annyira jó lennék tehozzád,
hogy önzetlenül odaadnám
a fél fülesemet a fülemből
halld, mi jön ki odabentről
meg a basszust, kérlek jó volna
ha dobolnál a padlóra
ütemeket a lábaddal
ugye milyen jó is ez a dal
és nemcsak üresben
múlna el minden ugyanúgy egyszerre,
ahogy eddig is, de mégsem egészen.
mert valami furdal mindig oldalvást,
teljesen rímtelenül és ritmustalanul,
mint ez a múltban versként kezdődött
szöveg. az egyetlen ritmikus légvonal
az a sok levegő a szájból, amely bennragadt.
meg hát a fülesből kiszűrődő légvonalak.
meg a basszus. mert azért kell kettéosztani a hangszórót, hogy sztereóban hallatszodjék az élmény.
megosztva is hallható egyszerre.
még külön is.
ha pedig nem, akkor már megint csak üresben megy.
aztán úgyis elmúlik egyszerre.
No comments:
Post a Comment