Az eperszedés és az abszurd ember problematikája

Te jó ég. Elmondom mi történt eperszedés közben. (Sosincs biztonságban az ember, úgy-e?)

Először is tudni kell, hogy ha én a természetben vagyok (jelen esetben a kertben), nagyon lemegyek alfába. (mint a mosogatás, vagy takarítás közbeni lelkiállapot). Na és elkezd az agyam valami totál elvont síkon mozogni, ami ezzel ellentétben nagyon is letisztult és értelmes gondolatokat szül.

Tehát szedtem az epret és eszembe jutott, hogy bazmeg miért nem élvezzük az életet és hogy miért akarjuk szabotálni a saját boldogságunkat. Mert ez  a folyamatos mazochizmus nem vezet semmi jóra és szerintem ez az állapot vagy folyamat az egész emberiségre jellemző.
Kezdjük ott, hogy öntudatra ébredtünk. Hát köszi szépen a lehetőséget, akkor most köpjük szembe magunkat és kezdjünk el bődületes baromságokat kitalálni, ha már hála a magasságnak gondolkodó lényekké avanzsált minket a nemtommi. 

Szóval az emberiség fogta a teljes tepsi sütnivalóját és jól oda is égette.

Például azzal, hogy elkezdett csomó olyan intézkedést, szervezkedést kitalálni, ami hátráltatja a személyes jó közérzetet és elégedetlenséget szül. Banális példával élve: pénz. Láss csodát, nem boldogít. Ja, meg felépítette a társadalmat, ami lehet, hogy eleinte jó ötletnek tűnt meg rendszerezhetőnek, de sajnos az ember az  öntudattal együtt elkapta az idiotizmust is és ez is visszájára sült el. Ma már jóformán a normális embereket metaforikusan rezervátumokban kell keresni, perifériára csúszva.

Az öntudattól jobbra leledzik a fene nagy büszkeség meg az istenkomplexus, amiből az következik, hogy a homo sapiens elfelejti, hogy ő is benne van a lexikonban, mint élőlény faj, ergo semmi jogunk sincs mindenek fölé helyezni magunkat, önkényesen belepiszkítva mindenbe, ami tönkretehető. 

Miért kell hülyeségekre irányítani a figyelmet programozott manipulációkkal, ha egyszerűen élvezhetnénk a létezést?

Ecce homo sapiens absurdus. (ez értelmes szerkezet, ugyi?) Röviden magyarázva: az ember ott vallott kudarcot az élőlények sorában, hogy gondolkodni kezdett és elfelejtette, hogy az eperszedés is lehet teljes értékű kiegyensúlyozottság forrása. Ezáltal elidegenedett az őt körülvevő világtól és belesüppedt a saját abszurditásába. Egyedüli lehetőségként azt tehetjük a visszafordíthatatlan mélyrepülés ellen, hogy ha már mélyrepülünk, akkor kiélvezzük az állapotot: csodáljuk a tájat pölö és odabiccentünk a mellettünk elhúzó sasnak.

És kérem szépen, kedves olvasó, így történt, hogy egy szombat délután eperszedés közben lefuttattam az emberiség alapvető problémáját és a végén rájöttem, hogy az abszurd életszemléletet tárgyalom meg magamban, miközben egy hatalmas epret nyomok a számba.

Lehet, hogy a Spanyolországba igyekvő leendő eperszedők valójában megvilágosodni mennek oda?

Érezted a hegyeket rengető humorsziklát, Sziszüphosz?

na, mindenesetre van még itt egy pár dolog. pusztán a lét elviselhetetlen könnyűségét és esztétikumát bizonyítandó, idepakolászom a szombati kertet. vagyis a fotókat róla. mna szép életet.

Itt nyugszik a kedves cicám, akinek még nevet se adtam igazából

Hát ez meg a kiskert. Ez a neve: kiskert. és biztosan egybe is kell írni.

Anyuci meg a pici fia.

Ó, ha rózsabimbó lehetnééééék

Maaaaargit és borsó

Na, érted. Mer én nem.

Nincsen raúzsa tövis nékűl satöbbi

Hát ezen a kutyulin behaltam, kis gumilabda úgy pattog, megeszem a kisszivét

nagy zsebek, díszmellények

majd valahogy megoldódnak a nagy kérdések
a kicsik feloldódnak, a félreértések
meg a féltések is magára hagynak
mindent, amihez oda-odasimulnak
és némán, de hűséggel dorombolnak
valami bődületes nagy istenségnek
megfelelve a kellő létigénynek
kiöltözve nagy zsebek, díszmellények
délceg legények, bazsajgó leányok
drága díszlet, színház van, felállok
hogy jó messzire ellássak én is
hogy részese lehessek mégis
hátha jut egy falatka vagy morzsa
és a zsáknak is legyen foltja
a szép nagy kérdéseket pohárba
a féltéseket berakni mozsárba
és addig őrölni, törni, őrülni, zúzni
az időt a végtelenségig elhúzni, elnyúzni
a nagy isten képét arcátlanul, míg csak
meg nem törik, mert ez játszma kérlek, sakk-
matt és a hűséges dorombolók dörömbölnek
az ajtókon eztán, hogy a kellő létigénynek
köszönik szépen rendben megfeleltek
kiöltöztek szépen, nagy zsebek
és értékes díszmellények
volt itt minden, mióta a világ
meggyújtotta magának a lámpát
azóta villognak szemekben a fények
szórnak szikrákat ilyen kicsi lények
egymásra lövöldöznek játszi könnyedséggel
puskapor keverve testi-lelkiséggel
minden együtt kapható akciós csomagban
-felállok, ott vagy a színházi darabban.

Ózsé, 2014.05.31.

számszerű

napi statisztika:

-2 vizsga
+1 foghúzás (-1 fog)
-1 napszemüveg
= az élet szép. de tényleg, semmi ájroni.

bár még zsibbad a fél pofácskám és vérrel keveredik a nyál a számban, de ez már mellékes.
joccakát.

magától értetődő

magától értetődő a kimondott szava
édes, mint az életnek a sava-borsa
magától minden szó olyan, mint az élet
és mindegy, hogy épp melyik véglet
az, amire gondolok én pont most:
mind az összes ugyanolyan fontos.

magától az élettől is kérdeznék én párat
például, hogy miért ereszti belém azt a tárat,
ami a rosszaknak volna tán illő reszortja,
nem pedig a tévelygőnek golyóbis leosztva.

hanem, kedves élet, kérdeznék még egyet.
amikor én szedem az epret és a meggyet,
akkor a nagy boldogságok idejét élem.
de most jöjjön az én szerény véleményem:

hogyha tényleg boldogságos időinket éljük
szóljon róla valaki, hogy feledni ne véljük
ezt a fontos részletet, ami rejtve maradt
sok fegyelmi elterelő mechanizmus alatt.

Ózsé, 2014.05.26.

Tetszőleges hétvégi bölcsességmorzsa

- éjjel tizenkettő után főleg nem érdemes olyan viccet mondani, amit csak én értek.

- és ugyanezen gondolatösvényen sétálva elmondható: ami a moszkva gárdenben még értelmezhető, az a default moszkvában már törvényszerűen nem.

na, csak ezt akartam mondani.

ÁllamvizsgÁlat

Gyógyszerreklám jelenet

"-Kilenc magyar orvosból egy sem ajánlja....
Én sem.!"

Rendszer és kolbász

Hát megy a kapkodás ezerrel.

Nem vagyok egy rendszerezett ember, mondjam úgy: lusta vagyok rendszerezni dolgokat. Fejben pörgetem végig ahelyett, hogy leírnám egy darab papírra, neadjisten noteszba, mert hát ahhoz le kell ülni s foglalkozni vele. na mindegy. Fejpörgetésben meg minden csak mégjobban összekavarodik.

Szóval még a félévvégi vizsgák folynak, közben készíteni az államvizsgát, deee még eközben meg úúúgy izgulok már és várom a Szent László Napokat. (arra is kéne működni egy s mást).

Ma meg 3 videót akartam csinálni egyszerre és rájöttem, hogy nem fog menni, mert hiányzik hozzá pár dolog. Jó volna még átolvasni néhány pdf-et a holnapi vizsgára is. És foglalkozni a szentlacival. Mert én most akarok mindent és legfőképpen mindent egyszerre.

Mondjuk ez most kivételesen nem a pánik hangja, hanem a csöndes, megfigyelő, külső szemlélőé. Hanem ha a mindenből semmi se alakul valamivé, vagy csak kevés ahhoz, hogy minden legyen, marad a legbölcsebb cselekedet:

megsütni azokat a finom kolbászkarikákat és élvezni az evést.

És megírni ezt a posztot. Csak hogy rendszerezzem a dolgokat.

:)

http://youtu.be/RLjxEpKZyvI

tartósított művészlelkek

épp beugrott valami arról, hogy miért olyan karizmatikusak a zenészek. vagy a művészek. na, már persze a valóban olyanok, mert nyilván nem mind olyan. 

hogy miért lepődök meg azon, hogy mondjuk xy zenész hány éves. úgy egybefolyik. egy 20 éve működő együttes tagjai például úgy tűnnek, mindig ugyanannyi idősek és eltátom a szám, amikor tudatosul bennem, hogy biza dehogyis.

mondjuk a zenész csak egy példa. igazából a művészettel foglalkozókra érvényes ez szerintem.

és az ugrott be, hogy azért, mert időtlenek. valami állandóan vibrál az arcukról. 

mert talán a művészet tartósítja, konzerválja az ember lelkét és meglépi a test változásait.

ki tudja.

szomorka

kéne egy pöcegödör, ahova mindenki belehányja a gyomrába szorult gombócokat. tömeges okádás, csapatépítő tréning. jelszó: hajolj bele a hajamba és dúdold bele hogy hhrrroooáááááákkkkhhhhhh

köszi a figyelmet

"Nézzünk bizakodva a jövőbe!"

Én aztán nem vagyok egy egészség-szaki, mer' félévben egyszer képes vagyok megenni egy gonosz mekdonáldszos hembögört, ami aztán fél évig nem bomlik le a szervezetemben, de bizisten a macskagyökeres teától úgy aludtam, mint a tej. Kicsit lábszagú az ital maga, de fogyasztható, főleg egyéb száraz növányszárak, levelekkel együttes kifőzésében.

Aztán ma meg annyira bizakodva nézek a jövőbe, mint egy Örkény egyperces. 

És annyira zsír lesz a nyár, mint a kókuszzsír a hajvégeimen.

Na heló.

Humorérzékenység

A humor túladagolása humorérzékenységet okoz. 

A humor túladagolása remek elterelő hadművelet, és ezáltal tünete számos eltussolásnak, kellemetlenségnek. A figyelmetlen szemlélőnek ez természetesen szórakoztatás; a szórakoztató egyénnek viszont részben túlélési eszköz és álca. (Most a vegytiszta, jókedélyből használt humorizálásról nem ejtek szót, mert az tiszta sor.)

Más kérdés viszont, hogy az eredeti kiváltó okok mikor törnek vulkánszerűen a felszínre és lebegtetik az emlékeztetőt: nem lehet a végtelenségig kiforgatni a dolgokat, mert túl messzire visz az eredeti problémától és így újabbakat okoz.

A kiforgatás segédeszköz kell, hogy legyen és nem pótszer. Egy sima, egy fordított. 

Hal, ott

Majdnem kifogtam az aranyhalat,
de sajnos kifogástalan volt.

Ózsé, 2014, ma.

kireggeledett

ez a poszt csak azért történik jelenleg, mert új külsőt adtam a blogomra és kapott egy macsekot is.

a tegnap este olyannyira zseniálisan abszurd volt, hogy mára megvilágosodtam.

Gyün a meleg - ez egy fotóú pószt

VÓTAM ÉN TEGNAP BENNE A ZŐDBEN ÉS CSINÁLTAM KÉPEKET AZ APARÁTTAL. SZERENCSÉRE OLYAN JÓL SIKERÜLTEK, HOGY BERAGADT A KEPSZ LOK BILLENTYŰ. MINDEN VAGÁNY. MENJETEK A M. GÁRDENBE. HELÓ.

A szó, a hang és a fény

Azt nem tudom, hogy hányan szoktátok néha felfedezni a szó-hang-fény hármasának frenetikus létjogosultságát.

Hát, én például időről-időre.

Próbálom úgy fogalmazni, hogy ne legyen nyálas és romantikus. De az megvan, amikor őszintén rácsodálkozik az ember egy vers/dalszöveg minden szavára, hogyan alkotnak tökéletes egészt és mégis soronként változik az egész sokdimenzióssá. Hát még ha ehhez hang is járul - zene lesz belőle. És hogy milyen úton-módon sikerül különböző magasságú hangokat úgy egymás mellé illeszteni, hogy abból érzékekre és érzelmekre ható valami (egyveleg?) legyen, elképesztő.

Hogy vannak szavaink és művészet az, ha olykor sikerül is őket úgy használni, hogy az létjogosult legyen.

Ilyen nem történik bármikor. Ilyet nem tud bárki elkövetni. A sok beszédnek, ami elhagyja az emberek száját, igen kicsi hányada az, ami ér is valamit. 

És ha egy dal a számból veszi ki a szót úgy, mint semmi és senki más, azt nem is szabad eviláginak nevezni. Az valami földöntúli. Az ember meg csak néz és elakad a hangja és érzi, hogy olyan űrbe markol, olyan ismeretlen mélységekbe, hogy arra nincsenek szavak. 

Hogy van zene, hogy van vers és van fény, ami formát és képzetet alkot, az nekünk ajándék. És piszok nagy szerencse, mert művészet nélkül nagyon szomorú emberek volnánk. 

Én nem tudom, átjön-e, amit akarok mondani arról, amit igazából átérezni kéne. Vagy nemtom, de én teljesen készen vagyok. 

A Kispál és a Borz miatt van mindez. 

Hát eddig tartottak a szavaim.

Meghatás

....ééééééééés végre  tavaszi zápor és bújdosó napsütés és május elseje és világnak veleje leszen máma este merthogy jön és jön éééééés megintcsak JÖN A KISPÁL ÉS A BORZ bele a Moszkvába és tenger-emberek hullámoznak majd - jók lesznek befőttnek - és ez lesz a mi kis nagyváradi woodstockunk és ezután majd jöhet bármi mert tudni fogjuk, hogy jöhet bármi. 

:)