...

Szeretettel várlak a légüres teremben.






.

Ó, ó, promóció

Teljesen jó, mondom- volt a postaládában ilyen Takko-s kis kártya, árleszállitásos, 30 százalékos, blablablabla. Ez tegnap történt amúgy. Tegnaptól feb. 18.-ig érvényes a kupon, hujjé, na hátha fel tudom használni s veszek valamit, mert tegnap az amcsi ünnepet üli ország-világ s kis aranyos piros szivecskék voltak rárajzolva a kártyára; és amúgy ME MÉ NE.
Jóvan, tehát veszem a fáradtságot és elindulok hóban-fagyban, úgyis csak 10 perc tőlem a reálföröegál. Piros bakancsommal csak úgy szántom a havat, kisebb hódombokat kell átlépjek, mert olyan szánalmas formában takaritják a járdákat. Kb hókotróval a lábaimon kellett volna menjek. Sebaj, én látom magam előtt a betlehemi csillagot. Jujhéj, mindjárt kiderül, hogy BÖLCS is vagyok. (nem-e?!)
Tehát vissza a Takkohoz. A képeslapméretű cuki kártyán az állt, hogy a százalékos plecsnik csak azon termékeknél használhatóak fel, amelyek nincsenek amúgyis árleszállitva. Hát ja, jó is volna már...
Na de, nagy reményekkel bevetem magam az üzletbe. Nézelődök. Nézelődök. Mennyi árleszállitás! Mennyi árleszállitott szar dolog. Hmm. Ni, ott is. Meg amott is. Tejóég, hát akkor most micsináljak. S akkor megpillantom a polcot, amelyen alapárú áruk vannak. Miiivan? Ez a rongy még a 30 százalékos plecsnivel is drága! Anyátokat! Le se, úgyis fostos, nemteccik.
Kb ez a helyzet az ilyen naaagyon extrás akcióknál. Felhasználhatom a kártyát azoknál a ruhadaraboknál, amelyeket amúgyse vennék meg, mert drága, és még igy is az. S persze az elvetemültek meg is veszik, mer mi az már hogy üres kézzel távozok. Végtére is jó stratégia minden mást leárazva tartani. Igy a kedves vásárló célzottan tud sok pénzt otthagyni-persze azzal a látszattal, hogy most spórolok!
Nagyon ügyes, tényleg. A kassza előtt kigyózó sor is ezt bizonyitja. Mintha legalábbis ingyen pénzt osztogattak volna. Pedig dehogy. :)
Valentin alkalmával muszáj akciózni.
Akarommondani vásároltatni.

Höjj de hideg van. Tessék bebábozódni nagyon sok takaróba!

Ájlávjú, Velöntájn

Ma hétfő van, holnap pedig Valentin nap-Bálint nap-Giccsparádé nap-OFAD(Official Forever Alone Day), kinek hogy tetszik. S mint általában az ilyen /jeles/ napokon, meg az előfutár napokon  érdemes maximális óvatossággal kimenni az utcára. 
Nem, nincs szó kétméterenkénti petárdázásról, sem könnygázról, bár őszintén-anélkül is könnyeket csalhat az ember szemébe az az irdatlan sok giccses szar, amivel ilyenkor lepik el az utcát a szezonárusok. Beszélek itt a felhalmozott, egymás hegyén-hátán felsorakozó piros szivecskepárnáról meg ájlávjú feliratos rózsaszin ajándéktárgynak szánt akármikről. Hjuj na, most komolyan. Ezzel kéne kifejezni bődületesen túláradó érzelmeinket egy -általános esetben- ellentétes nemű egyénnek? S aztán meg pont az arra kijelölt napon, mi? Nyilván. Bii máj velöntájn, óje.
Egyébként ezen meglátásom roppantul hasonlit a december 6.-át kritizálóra, annyi különbséggel, hogy akkor a csúfságos virgácsokra(s egyéb hasonló ünnepi kellékekre) tettem illetlen megjegyzést, most viszont a kommerc valentin tárgyi megynilvánulásait kritizálom-olybá hiszem, joggal. 
Persze, kell februárra is valami kis hangzatos jeles nap, amikoris jelentős mennyiségű pénzt csalhatnak ki az anyagias népekből. Mer' legyen minél nagyobb, drágább, több, csillogóbb, hadd fejezzem ki mennyire szeretem(?!) az illetőt. After-Karácsony. Avagy legyen minden nap karácsony.
A másik vicces része a dolognak, amikor a kis fiatal tizenéves jánykák sikitanak fércbukon(meg mindenhol), hogy ők biza büszke szinglik lesznek bálint napon is és leszarják. Ők megvannak fehér lovag nélkül is, netán kollektiv nyöszörgést rendeznek a dátum nagy utálatának hevében. Brace yourselves, valentines day cries and moans are coming!
Hát, részemről mindegy, én nem hiszek ebben a bűvös dátumban(persze bármiféle pozitiv csalódást szivesen fogadok, háááááh-s őszintén szólva nem tudom eldönteni, hogy ez most szarkazmus, avagy sem).


Mindenesetre, ha már témában vagyok- holnap Anti-Valentin Giccs Party a Moszkvában. ;)


Na. Asszem most ennyi. 
Ollé!

hétfőbenyúló vasárnap

Elkezdek egy mondatot és abbahagyom. Backspacet neki vagy lehúzom a tradicionális iróeszközzel. Öncenzúra. Edit. Undo. Nem jó. Nem tetszik. Túl izé. Vagy ha nem túl izé, akkor túl őszinte. Az meg mittomén. Idegesit.

Az ember inkább addig fejezze ki az érzéseit, amig még képes rá. Ha túl tetemes mennyiségű idő telik el, jóllehet, már kinkeserves lesz minden olyan bármi, ami addig sima ügy volt. Nem szabad megvárni. Nem szabad túl soká várni. Az emberek se várnak. Csak a váradi vár. Öt bástyájával karöltve szegezi rám omladozó szemeit(under construction), hogy már megint hülye vagy.

Milyen jogon lehet szemrehányni olyasmit, ami kétséges? Milyen jogon lehet megitélni valakit, ha puszta sejtés sincsen afelől, mi zajlik le benne-az ő privát szférájában. 

Kop kop. Ki kopog. Tán egy fekete holló. arra jár a levél, vagy,,,áh hagyd el. Le se. Botorság.

Azt se tudom már, miket irok. Csináltam itt ezt az identitásnaplót. Gyakorlatilag kész van. De....nem mintha meg lennék vele elégedve.

 Sose vagyok megelégedve.Écaka 1 óra van, minek bloggereskedek én ilyenkor. De már 2 napja esz a fene, hogy irjak valamit. Egész álló szombaton nem hagyott rendesen házizni. Hát most ez se valami nagy vaszisztdasz, de mégis valami. Olyan kusza, mint én.