cím nélkül

2014.11.30.

az ősznek a copfja

úgy szedi irháját az ősz, mintha
decemberben mindent be kéne pótolnia
az évi termést
az évi átlagot
a kihullt hajak számát
döntések súlyát s árát

úgy szedi ráncba magát az ősz, hogy
meg ne látszodjék az a vasfog
tavasz, nyár után
- sokáig állt a bál -
és a barázdák mélyültek
míg gazdáik révültek.

fáradt most az ősz. úgy szedi egybe copfját,
mintha zsákba hányná vele múltját,
hogy hólepte kéményen eressze le
nektek: - nesztek!
most engem lepjetek meg.

Ózsé, 2014.11.27.

szokásszerint

mint lefolyóból a pumpa
úgy hozlak föl
gubancos, rossz szagú
emlékeimből.

Ózsé, 2014.11.25.

sok lelkes állat - fotópószt

"ébredj

szelídülj meg

mennyi 

kedves állat 

nyomja hozzád

 a nedves orrát

ez mennyország" 

(Lovasi)

elszállós poszt

ez most csak ilyen. még egy kis felhő, még egy kis repülés

amondó vagyok

nem az én ingem

pirossal beírt hiányzásom
van de nem tudom hogyan ásom
el hogy ne lássák mások
(á biztos van rá más ok)
csak eltűntem innen
és nincs nekem ingem
(nem veszem magamra)
olyasmi nem lesz énreám aggatva
amiért nem verném fogamhoz a garast
(vigyázzál, magadat azért el ne kapasd)
vagy bármit,
hogy jelezzem
ha fontos,
nevezzem
a nevén,
és érezzem,
hogy itt van
még emlékszem
mi volt az, amikor elmentem
most pedig jelentem: megjöttem
tévedtem,
találtam
mindent
és mégis
most hiányzik
valami
nem tudom
mi volt az
de nem az én ingem
(nem vettem magamra)
és nem az én fejemen
van most a korona

Ózsé, 2014.10.31.