folyamatos jelen

egyről a kettőre
nap-mint-nap a héten
mindig csak előre
fél lábbal a féken.

olyan - de szakasztott! -
mint az ovis jelem:
másnapra halasztott
folyamatos jelen.

találós-kérdezted:
ki lesz a zsákon folt?
(tudom, hogy élvezted)
előre kiszámolt

működések révén
nagyra nőtt az állat.
nevethetsz a végén,
de takard el a szádat.

Ózsé, 2014.10.30.

közhelyi gyilkosság

csak egy kikopott szőnyegcsík
ahol a legtöbben járnak
kiszáradt díszgyep sík-
ott csúsznak-másznak
aztán dördül a pisztoly
az is ni! csupasz, hej!
és oldalra dől minden
szép elhasznált közhely

majd tűzoltók jönnek
meg rendőr és mondják is
hogy itten kérem lőttek
jól van, megyünk, máris
az nem lehet, hogy minket
szó nélkül hagyjanak el
és a kiürült köz helyek
az idővel tűnjenek el.

Ózsé, 2014.10.27.

Kép: Yayoi Kusama

A kis óceán - Indián koromban

5. osztályos voltam és közelgett a farsangi ünnepség az iskolában. Nagy találgatások mentek, hogy minek is öltözzek: macska nem lehettem, mert az már uncsi (amúgyis megszállott voltam ebben a témában, bármikor szívesen vedlettem át emberi mivoltom a macska szerepkörbe - hát istenem, gyerekkor, de igazam volt), Szaddam Husszein is voltam már előző évben, úgyhogy most nagyon eredeti akartam lenni, hát úgy döntöttünk otthon - indián leszek. Még indiánruhát is találtunk, nem tom miért, de ott volt a szekrényben. Meg fejpántot, meg a trófeát, egy kiránduláson talált sastollat. (De mindenképpen nagytestű madárét.) Valami nyaklánc, deréköv meg egyebek, igazán autentikus voltam. Persze az ilyen ünnepségek velejárója, hogy be kell mutatkozzunk; ha neadjisten felismerhetetlen szétfolyt tükörtojásnak öltözik valaki, hát tudjuk már. 

Én persze nagyon eredeti voltam és bemutatkozásomat értelemszerűen versbe szedtem. Amit - és most jön a fészpalm - voltam olyan hülye, hogy elszavaltam az osztálytársnőimnek, akik között (most ugrik a majom a vízbe) hát persze, hogy minimum még egy indiánnak volt öltözve. Ennyit az eredetiségről. Valahogy így kezdődött: "Én vagyok az indián, Amerika őshazám". A másik két sorra sajnos nem emlékszem. 

De hálistennek a barátnőim emlékeztek. És mivel ábécésorrendben mutatkoztunk be, mindegyik előttem szavalta el a lopott költeményt. Akkor még nem ismertem a plágium fogalmát, de azzal együtt majd felrobbantam az idegességtől. Olyan kifosztottnak, kizsákmányoltnak és tehetetlennek éreztem magam! Most odaállok én, az autentikus indiánlány, valódi sastollal és saját tollból származó versikével, ja, már ha nem mondták volna előttem ugyanezt el kétszer. Na, most kire fognak utánozós majomként tekinteni?

Végülis rajtam és az érintetteken kívül kb. senkinek nem tűnt fel a dolog. Hogy az én tollaimmal ékeskedő népszerű kölykök így még népszerűbbek voltak, és ez engem kellemetlenül érintett? Kit érdekel. Csak én tudtam az igazságot. Egy tíz éves gyereknek ez igen fájó sztori. És ugyanúgy ma is szemétség.

őszbe állt idő - vizuál

meghülyülök

jóvanmár

vakító csönd van

vakító csönd van
a néni a neonmaradékon
csörtet körberöhögve
a fején, hogy neki
megint a maradék
jutalomfala- még
egy jutalomfalatot
kér az ég beborul
olyan bú meg bánat
a sekély szolgálat
a vén maradék
leborult cigivég
alig ég, ilyen éj
sose volt menedék
csak a csönd dorgálna
ha hagyná nála a lélek
de árnyénképek a falon
kísértetek éltetek
lettetek el-tetemek
de az élők még a falon
kísértenek árnyékként
de vakító csönd van a
házban az utcán a lényeg
elásva a kert végébe
de tényleg aranyból
volna, ha fénylik
a söröskupakod
a földkupacok
tetején ott csörtet
a néni a neonmaradékon
hű de vakító csönd van.

Ózsé, 2014.10.19.

kép az Art Sheep fészbukról van

nagyon összeszedett péntek esti poszt

Mióta megkezdődött a mesteri, hétvégente* többet gondolkodom, mint a hét összes többi napján együttvéve. Ma például (péntek) reggel 10-től majdnem este 8-ig voltam. Holnap reggel (szombat) 8-tól van menet és csak abban reménykedem, hogy a macska nem mászik az arcomra éjszaka, hanem marad a lábamnál. 

Ebben a kinti locsogásban meg félelmetesen nagy giliszták másznak mindenütt. Kerülgetve őket olybá tűnhet, énekazesőben szökdelek jobbra-balra. (De nem.) 

Ha már sikerült bevonjam a földi fürdő gilisztát, azt hiszem, nem könnyít a helyzetemen, ha most elkezdek esti matinéként terápiázni. Ja, vagyis Terápiázni. Na, mindegy. Legyen ez a poszt még koherensebb a következő két cicafotóval. Teháthogy a cirmos állatra gondolok. A másik én vagyok...

*hétvégén vannak óráim

Macskabunda 1

Macskabunda 2

kék virág, piros tüske

vasárnapi rajztáblás dolgok. "laitmotiv" nálam a szem, bármilyen kontextusba képes vagyok egy bazi szemgolyót odabiggyeszteni. (nyugodtan lehet spekulálni, hogy miért van ez a ragadványom és persze mit is jelent és miért, de én most nem taglalnám. amúgysem kicsikart jelenség.) 

tehát, jöjjenek a rajzok. kommentár nélkül.

Zsákmányállat

Őrszemek a Kék Lagúnában

Belégzés

Néha elfelejtek levegőt venni. 

Ezt megelőzően csodálkozom, hogy miért szorul a mellkasom. Aztán rájövök, hogy indokolatlanul több másodperce nem történt belégzés. Meg is örvendek ennek, majd egy ssssszzzz, és kilégzés.

Jó, ha ki-be jár az oxigén. Anélkül nehézkes.

Pedig az évek folyamán párszor már elakadt a lélegzetem. Úgy látszik, erre mindig figyelni kell; időben észhez kapni, hogy később se legyen fennakadás. Csöndes szemtanút állítani rá, komótosan követni az eseményeket és mikor ott van a pillanat, nem kiesni belőle - bokán bökni, hogy menjen tovább, ha meg is ijed olykor; nincs baj. Nem csak az ember hibás maga, hanem a világ is. És a világ, az egy elég fontos szempont és jókora nagy befolyás. Meg érted, hogy folyás. Mozgásban van tehát, nem áll le, még ha örökkévalóságban körkörösen rohangáló veszett állatoknak is tűnhet egy lélegzetvisszafojtott töredék - azért csak megy az tovább: az emberi felfogás a lassú. És akkor kell jöjjön a böködés, eriggyél, szívjad be és ki, be és ki.

Ha meg már a lemondás környékez, jönnek a meglepetések. Például, hogy a PLATFORM Magazintól (http://www.platform-mag.co.uk/) visszaírtak nekem, hogy teccik a melóm, és publikálni kívánják az egyik fotósorozatom a következő számba. És még ilyenkor is venni kell a levegőt tovább, be és ki, be és ki. Na, ilyenkor meg aztán főleg. :)

Szóval mindent meg kell próbálni, ezt mondogatom magamnak folyton. Pláne a ki-belégzést, hogy működjön a folyamat. Nehéz.

http://cargocollective.com/neszekutyakeksz/Humidity

Polaroidizáló

10.07.

"That's me in the corner
That's me in the spotlight
Losing my religion
Trying to keep up with you
And I don't know if I can do it
Oh no, I've said too much
I haven't said enough

I thought that I heard you laughing
I thought that I heard you sing
I think I thought I saw you try"