Tudnom kéne, hogy mégis mit akarok igazán.
June 10, 2012
June 7, 2012
Toalettörténet
That mostly awkward moment when...
Nasszóval.
Vannak azok a módfelette kellemetlen helyzetek, amelyeket az ember lyánya sehogysem tud helyén kezelni.
Az egyik ilyen, amikor mondjuk éppen adott egy teszemazt pizzázó. És egy különösen hűvös kóla elfogyasztása után különösen vonzónak bizonyuló BUDI. Ilyenkor-az esetek igen nagy százalékában- az indivídum fogja magát és azon szent pillanatban(minekutána persze sikeresen konstatálta azt az állapotot, amelyben van, s amelyre megoldást nyújthat a környezet: magyarán kell pisilni és bé kell húzni a csíkot a wcbe!!) elvonul a mellékhelyiségbe. Na már most, a felvezető után következik jóÚ szokás szerint a konfliktus, vagy román órákról INTRIGĂ, mégpedig, hogy a miénkkel azonos galaxisban sajna éppen akkor születik meg a telefonálás gondolata pontosan az édesanyánk fejében. Amellyel nem lenne gond, de valszeg mindannyian tudjuk, ez mit jelent. S hát ugyebár a jobb oldali nadrágzsebbe bújtatott mobiltelefon csörög. Közben az ember lyánya éppen nagyon megkönnyebbül. Persze telefonért nyúl, hogy ne legyen ignoráns deg s lenyomja a régmúlt időkben még zöld gombot. Elnézést, az answer call már a tárgyalás része a cselekménynek. S biza, tárgyalás isa! Bár jóformán egyoldalú. A receptor, aki közben már elvégezte a dolgokat, bárgyún ül és végighallgatja, hogy mér nem vettem fel a fix telefont,. hát persze hogy azért mert nem vagyok otthon, meg elméleti térképet kapok az egész hűtőszekrényről s annak teljes tartalmáról; arról, hogy tudom-e, hogy volt bejátricse koncert a vááárosban, s hogy méé nem mentem, s hogy lesz ma nyári bugyi, de arra esmént ugyanbiza mé nem megyek,(csak) s hát ezután még egyéb hasonló érdekes és figyelemreméltó kérdések, tények, felszólítások hada(EGYÉL HA HAZAMÉSZ). Közben az ember lyánya(nyilván, ki más) már feszeng mert már rég vége van mindennek és felállna meg összeszedelőzködne(nem kell részletezni) s már paranoiás a nem ráfordíthatós kilincs miatt meg az esetleges figyelmetlen, netán bunkó következő "utas" miatt. Vagyis, a paranoia már a punctul culminant, jaj de hogy mindig elfelejtem ezeket előre jelezni, hihetetlen!!
No tehát a lezárás pedig a telefonhívás befejeztével kezdődik így szépen paradox leírásmódban, mert mint tudjuk, ezeket a hívásokat egyszerűen lehetetlen megszakítani idejekorán. Mer akkor világ vége s hét nap.
Dehát ez már csak ilyen. A lényeg tehát, meg amit igazán akartam közölni az egésszel, az, hogy milyen kellemetlen, mikor fél kézzel telefonálsz, másik fél kézzel már nyitnád az ajtód, de ezzel egyidőben a wc csészét is támasztod.
Hát ez van.
Lehettem volna naturalistább is, de nem, soha, mer finom vagyok és nőies. Úgy, bazmeg.
Áháháhá
Nasszóval.
Vannak azok a módfelette kellemetlen helyzetek, amelyeket az ember lyánya sehogysem tud helyén kezelni.
Az egyik ilyen, amikor mondjuk éppen adott egy teszemazt pizzázó. És egy különösen hűvös kóla elfogyasztása után különösen vonzónak bizonyuló BUDI. Ilyenkor-az esetek igen nagy százalékában- az indivídum fogja magát és azon szent pillanatban(minekutána persze sikeresen konstatálta azt az állapotot, amelyben van, s amelyre megoldást nyújthat a környezet: magyarán kell pisilni és bé kell húzni a csíkot a wcbe!!) elvonul a mellékhelyiségbe. Na már most, a felvezető után következik jóÚ szokás szerint a konfliktus, vagy román órákról INTRIGĂ, mégpedig, hogy a miénkkel azonos galaxisban sajna éppen akkor születik meg a telefonálás gondolata pontosan az édesanyánk fejében. Amellyel nem lenne gond, de valszeg mindannyian tudjuk, ez mit jelent. S hát ugyebár a jobb oldali nadrágzsebbe bújtatott mobiltelefon csörög. Közben az ember lyánya éppen nagyon megkönnyebbül. Persze telefonért nyúl, hogy ne legyen ignoráns deg s lenyomja a régmúlt időkben még zöld gombot. Elnézést, az answer call már a tárgyalás része a cselekménynek. S biza, tárgyalás isa! Bár jóformán egyoldalú. A receptor, aki közben már elvégezte a dolgokat, bárgyún ül és végighallgatja, hogy mér nem vettem fel a fix telefont,. hát persze hogy azért mert nem vagyok otthon, meg elméleti térképet kapok az egész hűtőszekrényről s annak teljes tartalmáról; arról, hogy tudom-e, hogy volt bejátricse koncert a vááárosban, s hogy méé nem mentem, s hogy lesz ma nyári bugyi, de arra esmént ugyanbiza mé nem megyek,(csak) s hát ezután még egyéb hasonló érdekes és figyelemreméltó kérdések, tények, felszólítások hada(EGYÉL HA HAZAMÉSZ). Közben az ember lyánya(nyilván, ki más) már feszeng mert már rég vége van mindennek és felállna meg összeszedelőzködne(nem kell részletezni) s már paranoiás a nem ráfordíthatós kilincs miatt meg az esetleges figyelmetlen, netán bunkó következő "utas" miatt. Vagyis, a paranoia már a punctul culminant, jaj de hogy mindig elfelejtem ezeket előre jelezni, hihetetlen!!
No tehát a lezárás pedig a telefonhívás befejeztével kezdődik így szépen paradox leírásmódban, mert mint tudjuk, ezeket a hívásokat egyszerűen lehetetlen megszakítani idejekorán. Mer akkor világ vége s hét nap.
Dehát ez már csak ilyen. A lényeg tehát, meg amit igazán akartam közölni az egésszel, az, hogy milyen kellemetlen, mikor fél kézzel telefonálsz, másik fél kézzel már nyitnád az ajtód, de ezzel egyidőben a wc csészét is támasztod.
Hát ez van.
Lehettem volna naturalistább is, de nem, soha, mer finom vagyok és nőies. Úgy, bazmeg.
Áháháhá
Subscribe to:
Posts (Atom)