September 21, 2015

VAN valami furcsa

bepánikolok, ha nem ér le a lábam
ha mélyebb, mint ameddig az állam ér
például. 

Na, ez egy akármi, amit az előbb próbáltam kivergődni magamból versírás gyanánt. Hát, minimum szar, de legalább nulla. 

Nézem közben az e-mailemet. Szembetűnik az a sok fontos üzenet ilyen-olyan tárggyal. És nézem és nem értem, hogy ez tényleg fontos? Ezek a dolgok tényleg fontosak és szerves részét képezik az életemnek? Mi ez tulajdonképpen? Egy adag információhalmaz, amivel így, nagytotálban nem tudok mit kezdeni. Viszket a lábfejem, megcsípett a hülye szúnyog és olyan kurva jól esik elmarni, hogy az már fáj. Ciceró kinézi magának a lábfejemet és megpofozza. Még bele is harap. Esküszöm, a macskám a legbölcsebb...na majdnem azt mondtam, hogy ember.
Vagy hagyjuk az egészet, mert ez csak egy elfajult hangulatingadozás része. Vagy a hétfő. Bár én nem hiszek a hétfőben. A szerdák például inkább szarháziak. Vagy a csütörtökök. Vagy a keddek. Vagy a hétvégék. Vagy nem. Napközben elfonnyadt az agyam. Aztán itthon még meg is néztem azt a filmet, hogy VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan. Amitől amúgy nem ájultam el annyira, mint gondoltam, hogy el fogok és ez kicsit bánt is. Hogy is mondjam. Valahogy nem elég furcsa, de túl megmagyarázhatatlan. A szöveget kispálosnak érezhetném, de ahhoz nem elég kispálos. Jaj, nincs is már kedvem ezt szépen és érzékletesen megfogalmazni. Amúgyis, mióta vége lett a filmnek, belehulltam lágyan a letargiába. Végülis ez már VALAMI, nem?

És készítettem ma este salátát holnapi uzsonnaként. Reggel veszek bele mozzarellát. Hú, micsoda tudatosság. Útban a bábszínház felé még beugrok a boltba mozzarelláért. És majd jól beleteszem a reggelre összeért ízű megfűszerezett zöldségsaláta közé. Hanyagul, de céltudatosan összerázom és itthonról hozott villácskával jól megeszem. Aztán meg nyavajgok, hogy de kurvára éhes vagyok mégis. Vagy nem. Kialszom a letargiát, de a mozzarella ideáját nem. Azt megveszem. Lehet lesz mellé valami vastagabb, kísérőétel is. A kísérőételt egybeírják? Vagy van ilyen szó?

Töltök egy fél liter vizet és megiszom. 


September 17, 2015

körkérdés

A kérdés veszélye fenyeget. De az nagyon. Annyira, hogy a válaszra való reágondolás – a fennálló legkisebb eshetőség is - gyakorlatilag illetlenség. Sőt, felháborító!  Sokan fel is háborodnak. Hőzöngenek, egyenest. Hosszú perceket töltenek el a félelmükben támadt fröcsögéssel, ami a kérdésre fennálló legkisebb eshetőség gyanúja kelt. A válaszról meg már ne is beszéljünk. Isten őrizzen a bajtól! Hát a válasz, hhhhhogy a válasz, a válasz az hogy, hát a válasz, azt ne. És a kérdés, az nem is kérdés. Már csak reágondolni is rossz. Sőt, egyenesen illetlenség! Hát, hhhhhát, hát már mégis. Hát ne, azt azért ne. Sőt. A kérdés veszélye fenyeget, a válasz kérésre öl, butít és nyomorba dönt. Szóval a válaszról inkább ne is beszéljünk. A kérdésről meg pláne. Már még csak az hiányozna.

September 9, 2015

Bogaras tanmese

A tücsök és a hangya La Fontaine tanítóizécske átiratom még egyetemi éveimből. Hogy mi köze van a képzőművészeti tanszék grafika szakának a vershez, azt most hagyjuk. Íme, a csuda:



Cím

Tudom, mit tett a Tücsök tavaly nyáron-
lemezlovat terelt-e a szót, míg a lányon
próbálta túltenni magát, dehát közben
a nyár eltűnt a téli ködben.

És mert a meleg napokon pörkölt bánatával
egyidőben párolgott el az anyagi javával
járó gondtalan gondolatjel-ző,
merész gondolattal állt most elő.

-Szerussz, Hangya!
Hogy ityeg a gatya?
Rajtam fityeg biza!
meg úgy elég tarka-barka
nyaram volt! -Ejha!

Te cifra szarka-farka
mi kell, mondjad, rajta!
-így szólt a Hangya
Tücsköt-bogarat hallva.

-Hát, hiányos a kassza
mert volt egy asszonyka.
és hiába ment a munka
és szólt jó kis muzsika,
ha egyszer kiürült a buksza.
Volnál szíves segíteni rajta?

-Hogyan? - hortyant fel a Hangya.
-Hogy lehetsz te ilyen zagyva?!
Én dolgoztam egy egész bolyra.
Alkonyatból pirkadatra

módosult idővel operálva
és minden tagom be van állva
...mert görcs állt a hátamba
abba a hármas felosztásba.

Az atyai prédikáció tehát azzal ért véget,
hogy a Tücsöknek jobb lábára léptek,
ami legalább annyira fájt neki, mint az a tény,
hogy tücsöknek kölcsönözni nem kollektív igény.


Ózsé, 2013. november 05.

September 7, 2015

boldog őszt!

Szeptember múlt egy héttel, boldog őszt! Az emberiség 80 százaléka őszi születésű (vagy nemtom, de haccáznak van/lesz születésnapnapja az utóbbiakban és eljövőkben).
Nekem már volt. Nyári gyerek a Körösparton. Ugyi.

















Na de én szeretem az őszt. Végre van levegő és szél és valahogy őszre a fejem is kiszellőzik a bepállt salaktól. (Te nyáridei bú, mehetsz a bánatba!)
Ennek örömére itt egy .gif meg egy statikus macskás szelfi. Hurrá!

20. század