az ősznek a copfja

úgy szedi irháját az ősz, mintha
decemberben mindent be kéne pótolnia
az évi termést
az évi átlagot
a kihullt hajak számát
döntések súlyát s árát

úgy szedi ráncba magát az ősz, hogy
meg ne látszodjék az a vasfog
tavasz, nyár után
- sokáig állt a bál -
és a barázdák mélyültek
míg gazdáik révültek.

fáradt most az ősz. úgy szedi egybe copfját,
mintha zsákba hányná vele múltját,
hogy hólepte kéményen eressze le
nektek: - nesztek!
most engem lepjetek meg.

Ózsé, 2014.11.27.