Abszurd

Absurdum/Secundum - a non plus ultra abszurd az Abszurd linken

Én nem is szaporítanám a szót, mer' már annyit rizsáztam róla, hogy elfogyott a szufla.

Ez itt a diplomamunkám. Ilyen kis izé, abszurd filmecske. Vagy abszurd humoros filmecske. Igazából meg tudja a fene. Senki se tudja biztosan.

--

-- MEGDÖBBENTŐ! Dr. Csernus Imre eltitkolt irodalomkritikai jegyzetei

Dr. Csernus Imre titkos irodalomkritikai- és pszichoanalatikai elemzései, jegyzetei kerültek a bulvármédia izzadt karmai közé, amikoris egy tolvaj kirabolta a sztárpszichológust, valamint pénztárca és egyéb iratok mellett egy kis noteszt is talált, melyben többek között az alábbi szemelvény is megjelenik. (A tolvaj azóta meggazdagodott a napvilágott látott notesz referenciájaként. Lássuk hát miféle titkok rejtőznek ezen lapokon.

"Az árgyélus kismadár

-nem száll minden ágra => válogatós, akár sznob

-én sem fekszem mindenkor az paplanos ágyba => persze, mert mindenkor más ágyát használja

-szánj meg, bánj meg => szeretetkurva, másoktól függ, mártír, képtelen a saját lábán megállni

                                             Fojtogató bűntudat emészti a lírai ént, párhuzamot vonva az árgyélus kismadárral önmagát elesettnek, gyengének mutatva.

Végső elkeseredettségében dalba költi önnön nyomorúságát, ezzel is kompenzálva saját szenvedéseit, - legalább így maradjon fent a köztudatban, ha már sikeres, hasznos ember a büdös életben nem lesz belőle. Valszeg lappangó személyiségzavarral küzdhet és mivel nem vállalja önmagát, felveszi az Árgyélus kismadár művésznevet.

Paplanos ágy – metafóra, ebben a kontextusban azt jelzi, hogy valószínűleg nem volt gyerekszobája, esetleg csapongó életvitele miatt a szülei fiatalon kilakoltatták otthonról, ezért a haverjainál húzta meg magát. Vagy a szeretőinél.(~ alkalmi homeless?)

Név: kismadár: a lírai én képtelen felnőtté vélni, lélekben még mindig egy szaros kölyök, aki képtelen magáról (nem hogy másról) gondoskodni. Titkon elvárja, hogy kiszolgálják. Saját kiszolgáltatottságát másokra vetíti, hogy ezzel nyerjen felsőbbrendűségi látszatot. Valójában csak egy nyomi köcsög, aki fél megoldai az életét.

Fajára következtethetünk logikusan: minden jel arra mutat, hogy a fiktív madár alter ego feltételezhetően szarka, aki lop, csal és hazudik, hétvégenként pedig a híd alatti bokrokban szipuzik az aljanéppel. Szereti a csillogó tárgyakat (főleg lenyúlni), melyből szerzi a kokót kilóra az alvilág legnagyobb arcától, Dodótól, akiről mindenki azt hitte, hogy rég kihalt, de nem, csak jól megrendezte a halálát.

 (Muszáj volt, a Lewis Carroll ügyben szerzett priusza miatt, hiszen összefüggésbe hozták egy Alice nevezetű kislánnyal, akit egy underground menekülttáborban ismert meg.)

-továbbá"

(Sajnos ez a bejegyzése nem folytatódott, valszeg azért, mert az említett sztártolvaj elemelte.) Következő lapszámunkban újabb írást közlünk.)

--


 Szemelvények a kortárs művészettörténelemből, 1. rész 

Azt szeretném kifejteni erről a képről, hogy a szándékot nem értem, de jó a vizuális megfogalmazás. Ám bátorkodom ennél tovább menni és valamiféle magyarázatot mégiscsak mellékelni a műhöz. Az alábbiakban idézet következik magától a szerző művésztől a művét illetően:

"A bal oldali vágáson úrvacsorát osztok csavargó-denevér-lepelben a Moszkva emeletén, a jobb oldali vágáson a Csavargó Denevér Lepelben nevű king-kung-fu mozdulatsort mutatom be töredelmesen.

A kép címe: Izé.

Keletkezését a 2014es évet megelőző maradék pár órára datálnám."

Az alkotás szereplői sajnos teljes mértékben megegyeznek a valós személlyel, akire hasonlítanak. (Bár sokmindenben nem.)

"Az elkövetési stratéga kedves barátom, Fotográ fia, aki másodállásban mixed médium."

Forrás: Dr. Ozsváth Zsuzsa jeles művészettörténész és filozófus Szemelvények a kortárs művészettörténelemből kiadványa nyomán

.









--

(Majdnem) mindent a körömvágásról

Fontos ez, tagadhatatlanul. Semmiképpen sem érdemes elbagatellizálni. A körmök levágására ugyanis mindkét nem rákényszerül, közös metszéspont ez férfi és nő életútján. El lehet nagyolni, mondván, hogy szükség kérdése az egész, éppen ne szúrjuk ki a másik szemét vele. Jó, kibúvók itt is vannak, amennyiben feltétlenül harcias megnyilvánulásainknak szeretnénk teret adni egy mértanilag hegyesszögűre hagyott köröméllel, de igazán mondom: nem érdemes, nem praktikus meg amúgyis, minek vetekedni a csirkevágó késsel, két dudás egy csárdában, áh, ugyan.

Persze tudunk afféle indivídumokról, amelyek elhivatott körömszépítők, mert az esztétika és a művészet kéz a kézben is járhat, ha úgy van (no de tudjuk, nem az a cél). Ugye ebből is kétféle van: az egyik, amely értőn s ügyesen s valóban ízlésesen űzi a manikűrt, a másik véglet sajnos kellemetlenül gyatra, de annál hivalkodóbb a képzelt tehetségével. Nem feledjük - hát persze, hogy nem - a köztesteket, az átlagot, a szürke megfelelőt sem. [(Ez ugye a harmadik pontja a kétféle csoportosításnak).(Dehát tudunk mi ötkötetes trilógiáról, semmi baj sincsen tehát soha)].

Továbbmenve a témakörben, és visszakapcsolódván egy előzőleg elkezdett gondolatmenethez, folytatom. Nos tehát: ha nem akarunk erőszakosan hadonászni más egyénekre a fájdalmokozásra is használható kis lapótya fedéllel az ujjpercünk végén, akkor feltétlenül szükségszerűnek érzem megemlíteni a körömvágási eljárással kapcsolatban azt a figyelemfelhívást, amely a saját magunk okozta sebekre irányul. 

Magyarázom: mindkét szemünket tapasszuk rá a körömvágó kisollóra, netán a direkt e célra formatervezett kis izére, ami nem olló, hanem az a szerkentyű, ami úgy néz ki, mint egy szöcske, de nem az, hanem körömvágó izé. Tehát ha mindkét szemünket rápozicionáltuk a tárgyra, ugyanazon snitten belül alkalmazzuk ugyanezt a figyelmet a levágandó körömrészre és ezután magára a vágásra is. Ez azért borzasztóan kihagyhatatlan lépés, mert megeshetik, hogy kis kék virágok és lankás domboldalak panorámáján ábrándozva mellévághatunk anatómiailag, mely valószínűleg mély nyomot hagy bennünk és a fájdalomküszöbön is megtörölheti a lábát a kiváltó ok. Ezután verbális inzultáláshoz folyamodhatunk, vérszerinti ismerőseink sűrű emlegetésével, önmagunkat rossz színben feltüntetve előttünk. 

Ha már megtörtént a baj, ne keseredjünk el. Legyünk erősek, tartsunk ki – ügyelve arra, hogy a mellettünk elhaladó ember ne ütközzön a választott kitartásnak. Főleg akkor, ha az egy hosszabb, vágatlan, éles köröm. 

A másik: soha, de soha ne kezdjünk körömvágásba Adobe Premiere Pro-val, főleg akkor, ha körmönfont helyzettel állunk szemben. Mert mégis ki az az emeletes barom, aki egy -teszem azt- 10 fontos bankót talál a körmén és minden előzetes gondolkodás nélkül csak úgy levágja, nagy eséllyel, hogy a papírpénz formáját is megcifrázza. És különben is: a premier valszeg nem olvas be fontot. Ám de én meg is olvasom, ha éppen kezem ügyébe kerül...

Utolsó javaslatként még kihangsúlyoznám, milyen reménytelenül felesleges a körömvágás utómunkálata, a körömreszelés. Könyörgöm, emberek, ne reszeljétek már le a körmöket! Nagyon undorító! Hát lereszelem, finom fehéres porrá lesz, ottfelejtem az asztalon, még a végén helytelenül azt hihetem, hogy kiborult egy csipetnyi só és rendszeretésből összevegyítem a többivel. Hátborzongató belegondolni is! Nem tudom elégszer hangúlyozni a józan észre való hallgatást. Meg van ez értve?

Hogyan fulladjunk meg majdnem

Időjárás: kimeríthetetlen téma az angoloknál. Nos, mi nem angolok vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk asszociálgatni rá hatszáz témakörben. Emígy tehát én most újra megteszem.

Fülled a nyár. Perzsel a nap. Fullad a lány. Bányatón van. Ne szaladjunk ilyen előre. Először is legyen egy tetszőleges, kiszámíthatatlan, hepehupás medrű bányató. Legyen fürdőző társaság is, meg köztük egy lány, aki történetesen - az esemény kibontakozásához elég lényeges szempont - nem tud úszni. Barátságos környezet bokrokkal, kisebbféle fákkal, egyéb test-süttető, pancsoló tószomszédsággal, a háttérben hatalmas magasra ágaskodó szivarral, na jó, mondhatni hőerőmű kéménnyel, csendesen lyuggalva az ózonréteget. Idilli az egész ugye, e csodálatosszép természetet még Baróti Star Sanyika is megirigyelné.

Közelebbi képek következnek. Az időpont valami hosszabb árnyékos napfekvésben lehet, amikor mindenki minimum húsz méterrel odébb smárol a vízben. A nem-tud-úszni-lány éppen most bátorodik fel, hogy ellőkje magát a víztükrön: jé, már meglódult két méterrel, már úszik, ni hát megy ez - és akkor hoppá, egy nethuszárvágással sztornót kap a reményteljes jövő, szerussz, mostantól lehet fuldokolni.

Nem mindegy az se, hogyan fuldokolunk adekvátan. Nézzük tehát: lehetőleg véletlenül se legyen talaj a láb alatt. Ha ez megvan, jöhet a kötelező pánik. Csöndes magányban nem is érdemes elkezdeni, nem érdekes, uncsi az egész közönség nélkül, tessék csak óbégatni abban a két ásodpercben, amit sikerül a felszínre vergődve eltölteni, aztán újra vissza s az idő közben kinőtt kopoltyúkkal felfedezni Atlantisz elvesztett birodalmát - történetesen Nagyváradhoz közel. Ha ez mégsem jön össze, mert éppen azzal van elfoglalva a kedves lélek, hogy: "khöm gluggy gluggy pföhh kkkhhh hhhrrr glggy brllrr" - nos, ne búslakodjunk: akkor inkább csak örvendjünk a szemfüles béjvácsosan szökdellő idegen fiatalembernek, aki leveti magát a száraz partról bele a vizenyős helyiségbe, hogy mentse ázott irhánkat, hiszen mindenki más húsz méterrel odébb épp romantikus perceit tölti. Ja! Miután végre nyugtáztuk, hogy "afranc de sajnáltam volna azér magamat", ajánlott morcosan fogadni a végre fejükhöz csapó többiektől érkező, kimentés utáni lebaszásokat, hogy mán mé' nem voltam hajlandó legalább segíccségér' kiabálni?! -Á, elnézést, csak épp levettem a gázról a kotyogóst, nehogymá' berobbanjon ott nekem, azt' nézhessük, de amúgy bocsi, legközelebb majd megafonnal jövök.

Na. Oszt így. Mert nem mindegy ám, mit bányászunk ki a tóból: kavicsot vagy leánkát. Ihaj, menjünk inkább tovább, bele a nyárba meg a nyáltengerbe. Az legalább nem hepehupás.

---

Haj-bók - lélekerősítő életmód tanácsok

Semmiféle újdonságot nem mondok azzal, hogy a tusványosi tusolás nem egy főnyeremény, amennyiben a tusolóból kiáramló vízhőmérséklet nem ér el egy olyan átlaghőmérsékletet, amely vállalható lenne - megalapozva a kellemes pancsolást a zuhanyrózsa árnyékában(míg hatszáz ezer magyar vár odakint reánk).

Meg por is van, sok. A haj meg koszolódik. Előbb-utóbb elkerülhetetlenül eljön a pillanat, amikor muszáj lecsutakolni a hajszőrzetet is. No de. Ha majdhogynem jégkása töri útját feléd a csapból, mert teszem azt épp lemaradtunk a legendás melegvízről, ez nem is olyan egyszerű feladat. Nem fogunk ujjongva rituális táncot lejteni a vízistennek, jóllehet erősen szidni fogjuk a jelenséget.

Két dolgot lehet ilyenkor tenni:

1. Halálhörgésekkel megelőlegezve az élményt, remegve odatartani a fejet, jobb/bal kézzel a tusolócsap felé nyúlni, míg életünk filmjét látjuk magunk előtt leperegni és ismételjük a mentő telefonszámát, amennyiben az agyhártyagyulladást szeretnénk kitörölni szótárunkból. Aztán megengedni a vizet és óvatosan, kisebb majd egyre nagyobb fejfelületekkel megbarátkoztatni a frissítő nedűt. Közben ne feledjük a sikítást, másik kézzel a fal kaparászását és a vad dübügő toporzékolást, mert előző nap megihletett a Cserey Csaba dobkoncert.

2. Ha nem vagyunk anarchisták, bátran hódoljunk be a rendszernek és némán tűrjük, amint elnyom minket a fagyhalál. Ha lemostuk a sampont, keseregve csomagoljuk hajunkat törölközőbe és a továbbiakban tetszőleges szobaszögletben pityeregjünk a szomorú eseten kb. 2-3 órán keresztül. (Gyakorlottabbak megengedhetik a 4 óra hosszát is).

A kellemetlen élményért kárpótol viszont, hogy cirka tíz perc napon tartózkodás után friss, száradt hajjal feszíthetünk a bátortalan zsíroshajúak előtt. Hatalmas előnye a tusványosi hajmosásnak, hogy a száradás után akár már 20 perccel is duplára nő hajtömegünk, hiszen a por baromi jó volumennövelőnek számít. Jessz!

Tanács jószívűeknek: amennyiben azt vennénk észre pajtásainkon, hogy ódzkodnak a hidegvizes zuhétól és folyamatosan csúsztatják az eseményt, biztassuk őket. A leghatékonyabb, ha nemes véletlenszerűséggel rájuk ömlik érthetetlen módon egy fél pohár sör(amúgyis jót tesz a hajnak), esetleg érdekes színfolt eléréséért rájuk kenegetjük a majonézes gyros egy kiválasztott térfelét.

Hansúlyozom tehát a hatékony egyszerűséget a bonyodalmak elkerülése végett. Válasszátok az életet.

---

Állati hozadékok 

Kutyául érzem magam. Folyton a marhaságok miatt nyüszítek. Dehát tehetek én arról, hogy ezek a barmok mindenkit lóvá tesznek és fennhangon nyerítenek mások bosszúságán? Ugatnak össze-vissza ökörnyálaznak mindent.

Vagy legalább ne nézzenek madárnak. Etetnek mindenféle zöldséggel, de nem vagyok én olyan tyúkeszű, hogy bekapjam a horgot. Báránybőrbe bújtatott farkasok terelgetik a csordát. És ezek úsznak, mint tehénlepény-hal a vízben. Itt valami csakugyan bűzlik. Na de ne beszéljek szamárságokat. Hű, de lehűlt a levegő, egészen elkezdtem lúdbőrözni. No, fel is veszem a nyúlcipőt, hátha az felmelegít.

Mit cincognak ott azok a cicababák középfartájt? Hogy a Kozmopolitén huszonhatodik oldala szerint Boriskának túl nagy a tőgye, mert minden hájjal megkent? No de őt aztán nem feji meg semmilyen  templom egere, ha meglátja lábfején a Pumát! Enyveskezű szarkák! Sunyi Sanyik!

Nem lehet ezt a nyomást bírni. Ide közösségi erő kell, mert egy fecske nem csinál nyarat. Sasolják minden léptünket, töretlenül húzzuk az igát. Ajánlom, rúgjunk ki a hámból!

---

HőGutenberg

Jaj, elviselhetetlen forróság!

Szeretem én a nyarat, de olyan végeláthatatlan ez a meleg felvonulás. Megfigyeltem, hogy az emberek mégiscsak kánikulában a legcsapadékosabbak. Emiatt aztán sokan viharos természethűekké válnak. Néha akkora a feszültség, hogy villámgyorsan kicsapják a biztosítékot. Magam is ismerem a dörgést...

A helyes eljárás, ha sűrű időközönként felvizeljük magunkat (a hangsz-áradás elkerülése érdekében ügyeljünk a felesleges locsogásra). No de nem szabad ezután felbátorodni és naponta ne legyünk sokat - ha lehet. Húzódjunk inkább árnyék székbe, megkönnyítvén kisebb-nagyobb dolgunkat. Ha idősebbek érnek a közelünkbe, illedelmesen álljunk fel és adjuk át helyünket. Ne ijedjünk meg, ha az illető néni vagy bácsi szék lett. Fő a természetes falapanyag és a frissítő légkörnyezet.

Továbbá húst ne hagyjunk keddi napon, mert ezek a bolond legyek, ha értem mirefel szállnak rám folyton. Talán mert gatyarothasztóan melegem van? Ejj, hát egyen meg a fene minden egészet, ha eltörött. Számos kérdésem van pedig, de nem osztom-szorzom tovább, mert a hőmérőn az eredmény 39 (a pálinkás üvegen is). Nem tom, hogy nyalta fel magát a ranglétrán, de vissza kéne fokozni, hadd legyen egy kicsit maga alatt. Sajnos ez nem az én hatásköröm, mert mindig is C négyzetes voltam. Persze nem írom én le a hatáskörösöket sem, majd kiadom nyomtatványban, ha Tipográ fia hőGutenberget nem kap még idejeKorán díszkötésben. Akkor majd felteheti a hímre a pontot.

No, megyek is magamra húzom a vizes lepedőt. Alig várom már, hogy hűlt helyem legyen.

---

Mire jó a macskaállat?

Nagyon sokmindenre. Persze a konvencionális felhasználási területeket most hagyjuk. Gondolok itt egérfogásra, simogatásra, fogyasztásra, szidásra(magát a macskát, vagy a macskát belefonni lájtos szitokba), zenei aláfestésre ésatöbbi.

Ez mind alap. De ha tovább építkezünk, rájöhetünk, milyen kézenfekvő nyomatni a fészbukon. Már nem az állatot népszerűsítendő, naná, hanem magunkat. Az a jó, ha minden nap felkerül egy cica-stáció-fotó, lehetőleg külön albumba. Hipsterek esetén normális, hogy instagramos szűrőkkel ellátva az anyagot.

A macska jó párna helyett is. Meleg, puha és illeszkedik a fejformánkhoz. Persze ne ijedjünk meg, ha gyomorfunkciókat hallunk éjszaka, nyugalom, az nem a mi fejünkben van. Ha rájöttünk a turpisságra, dupla nyugalom: max fél óra, s a magatehetetlen állatnak leállnak az életfunkciói, de sajnos ekkor már elveszti ruganyosságát, ezért ajánlott rövidebb szundiknál alkalmazni.

Ha neadjisten húsvét van, vagy karácsony(tudjuk, ekkor szoktunk nagytakarítani) és mondjuk függönyt kell lecsipeszelni, mi pedig már kidobtuk a tüdőnket is a nagy lomtalanításban, bátran kérjük szőrös barátunk segítségét. Lazán hajítsuk fel a karnizsra, onnantól seperc alatt elvégzi feladatát, mégpedig a legnagyobb örömmel.

Amennyiben pajkos kedvünkben vagyunk, a kedves állat ebben is társunk lehet. Rejtsük el ballonkabátunk belsejébe, sunyin sunnyogjunk végig a főutcán, üljünk le random kiválasztott emberek mellé, majd kezdjünk el dörgölőzni hozzájuk. Ehhez az élményhez hozzájárul még a dorombolás(nagyobb hangerőért ajánlatos két cicát becsempészni) és vigyorogva várjuk a kényeztető simogatást. Ha nem kapjuk meg, fújjunk és karmoljunk az illetőre.

Ha az előzőt meguntuk, de még nem zavartak ki a főutcáról, fogjuk a macsekot és véletlenszerűen lengessük az emberek személyes zónájába, úgy 2 centire az arctól. Biztosan értékelni fogják a szeretetet.

Megvolt tehát a fészbuk aktivitásunk, a szunyóka, a takarítás és a délutáni séta. Hazaérkeztünk a kimenőből, mostmár eltehetjük magunkat befőttnek. A macskát pedig hibernálni. Jó lesz az még holnap is.

---

Faváll Vili vall

Faváll Vili vagyok és szeretném megosztani önökkel élettörténetem egy részét. Ritka genetikai betegséggel születtem ugyanis, mely szerint favállú vagyok. Értik? Nem vállfa, ez nem szósorrendi hiba. Favállam van és ez sajnos számos megalázó helyzettel illetett meg engem.

Jaj, nagyon keserves az egész! Minden ott kezdődött, hogy már anyukám hasából is hasábot csináltam különös testszerkezetem miatt. Szögmérő kellett császárszületésemhez, pedig ez nem is olyan király dolog! Hát értik, na. A tartásom mondjuk példás, úgy vágom a vigyázzállást, hogy anno beszart tőlem a tornatanár, mondjuk a pihenjnél akadtak gondok... Meg folyton azt mondják milyen merev vagyok.

Na aztán képzelhetik, iskolában minden csúfság tárgya én voltam, akkor kaptam a Faváll Vili nevet, aztán ez az egész história ellehetetlenített a boldogságtól egészen! Kabátokat meg sálakat aggattak rám, pedig folyton mondtam én, hogy nem vállfa, de hiába...

Aztán a csajozásaim mind-mind katasztrófába torkolltak. Trollkodtak velem örökké a lányok, szórakozásból meg fogadásból kikezdtek velem, a szívemet ripityára törték és otthagytak. A diszkóba’ se volt jobb. Mindenki lötyögött meg rázta amilye vót, én bezzeg steptáncon kívül többre nem nagyon vittem. No de az volt még izgalmas, amikor azok a marha jampecok fel akarták gyújtani a vállam. Feszt kérdezgették: “kérsz egy tüzet?” Mondtam nem dohányzom, de ezek jöttek a gyújtóikkal, én meg fostam össze magamat az ijedtségtől. Nem szeretem a tüzes dolgokat. Télen reszketek, ha tüzifát emlegetnek, nehogymá valaki megérezze bennem a lehetőséget...Mint azok a tüzes tekintetű léánkák, akiktől úgy kellett elszökjek, ó, hogy röhögtek utána a markukba’…Ejj, nem szép, nem az.

Aztán egyszer az is megesett, hogy hűvös volt, jól felöltöztem, vendégségbe mentem, ott úgy megnéztek a három rend frissen vasalt ruhával magamon, hogy tüstént be akartak gyömöszkölni a ruhásszekrénybe, nyakamba valami szagos levendulás nyavalyát akasztva a molyok ellen. Ó, micsoda szégyen.

Immáron súrolva a hatvanat, még azt elmondanám, hogy a strandolásról is leszoktam rég, mert egy dolog, hogy a vízben fuldokolva röhögtek a kis marhák, de valami biológus vagy mi az anyámkínja el akart vinni egy cserép földben, hogy beültessen a kólozsvári arborétumba. Mondjuk na, az egy dolog, hogy tavasszal néha kihajtok, dehát más azt épp az orra hegyére vagy az állára nőveszti, na, oszt mégsem akarják oltogatni, csíráztatni őket.

Azt hiszem, a jövőben megszervezünk egy tüntetést a jogainkért, mégpedig fatökűekkel, falábúakkal és fafejűekkel karöltve. Mert van élet a rozsdamentes acélon túl!

---

Illemtelen-tan haladóknak

Olykor megesik, hogy szeretnénk civilizált képet közölni magunkról és jó benyomást kelteni fontos megjelenéseken, legyen az egy új ismerettség, vagy akár régi cimbora. Ennek érdekében általánosan elfogadott viselkedésformákat és bizonyos illemtani szabályokat kell gyakorolnunk. Valljuk be, ez sokszor igen fárasztó, ebből kifolyólag az alábbiakban segítséget szeretnék nyújtani azok számára, akik nehézkesebben sajátítják el az elméletet. Ezek egyszerű és könnyen gyakorlatba ültethető tanácsok, fogadjátok hát szeretettel és sok sikert a hatékony tanuláshoz!

1.    Ha ismerős szomszédnénivel, régi tanárral, csillogó szemű leánykával/fiúcskával találkozol: ne köszönj. Maradj nyugton és fogd be a szád.

1.2.     Ha elkerülhetetlenül rádköszön valaki, a legjobb, ha nem viszonzod: orral a magasban fordítsd el a fejed, nézd az utca másik oldalán a lángosos bódét és tudd, hogy finettiset akarsz. Ugyanez vonatkozik amaz eshetőségre, ha még nem köszönnek rád, de már szemfülesen felfedezted a messzeségben közeledő ismerőst.

2.    Ha fülessel nyomulsz és szerencsétlenségedre épp beszélgetésre kényszerítenek: hagyd fent a cuccot, tedd be a kedvenc számod és látványosan élvezd. Rutinosabbak fütyörészhetnek is. Közben tartsd a szemkontaktust, ez fontos!

3.    Köpködj. Mindegy, hogy hova: járdára, falra, kisgyerekre, lényegtelen. Te választasz.

4.    Szemetelj. Az esztétika túl van értékelve.

5.    Vágj az emberek szavába. Ha valami nem jön ki elég hamar, valszeg nem is fontos. A lényeg, hogy mindig neked legyen igazad és sose hagyj esélyt a másiknak érvelni. Vagy ha mégis, feltétlenül ne vedd figyelembe.

6.    Unalmas perceidben dobigáld a járókelőket. Maggal, cigicsikkel, fő a kreativitás! Ja, és ha kérdik: nem te voltál!

7.    Munkahelyen pécézd ki egy kellemetlen kollégádat és látványosan öntsd le kávéval.

8.    Ha férfiember vagy, lesd az ajtónyitásokat és siess, hogy leelőzhesd a nőket bemenetelnél; ne feledd: a lovagok ideje lejárt, légy anarchista!

9.    Ha nőnemű vagy, úgy rágózz, hogy arról biztosan mindenki tudomást szerezzen, hangeffektusként csámcsogj kétszólamban, mindeközben vizslasd a többi nőtársadat kellően buta, lenéző tekintettel.

10.    Társasági étkezésnél igyál bele a másik poharába, kóstold meg káposztás villával a krémest és hörögj, röfögj vagy buzgón szívd a fogad közé szorult húst. Ha ezt meguntad: torpedózz olajbogyóval, katapultálj villával, hisz te csak nagyapa háborús élményeit akarod illusztrálni.

11.    Boldogan sikongass random választott megboldogult hulla temetésén.

---

Nem a vasaló férfiak

Vasaló, mint rejtélyes háztartási gépezet, mely maga a Sátán földi helytartója, amelyet azért hoztak forgalomba, hogy különös férfiak halmazát taszítsák a rettegés kénköves szakadékába.

Megmagyarázhatatlan jelenség. Ugyanis a helyzet az, hogy jópár erősebbik nemmel folytatott eszmecserém során valahogy fény derült egy érdekes attitűdre - mégpedig a vasalás irányában. Volt olyan, aki szerint a vasalás szükségtelen fáradás, minek. Ó, igen...szerintem is abszolút felháborító ez a felesleges áramfogyasztás, hogy aztán olyan szigorúan és fölényesen függjenek a pólók a vállfákon. Semmi érdekes formai elváltozás - már ami az anyagot illeti -, semmi művészien megtörő fény és árnyákvetület. Gázos.

A másik felfogás szerint ugyan nem bírja a gyűrődést, DE nincsen neki ideje ilyesmi vesződségekre, meg amúgy is hát hogy a bánatba kell használni, annyi gomb van rajta, meg az "infografikája" is zavarbaejtő és értelmezhetetlen. Puff neki, bezzeg a távirányító!

A következő típus azért már reményteljesebb perspektívákkal rendelkezik: végszükség esetén bekapcsolja és fogcsikorgatva bár, de teljesíti az ádáz küldetést. Hát igen, így készül a vasmacsó.

No de kérem szépen, a negyedik kategória az igazi antiface: egyszerűen megtagadja a ruhagyűrődések szent kézigránátját és nemes egyszerűséggel nem tart otthon vasalót. Vagy még elképzelhető, hogy kukázza vagy elajándékozza - mittomén, lagziban. Negatív kisugárzása lenne? Már-már csernobili. Vagy valami non plus ultra Feng Shui tipp száműzi őket? Töröm a buksimat, de kifog rajtam a dolog.

Hoppá, megvan! Man Ray a ludas mindenért! A felelős művészeti object a "szegecses vaslédi", a vasaló. Ez viszont nagyon kedves magyarázat szerintem. Mert valóban: a fene se akarja, hogy kiszaggassa gönceit holmi vacak vaslepény.

Igen. A művészet a károkozó. Mindenképp. Viszont nem szabad csöggedni most, hogy megvan a pszichoanalízis eredménye: tudjuk jól, milyen csacsiság. Immáron tudatosult a félreértés, engedjük el és adjunk még egy esélyt a dolognak.

Vasalni jó. Meditatív. Azontúl következetességre nevel. Ráadásul kisimulnak a ráncaid. Köztudott az is, hogy mi, lányok vasalóval varázsolunk szép, egyenes hajzuhatagot magunknak! De a lényeg az, hogy a vasalás unisex. Hajrá!

---

Időhágás jelentés

Vigyázat! A következő szöveg elszórtan iróniát tatalmazhat. A lírai én pedig köszöni, egészséges és jól érzi magát. Zárójel bezárva.

Poszt-reumatikus stresszben szenvedek. Ez a változékony időhágás teljesen kicsinál. Hol száraz és ‘aszott, hol nedves. Nem tudok vele zöld ágra vergődni. Elverném, mint a kétfenekű botot.

Ahogy éppen neki feláll, úgy fütyül ő. Azt hiszi: Szent Ferenc én meg boruljak térdre előtte, kéje-kedve szerint. Ő percenként elmegy, én meg huszonnégy óra múlva is csak kapkodom a fejem, hogy mér nincs ráadás. Akkor legalább szállna le rólam, de feszt rajtam terpeszkedik! Önelégült barom! Ugyan kielégül egy napra, de aztán kezdi előlről. Vagy hátulról, ahogy neki jól esik. –Úgy puffan, elsül a fegyver és osztódik a sejtés, pedig emlős, nem egysejtű – jóllehet: agyi szinten viszont olykor igen is az. (Főleg, ha rendszeresen töménnyel hígítják).

És miközben ő elmegy, az agymenés jön meg. Havonta. Persze, még ha csak havi szinten jönne! De állandó jelleggel ott bugyborékol, csordogál, mint a kispatak, épp csak pisztrángot nem fog benne az ember. Csak a száját kéne fogdossa. Mondjuk be-.

Az idő pénz. Jó nagy kurva. Megfizethetetlen luxusféle, eszem a szívét, hogy a sajátom a helyén legyen.  Mert kortársaim is idő-kúrta társaim, kezdetben vala a fél fi és egésszé nő-tte ki magát és ez a kezdet kezdte őket ki s azóta is tart ez a változékony időhágás.

Tessék megnyugodni: senki sem marad ki a buliból: gyermeket, nőt, férfit egyaránt megszeretget, megszaratgat. Meg ilyesmi.

Ma például kifejezetten borús, esőre áll. Tessék melegen felöltözni.

---