Egy szerkesztő élete, vol. 1

Augusztus 14. Szerda: Pün’ la Kluzs, mulcumészk, kölötorié plökutö.- Zötyögök a vonaton Kolozsváros fele és közben elgondolom az életem. Meg azt is, hogy milyen lesz itt. (Jó.) Majdnem két hét ittlét, az igen, kisebb vakáció...lenne, ha nem telne tömény munkával. No de ezért vagyunk itt. Közben besuhan a vonat, na helló, megjött a váradi, slattyogás a súlyos kilókkal a háton, végig az  utcákon, lecuccolni s tovább az irodába. Szokatlan még a környezet, de bíztató.

elVONATkozok Váradtól 

Augusztus 15. Csütörtök: Pohár kávé és durr bele, in medias res, már megint. Honlapszerkesztési gyorstalpalok, bár botladozva egyelőre, a fene azt a bolond motort, de ne essünk pánikba. Végtére is megy ez, ikszedik feltöltésnél már egész rutinosan kezelem- de menőség, közben fészbukot frissíteni, értesíteni a népeket a jövő hétről, neveket megjegyezni: ki kicsoda a szervezői mátrixban- a névmemóriámnak pár liter dieselt, köszi. A nap közepefele érdemes kétségbe esni, legyünk túl rajta mihamarabb, aztán már lehet installálni az Adobe After Panic csomagot. Jó. Végülis eltelik a nap, a kezdeti nehézségeken túl vagyok, akkor menjünk  kocsmatúrára. Az a képlet, hogy fiktív listán pontozzuk őket megelégedettségtől függően.  De most megvonom a vállam s nem árulom el, hol is jártunk eddig a csajokkal.

Augusztus 16. Péntek: Na ma nem volt esti kimenő(mert éppenséggel aludni is kell olykor, hogy legyen másnap ihletődött agy), se unalom, DE volt munka. A jó ebédre úgy veti rá magát a társaság, mint kiéhezett állat a tetemre. Teli gyomorral bóbiskolna az ember, de nem baj, van kávéfőző: a mentsvárunk. Na vissza dolgozni. S ha akad egy darab szabadidő, miért ne vegyük az irányt egy tisztességes cukrászdába? Ez a mi kis ideiglenes, kiérdemelt mennyországunk, aztán újra irodai körforgás egész estig.

Szép kávézóhoz szép állat is jár

Augusztus 17. Szombat

Rüttü-tüttü-rüttü számmörtájm, mje, je je. Halkan döngicsélő zenefoszlány lengi be az irodát. Megy a munka. Nem zavaró, mert megannyi billentyűcsapkodás után már beáll az agyam és -maradjunk zenei kontextusban- kell a feloldás. Tusványos a mi időnk volt. Szerintem a „KMN trailer” is az, lényegében azon töprengek, melyik nap érkeztem és azóta mi történt. (Arra viszont tisztán emlékszem, hogy ebéd közben megtudtuk, hogy a só okoz narancsbőrt, már most szegény vén kecske combját, aki a sót nyalogatja, hogy cikizhetik a társai?!) Amúgy holnap költözünk a TIFF-házba, majd azt is meg kell szokni befészkelés-ügyileg.  Közben szotyognak az önkéntesek: tudósítani fognak a jövő héten ügyesen, meg kreatívkodni, visszatükrözni a forrrongó városképet, hogy mindenki megtudja mekkora tutiságokban lehet része a Kolozsváron tartózkodó Magyar Napozóknak. (Holddal is.)

Tudjátok, micsoda akrobatikus pozíciókat vesznek fel a szerkesztők egy nap lefolyása alatt a gépek előtt? Hát, tiszta jóga és társai.

Na oké. Mára ennyit. Folyt. Köv.

Az alapok