Lám, hanyagolom ezt a felületet. Mit írhatnék ide? Hűvös van még olykor, de nappal melegít a sugár. A tél már biztosan elmaradt.
Értekezések az időjárásról című bekezdést olvashatták.
Múlthéten Arad+Temesvárra szálltunk ki. Tegnap Három nővér bemutatón voltam. Ma meg nemsokára Sardar T. workshopra indulok. Aztán hamarosan jönnek a hosszabb kiszállások, Szentgyörgy, ilyesmi.
Nincs melegvíz, a szoba hideg, a padló, mintha jeget tapodnék mezítláb; a taxi melegít.
Közeleg a tavasz. Már itt kapirgál a ház előtt, beletúr a meredt földbe, vizsgálja az ajtó repedéseit, küszöb alatt les, éles napfénnyel riogat. Nincs menekvés.
Úgy olvadnak a szavak, mint a hó. Hiszen már nyoma sincs a télnek; tócsányi betűhalmaz csak, mi utána maradt. Ennyit jelent. Nincs mit mondani. Amit lehetne, azt meg minek. Hadonászó halandzsa osztag tömpe lándzsákkal.
Melegítek majd vizet. Jó forrót, hozzá hidegvíz, hogy több legyen, egy test nagy felület. És csend.
Bámulom a plafont, nem jó, túl sok, túl kevés, felgyorsul a szívverésem, jönnek a szavak kérlelhetetlenül és utálom mind. Nem akarom őket mondani, el akarom felejteni, mint a fontos dolgokat.
De elmondom és menten elvesződnek, elpárolog bármi jelentés, kiürül, és kiürülök.
Lehúzni a rolót, nem szólni egy árva szót sem, kifoszlott mondatok lógnak le a falról.
Brit tudósok szerint ma van az év legszomorúbb napja. Az internyet írja.
Nem tudom.
Meg hogy a metál olyan hormonokat szabadít fel az ember szervezetében, mint egy nagy bazi ölelés.
Nem tudom.
De talán tényleg az a megoldás. Egy nagy, meleg ölelés. Talán így elviselhetőbb a (válassz tetszőleges akármit ide, megnevezendő). Nem jó az, ha rossz érzések kerengnek körül. Bántás, szúrás, karcolás, súrolás, hasítás, kardozás helyébe sejtet kitöltő kellem. Esség. Csak tessék, tessék jönni. Puffos kabátka kihűlt fatörzsnek miért ne lehetne lenni? Vagy nem kell puffos kabát, a fatörzs bír hideget-meleget. Csak ne karcolják fölösbe.
Ha eleget rázkódik, szétesik az arc. És csak pofalemez marad. Ám ez rossz. A bőr is kipattogzik a fagyos széltől. Megelőzni jobb, de ápolni, vigyázni is lehet egymás bőrére - elvégre sok, szép dolognak takarója.
Nem tudom.
A macska épp most fúrta nedves kis orrocskáját a hajamba. Drága kicsi macskám.
Minden jel arra mutat, hogy tél van. Hull a hó, ráfagy az ember segge a falusi budira. (Már amennyiben épp egy falusi budin ücsörög.) Már elmúlt Karácsony, a szeretet lángját nyálas ujjbeggyel szétmorzsoltuk, sőt, már a szilveszteri hepajból is megtaláltuk a kiutat. Szilveszterkor amúgy beállítódott az az alapvetés, hogy jó lesz ez az év.
illusztris kép a netrül
Na, hát jelenleg nem látok ki az egyre keskenyedő szememen, mert egyfeszt csavarja a hapcizás. Ha éppen nem csavarja és éppen nem kap szaltófrászt (ezt a szót most találtam ki, lehet találgatni it jelent) a macskám, mert oroszlánként tüsszentek reá, hát papírzsepik tömkelegébe fojtom...na nem a bánatom, hanem. Ja, és kérem szépen, Ozsváthzsuzsi most tudta meg a takonylottó főnyereményét, hogy a kenőcs csomagolásán, amellyel kiszáradó, fújástól sebzett orrocskáját kente, kezelte nem ír mást, mint: VÉGBÉLKENŐCS.
Hátszóval. Mit is mondjak...de amúgy használ!
És még a fülem is le van sántulva! Vááá! Apokalipszis most!
Na jó, amúgy végre fehér világ van kint. Ismétlem magam? Úgyis krónikus naptévesztésben nemszenvedek. Már megint olyan, mintha nem ma lenne, hanem holnap vagy holnapután. Vagy tegnapelőtt? Kéne aludni.
Nézem, hogy mit vegyek fel este. Ez fontos? Végülis ma - azt mondják - bármit lehet. Sőt: mindent, amit még nem. Vagy mindent, amit eddig is, de így , egyszerre, fullba'. Ereszd el a hajam. (Bár most tényleg, többször volt nagyobb menet egy akármilyen hétköznap estén, mint a bizonyos harmincegyedikén.)
Szóval nézem, hogy mit vegyek fel. De nem is nézem teljes odaadással, mert még csak dél van és szeretném hirtelen rendbe tenni a szobát, és szeretném hirtelen rendbe tenni az életem és végre lezárni ezt az évet. Vannak ezek az időjárásjelentések, hogy számszerint hány fok van kint meg hogy ezt a számszerint hány fokot mennyinek érzékelheted. Ezt az utóbbi, számszerint 365 napot én speciel minimum kétszeresének érzékeltem. Na igen, olyan finomvegyes. De sok finom. Meg sok vegyes. De még több finom. És annál is több...bár nem is, annál több vegyes nem volt. Meg úgyis a finom a lényeg. És ha nagyon akarok, a vegyesből is ki lehet keverni valami legalább érdekeset. És hát Rust Cohle (True Detective) is aszondja, hogy If you ask me, light's winning.
Jó most. Sok a jó. Csak hajat is kell mossak, meg vajon mit vegyek fel. Ja, talán ahhoz előbb szét kéne nézni, hogy mi van a szekrényben? Hát, most, hogy így...
Megyek, kitalálom a ruhát, kitalálok mindent, aztán meglátjuk, engem mi talál meg. Derűs az ég, süt a nap, hideg van és ez jó. Hullhatna a hó és akkor már igazán, nagyon meg lennék elégedve. Úh, ez meg elég gáz befejezés lett. Vagy na, mondom ezt én. Megyek is, mert meg kell nézni a szekrényt. Az éjjel nem alszunk.
