Űrturista

Néha, mikor éppen egy lassú vizű vasárnap történik, megesik, hogy nagyon messzire kalandozok.
Olyannyira messze, hogy űrhajóba szállok. De komolyan űrhajóba. Nem egy grandiózusfélébe, hanem olyan kisebbre, aranyosabbra esik a választás. Nem kell bele sokminden, csak épp ami nagyon szükséges egy ilyen bolyongáshoz a Galaxisban. S persze kellek bele én magam. S ha adódna, még van egy férőhely rezervába.
Valami nagyon szabad hétvégén fel kéne kerekedni, űrtúristáskodni egyet. Miközben felemelkednék az atmoszférába, látnám a többieket, ahogyan lógatják le lábaikat a felhőkről. Nézd, hogy lóg le a lábam a felhődről.
Aztán meg csak suhanni a kicsi bolygók között, némelyikre becsöngetni, van-e ott valaki? Hahó!
Nem nem, nem lépek be a hipertérbe, s ilyenformán nem érdekel a hiperűrsztráda sem- bámulni s felfedezni csak nyugisan lehet, hogy beszívd magadba az információt s aztán bármikor kifújhass néhány lehelletnyi bármi kedveset, ha éppen kell, hogy emlékeztessen valamire.
Az a sok csillag, azok csak ott élnek és halnak magukban, sokszor innen lentről azt se tudjuk, létezik e még az a szép fényes, amit valamiért kiszúrtál magadnak éjszakai hazafelebolyongások közben.
S ha éppen most, valaki leszakadt az űrhajójáról és a légüres térbe kényszeredett hömpölyögni, hát ne essék kétségbe. Nem tudom miért, de maradjék csak nyugodt, mert minden rendben lesz. Ez sem tudom miért.

joyride of abstraction

Everything is illuminated now. I know what I have to do. I must go and read something by Douglas Adams. I've just realized that. Why? Well, the answer is quite simple.
Because I am such a nerve wreck these days. I mean I am in a ridiculously waving state of mind and I have to deal with it in an unconventional way. So, if I cannot act like a human being, I won't. It's no longer a problem.  I am now switching to an alternative mode - letting myself in the great joyride of abstraction. Not that it's hard for me -no way- 'cause usually I exist that way. Actually, I exist that way. It's just that society wants to normalize everybody. They want to tell us what is normal. What the fuck means normal, anyway? You have no right to make these kind of rules.
Actually, the term "normal" is wrong. Its meaning. Every person is a separate world. Every person lives in an other galaxy. Yeah, we all live in the yellow submarine same universe, but in separate galaxies. And you cannot make them all the same.
 Some people live in their own surrealistic, abstract world and I am telling you, they are right. They aren't lunatics as some other homo sapienses would say. Actually, they know something what others do not dare to get to know. Interesting is always exciting. Normal is boring.
I don't know if my conventional graphic signs can transmit what I wanted to. I don't know if I actually knew from the beginning this writing's goal (or if it has any right now). Well, whatever.
Now, I'm gonna fill the following blank spaces with some of my recent works. (So there won't be any free spaces, yeah?)
All right then.
Have a nice life.

Ps: I chose English, because I was too lazy to use the Hungarian accents, ha.