kis éji vers

íme a jó hosszú vers melyet nagyon későn írtam mert nagyon belémrúgott az ihlet. enjoy. csókkolom!

Szerteszéjjel

Ugye nem jön a szó

Ugye nem is való

neked a semmiség,

csak jön, mint betegség

vonul át a testen

így érheted tetten

az értelem értelmetlenségét

a remény reménytelenségét

a ronda gyönyörűséget, mer'

ami élvezetes, az mind felel,

azért te mind felelsz

és ha nem jó, perelsz

pedig minden kiöntött szó

a pohár fenekéről való

mert borban az igazság

és a nyugtató vígasság.

S a szerelem is csak álom,

mikor nem jön, s csak várom

a legközelebbi alkalmat

mikor a tartalmat

gondolattal betöltheted

a kétperces életedet

nagyon sajnálod

benne minden bánatod

szeretgeted és simogatod,

a minden mást csak múlasztgatod

Kit érdekel már, ember

ez az egész, ha élni nem mer,

mer' az igazság az fáj,

a csak emiatt robban a máj

s vele te is lüktetsz

értelmet nem ültetsz

az agyba, minek az..

minden neked falaz.

Szédelegsz a széken

ilyesféleképpen

csurgatod, -és mennyit!-

a jól megérdemelt semmit.

Ha meg már tele a hócipőd,

az agyad meg mindent össze-szőtt,

menj el a sarki boltba,

váltsd a papírt sok apróba

és szórd szét az utcán

hátha majd egy délután

valaki mind felszedegeti

s egyesével belelökdösi

a sarki kukába a kacatot

mint pár színes szalagot

az eszményi sok szarodat,

miket felkensz, mint papokat.

nulla hét huszonhárom

Alakulnak a dolgok. Nemrégiben még az érettségi jelentette a világvégét, ezen a héten pedig a kétnapos egyetemi felvételim jobban lefárasztott, mint az előbbinek egyhetes futamideje.  De végülis megérte az gyomorideg, mert harmadiknak jutottam be reklámgrafikára-tudtam ezt meg tegnap,a ma reggel pedig a tizenkilencedik születésem napjára virradt. Még hétfőre jut a beiskolázás, s az ilyesféle fáradalmak átadják helyüket a nyárnak. Eképpen ezen időszak egy mosollyal zárul. Új, ismeretlen s éppen ezért izgalmas események elé nézek, nézünk. Ki-ki azt kapta, ami járt neki.
Jelenleg ennyi jött ki. Mellékelek egy fotót, meg egy számot. :)

családi kör

Ma a családi élet szépségeiről írok.

Előszöris tudni illik, hogy legtöbb esetben, a gyerekek igenis egy családba születnek, s ez az esemény elég huzamos ideig végigkíséri életüket. A gyerek mindenféle megfigyelést tesz és következtet. Persze ezek a meglátások évtizedenként változnak.

Viszont vannak olyan állandó dolgok, amelyek örök talányként címkéződnek fel a családi élet Nagykönyvében. Például, hogy egy ablakban felejtett szalámirúd avagy vinetta hogyan okozhat parázs veszekedést a nagyok között, mindeközben a gyerek elgondolkodik, hogy akkor most ki a....kakás kölyök és ki a....á hagyjuk. De a kagylóban hagyott borsószem is igazi atomfegyver. Szóval komolyan, aki azt hiszi, hogy Románia nem atomhatalom, hát: DE. Az is szemenszegett hazugság, hogy unalmas az otthoni élet. Ugyaaan! Csupán pár szem hangya szükséges a padlóra,  

amit történetesen anyuka megtalál és indulhat az apokalipszis-szimulációs program. Szülő leizzad, pánik a köbön, rohamosztag a rovarírtóért, ádáz küzdelem, Halálcsillag bevetése, 

fénykard, Jedi erő meg minden. Azok a szerecsia hangyák már rég kivergődték utolsó lehelletüket, de nem baj, mert ez a director's cut 3 órás vörzsön. Szóval izgalmas, tényleg.

Egyébként olyat is hallottam már más családban, hogy szülők tanakodnak a vasárnapi menüről, s feltevődik a kérdés:

-Na, akkor legyen a második szilvásgomboc. Körtéből jó lesz?

...Kicsit a 100%-os narancstartalmú nektár nyomokban narancsot tartalmaz esete.

Megesik, na, megesik.

Így a végére pedig jó tanácsként elmondanám, hogy nem érdemes nagy kiadásokba hajszolni magunkat, a reklám úgyis át**sz, mert az a rovarírtó nemcsak a csomagoláson feltüntetett egy darab hangyára elég.

Na. Köszöntem.

bogozd ki

"Annyi mindent megoldottam...most mégis itt ülök egy nagy rakás szaron." Azt hiszem, soha, semmi sem elég igazán. Mindig többet és többet vár el az élet. Valahogy, néha, olyan apróvá törpül minden, és nem okoz megelégedettséget. Nem hagyják, hogy büszke legyél, mert újabb és újabb pronlémák tűnnek fel. Hiányzik a fellélegzés. Ha elkészítek egy rajzot, a ni, ez egész jó lett, tetszik állapot egy pillanat alatt szertefoszlik, és ott marad, az oké, rendben, ez megvan, hova tovább? S a rövid üresjárat szinte letargiába fullad, mert olyan köztes állapot, amelyben hiábavalónak tűnik fel minden más, látszólag haszontalan és terméketlen félóra.

A small measure of peace.

Hát helló. Megint valami frappáns bemelegítő sorokkal akartam kezdeni ezt a postot, de valahogy nem jött álltak össze a mondatok. Ha angolul írtam volna ez utóbbit, lehet hogy amolyan nem is bfejezetlen múltidőt használtam volna. Tessék elnézni ezt a felháborítóan magyartalan kezdést.

szerda délelőtt

Megannyi röpke rohanás színezi ezen hetemet. Közeleg a felvételim és mindenféle nyomtatás, fénymásolás, hitelesítés lép előtérbe. Azon felül meg minden egyéb. A minőségi élvezetért pedig a 35 fok felelős, már-már elképzelhetetlennek tartom a napi olvadás hiányát. Szóval ez ilyen júliusi vízkereszt. És ha már július, akkor felvételi másnapján, amikoris megtudom, hogy oké vagy kevésbé oké- következő reggelen már a tizenkilencedik életévemmel a hátamon ébredek. Összejön itt minden szépen sorjában. Már egyszer azt is meg kéne érjem, hogy ne találjak zaccot a kávém alján.

Amúgy jelen pillanatban a legjobban a hétvégét várom, az úticél ugyanis Pádis avagy Aranyos. Kicsi elvonulás a nagyváros forgatagából, igazi levegő belélegzése, fenyőerdők, hegyek, patak, forrás, miegymás. Bár az az igazság, -és én ezt fölöttébb szomorúnak tartom- hogy Aranyoson már annyi villa meg hotel épült, hogy nehéz lesz elvonatkoztatni a város jellegtől. Szerencsére, ez a jelenség inkább csak a főút környékén látható, mert természetesen a kocaturisták nagy része segget mereszteni megy a hegyekbe. Nem is bánom, mert milyen lenne már a Nagy Biharhoz eljutni, sorban állva, cédulát tépkedve az elsőbbségért...

Esti szószedet

Ismét bátorkodom valami újat biggyeszteni nem is oly vén blogomra.

Végre vége az érettséginek, meg minden egyéb energiavámpír efféleségnek. Pár hét múlva felvételim van, de amiatt nem aggódom. Meg úgy általában próbálok nem aggódni az elkövetkezendő dolgok miatt. Ennek érdekében semmi mást nem teszek, mint próbálom elhessegetni a kártékony gondolatokat.Ja, most előjött a békeharcos énem.

Süket fülek hallatán

Egy ötlet már alapjaiban megdőlhet, amennyiben annak részletei -a süket fülek hallatán-el sem jutnak a vita tárgya fázisba. Másrészről, ha el is jut, nem biztos, hogy helyes mederben áramlik tovább az információ. Ilyenkor a folyó kiönt és minden lucskos lesz. Ez pedig fölöttébb kedvezőtlen a józan gondolkodásnak. Communication failure. Biztosan mindenki átélte már. 

Vagy beszéljek inkább a társalgásban fellépő félreértésekről, kihagyásokről, elhallgatásokről, sumákolásokról? Idézem Hugh Laurie-t: "Newton társalgással kapcsolatos harmadik törvénye, ha létezne, kimondaná, hogy minden állítás feltételez egy ugyanolyan, ellentétes állítást." Nos, én ebben nem szándékozom kételkedni. Egyébként igazán pazar végignézni miként hullanak szét emberi kapcsolatok azon a bizonyos széles skálán. Például barátságok. Pár szezonnal ezelőtt még minden kúúl, frencsip forevör, písz end láv, ellenben az idő múlásával a vastag réteg konfetti egyre csak morzsolódik lefele. S a végén ott marad a nagy csupasz semmi. Már meg sem lep igazából. Nem tud. Végignézted már ugyanezt egy pár alkalommal, csak más volt az alany, de az állítmány...hát kedves olvasóm, az mindig ugyanaz. Mondhatni az ember rutinossá válik, flegmatikussá, hogy szinte már arcizom sem rándul a történtek közben. Mi okozna meglepetést? Jóformán a forgatókönyv sem változik. Ugyanazok a fordulatok, klisék, csavarok, magyarázatok. Na igen, a magyarazatok. Elnézést: magyarázkodások. Miért akar az ember mindig messiást játszani? Vagy csak önző érdekekből megpróbálni elhitetni a másik hülyével, hogy egy szent cél, dicső küldetés miatt lépett arra az útra, amelyik a borókásba vezet? No igen, azt benézte. Dehát most Istenem, tessék, csak tessék, ha úgy könnyebb a szegény pára szíve csücske. Majd aztán ne tessék siránkozni. Tegyen aképpen, amiképpen jónak látja. Csak gondolja meg jól, ha senki más nem látja helyesnek az ő választását.

Egyébiránt immáron hivatalosan is leérettségiztünk:) Azt hiszem, sokunknak gratulálhatok: Gratulálok! Az ország másik fele pedig....hát így járt. Mindennek megvan az ára. Köszöntem.

pár sor

       Ma befejeződött az utolsó érettségi vizsga is. Vasárnap eredményhirdetés, avagy a láncszemek felsorakoztatása leggyengébbtől a legerősebbig. Remény a vasláncban. Emellett meg egy korszak lezárul. Az osztályt már kiürítették, pedig jóformán még le sem érettségiztünk. Már rúgkapálnak minket kifele, mintha csak betolakodók lettünk volna. Amúgy szokatlan a dolgok folyása. Fura gondtalanul elterülni az ágyon és kikapcsolni az agyad. Még zúg, mint a Volga. Még egy darabig ez lesz. Friss az élmény, képlékeny és olyan valótlan. Kicsit nincs mit kezdeni vele. Persze az első nyújtózkodások már megropogtatják petyhüdt csontjainkat, és este pizzázunk. Megérdemeljük.:) Meg tervezünk. Aztán felvételizünk. Meg ki-ki a saját dolgát. Én személy szerint a harcművészet felé (is) kacsintgatok, mint valami új. Aikido.