365.

Nézem, hogy mit vegyek fel este. Ez fontos? Végülis ma - azt mondják - bármit lehet. Sőt: mindent, amit még nem. Vagy mindent, amit eddig is, de így , egyszerre, fullba'. Ereszd el a hajam. (Bár most tényleg, többször volt nagyobb menet egy akármilyen hétköznap estén, mint a bizonyos harmincegyedikén.) 

Szóval nézem, hogy mit vegyek fel. De nem is nézem teljes odaadással, mert még csak dél van és szeretném hirtelen rendbe tenni a szobát, és szeretném hirtelen rendbe tenni az életem és végre lezárni ezt az évet. Vannak ezek az időjárásjelentések, hogy számszerint hány fok van kint meg hogy ezt a számszerint hány fokot mennyinek érzékelheted. Ezt az utóbbi, számszerint 365 napot én speciel minimum kétszeresének érzékeltem. Na igen, olyan finomvegyes. De sok finom. Meg sok vegyes. De még több finom. És annál is több...bár nem is, annál több vegyes nem volt. Meg úgyis a finom a lényeg. És ha nagyon akarok, a vegyesből is ki lehet keverni valami legalább érdekeset. És hát Rust Cohle (True Detective) is aszondja, hogy If you ask me, light's winning. 

Jó most. Sok a jó. Csak hajat is kell mossak, meg vajon mit vegyek fel. Ja, talán ahhoz előbb szét kéne nézni, hogy mi van a szekrényben? Hát, most, hogy így...

Megyek, kitalálom a ruhát, kitalálok mindent, aztán meglátjuk, engem mi talál meg. Derűs az ég, süt a nap, hideg van és ez jó. Hullhatna a hó és akkor már igazán, nagyon meg lennék elégedve. Úh, ez meg elég gáz befejezés lett. Vagy na, mondom ezt én. Megyek is, mert meg kell nézni a szekrényt. Az éjjel nem alszunk.