát ezen már csak azt lehetett. Ha már ilyen szlemtelenkedést vittem véghez - jóllehet idejekorán abbamaradt az impró – legyen is nyoma.

Megfeszegettem a szelmhatárokat, aztán beleszögeltek egy helyben született szlemverslábba, hogy faragjuk a rímet. Erre is rájöttem én, hogy a rímfaragás fogsorral történik. Ezen kis megbizonyodásnak amúgy borzasztóan örvendek, nem tom mér, de jól esik.

De ami a legjobban esik és puffan, az, amit adtam s amit errefel kaptam. Azzal együtt, hogy megosztottam-szoroztam a véleményeket (már megint), alapjáraton sikerélménnyel gazdagodtam. Mert sikerült megnevettetnem egy egész kocsmát a hülye fejemmel és a marhaságaimmal. Továbbá köszönöm a masszív tapsvihart és a sokdecibel sikítást és a hajrányuzsmit.

Hát ez ilyen. Az ember elcseszik dolgokat, de mindegy is, ha élvezi a közbent. És ha ez valamilyen hatással volt emberekre, akkor  pedig főleg megérte. Megint sűrűsödik ez rímbe. (- Csütörtök este óta ez megy.)

Kis random abszurd hakni.

Jó ez. Mosolygok.

.