kedves télapó

Jé, ez a 200. posztom a neszekutyán.

Ajándékul kérek szépen a Mikulástól sok sok sok jó ötletet és ilyesmiket, mert ma egy egész napot szrtam el azzal, hogy próbáltam marhajó dolgokat kitalálni, ami kreatív, nem unalmas, hanem borzasztó frappáns. DE láss csodát, ehelyett egy egész pénteket ültem végig úgy, hogy közben az idegszálaimat téptem, mert semmi az égadta világon nem jutott eszembe. Ami igen, az meg gyatra, kaka. 

Ja, és kedves Mikulás, ha lehet legyél szíves még jócskán hatodika előtt, úgy kb. ezen a hétvégén a bakancsomba juttatni a dógokat. Jóje?

például milyen állat volna, ha az ilyentéren felmerülő borzasztó frusztrációt ki tudnám okádni magamból, engeddel-aszongyák, hát igen, hogy ne görcsöljek rá. ezért írom a blogra, hogy jól összemaszatoljam a felületét.

meg ha az ember agya sokáig pörög egyhuzamban, nyilvánvaló, hogy egy idő után kiürül és újra kell tölteni. csak aztán pontosan ebben az üresjáratban nagyon nehéz a seggemen maradni és várni a következő felszállókra. mert azt nagyon is tudom, hogy lesznek, csak nekem a türelmetlenség fontos probléma.

na akkor töröljek ki minden képet meg hangot a fejemből és kezdjem újra-gondolni.

Muszáj-múzsa

Képzeld, ma szavazni voltam
és meglepődve tapasztaltam,
hogy az egyik lehetőség mellett
a te neved díszelgett.

Még logót is kaptál melléd.
Fennséges bársony kelméd
úgy feszült meg a melleden:
ráhímezve a dicső győzelem.

Én a kockát elvetettem a földbe
és zsenge gyökerét az írószerbe
eresztette. Mélyre hullott magok
lehettek. íme: választópolgárod vagyok.

Illetve szolgád. Ó, én nem akartam ezt.
Lassan ereszkedik rám a pompás kereszt,
ahogy leadom, mint elektront- a voksom:
négybehajtott cellulózon áll a titkom.

Bezárult körkörös pupillákra emlékszem.
Emlékszem, mert lopva többször belenéztem
rettegve bár, hogy sosem nyeli el és veri vissza
az én képemet a fényérzékeny papírra.

Vagy mittudomén. Mégis azt hiszem,
hogy jól láttam a képzetem
vetületét és fordított képként képződtem
a retinádon. Raszterbe vésődtem,


ha nem is kőbe. Te muszáj-múzsa,
dinasztiádnak becses választottja
vagy. Szélmalomharc bármi ellened,
ha szövetségre nem lépek veled.


Ózsé, nov. 24.

do i ?

Vajkrémvörös

Vajkrémvörös az ég most, úgy nézem innen az ablakon belülről.

Vajkrémvörös vagyok én is, úgy nézem innen az ablakon belülről és olyan érzés, mint a novemberi köd. Olyan semmihez sem fogható aura telepszik mindenre. Őszi tavasz. De mivel őszi, közel sem tavaszi. 

A gyomrot is felforgatja, de nem hányingerelve. 

Az idegpályák meg furcsán viselkednek.

Se éhes, se fáradt. Este nehéz elaludni, reggel meg lifttel megyek le a gyomrom harmadik emeleti lépcsőin.

Igen-igen feljegyzendő még az is, hogy a mellkasom közepe nemcsak az átlósan hordott táska miatt feszül. Hanem úgy amúgy. És furcsa ritmusú drum n basst produkál.

És meg vagyok ihletődve. Asszem még jó ötleteim is vannak. 

És azt mondják az emberek, hogy kicseréltem a szemem, mert úgy jobban csillog. Hát én nemtom, elemlámpa helyett még nem jó, de működik.

Meg véletlenszerűen elkezdek örvendeni bárminek és olyankor vinnyognék és vigyorognék, mint egy hülye.

Mindenféle furcsa aspirációm és reményem van.

Még a torkomat is szorongatja. De úgy jólesőn, nem a másik.

Csak azt nem tudom, hogy ha kapok egy hogy vagyot, akkor mit ildomos válaszolni. Jól-e? Mert azért nem konstans, de túnyomórészt ilyen részeg.

Köszönöm, megvagyok.

Jaj, most is beszéltek hozzám, de vajon mit? /Látom, nem vagy itt./

Hm, hát az utóbbi időben nemtom.

De berakok ide egy képet.