Ha a szerdák nem lennének, ki kéne találni őket.
Azt hiszem, ezzel mindenki egyetért.
És felettébb jól is tszi.
Végülis a szerda, mint fogalom, és biza mint hét napja is-létezik. Ez ellen már semmit sem lehet tenni emez univerzumban. Nem mondhatom, hogy /na Szerda, eddig és netovább, kitöröllek a létezésből, sose többet belőled./ Nem is lenne okom ilyet tenni. Csak most megfordult a fejemben.
Mint ahogy az is, hogy minekutána egy romantikus véletlen folytán sikerült kiborítanom két deci ásványvizet a billentyűzetre, a fél lábamra és nagyjából mindenhova s az egyik control billenytű is bevégezni tűnt sorsát(jelentem, mostmár helyrejött), szóval efféle történtek után kimentem mosogatni és -mint általában- egy nagy gondolat született meg a fejecskémben. Ez pedig a következő: van egy festmény névre keresztelt vásznam a falon, s miért ne szedhetném le, állítsam a tusoló alá s no lássuk mi sül ki belőle. Persze ezt a gondolatot nagyban inspirálta az előző kisebb szőkőár a territóriumomban. Gondolatiság érvényében kíváncsi voltam, hogy mit tenne a vízsugár a képpel, a színekkel, a festékkel-egyszóval a véletlen művére.S minthogy ez a beteg ötlet nem hagyta el kivirult elmémet, nyomban megeredtem s a képet bevágtam a folyadék alá. Nem is tudom, mire számítottam, hogy majd csodálatos absztrakció lesz belőle vagy egyéb vizuális fergeteg? A lényeg, hogy a festék jóformán meg se moccant-próbáltam kenegetni(ennyit a véletlenszerűségről), de nem akarodzott másfélén manifesztálódni. Úgyhogy a lelkesedés szikrája amilyen gyorsan kipattant, oly hirtelen ki is aludt. Végtére is ebből azt szűröm le, hogy ugyan az ásványvíz kiömlése váratlan volt és véletlenszerű, a kép elfolyatásának ötlete már előre kigondolt volt, s minthogy egy akaratlagos akaratlant szerettem volna szimulálni-nem jött össze. Ha valami akaratlagos, abból kivész a véletlen varázsa.
Megjegyzem, a festmény szinte ugyanolyan, mint volt, csak a feketék lettek halványabbak néhol, de egyébként nem "ment tönkre".
És most valami egészen más.
A Milka az egyetlen csokoládé, amelytől instant megfájdul a fogam, egyetlen kocka elegendő hozzá. Rohadtul édes vagy mittudomén. Most meg tojást főzök. Herótom van az ünnepi süteményáradattól-tegnap például egy nyamvadt joghurtra éheztem a sok édes után.
Nem adom el a lelkem. Nem nem és nem. Sipít tőle minden belsőségem. Az elveknek ellentmondón cselekedni-az értelem s érzelem kasztrációja; egy önnön vállalt lobotómia. Nekem ez nem megy. (Nem)Csodálom, hogy másoknak igen.
Mindenesetre ez az írás szép hosszúra nyúlt, de mit tegyen az ember, ha okádja a szavakat...másképp megfekszik a gyomrát. Mingyár itt van kétezer tizenkettő. Megyek rendezni a tojást. Szendvicsre.
Óhjajanyám, aztán meg olvasom tovább a Változó művészetfogalom c. könyvet. Mi jött rám? De egész jó, na. Aztamindenit. Aztamindenemetmégmáma.
:)
