Ó sejtek, ó sejtek
mint megannyi apró rejtek
Ó sejtem, ó sejtem
hogy megannyi aprót rejttek
Az én zsepim, az én zsebim
fedi fekete dzsekim
Az én zsepim az én zsenim
kedveli, ugye Jerrym?
Merre mész, kicsi ész?
jer vissza de máris!
Ferde ész s jön a vész -
uszítom anyád is!
December 27, 2012
December 16, 2012
változók
Magasan száll a madár az égen és mégsincs tériszonya, ez nagyon helyénvaló és irígylésre méltó dolog. Szerintem nekem sem lenne tériszonyom, de lehet, hogy egy icipicit megijednék. Mondjuk helyzet és helyszín kérdése, de okés.
Úgy vonaglanak az emberek, mint pingvinek a befagyott vizen.
A helyzet jelentősége jelentősen megfogyatkozott, miután kiderült, hogy az egész csak a szem fényének elvesztegetése.
AMikor két lelkes állat találkozik és egymásra néznek, megvan az esélye annak, hogy kinézzék egymást a másik szeméből. Ez sajnos csak keveseknek sikeredik, és akkoris lehetséges, hogy csak egyoldalú. Ilyenkor vagy tovább áll az ember, vagy továbbáll.
Olyan kicsi változókon múlik minden.
A lényeg mindig ugyanaz, attól függően, hogy mi lényeges. És kinek. És miért.
Levágni a testet valami ülőhelyre, hátradőlni és figyelni a lezárt redőny mögött az elsuhanó autókat valami hosszú, széles utcán.
Rázlódnak a nagy mozgó darabok, ritmusra ütemeznek csordákban, néha szájukhoz emelnek valamit és aztán tovább követik a kottát.
Nahát, valami régi ragacson ragadt legyek milyen könnyűszerrel válnak le a szalagról, ha közkedve(l)hető húscafatot látnak....
Szép minden, ez a fontos.
Úgy vonaglanak az emberek, mint pingvinek a befagyott vizen.
A helyzet jelentősége jelentősen megfogyatkozott, miután kiderült, hogy az egész csak a szem fényének elvesztegetése.
AMikor két lelkes állat találkozik és egymásra néznek, megvan az esélye annak, hogy kinézzék egymást a másik szeméből. Ez sajnos csak keveseknek sikeredik, és akkoris lehetséges, hogy csak egyoldalú. Ilyenkor vagy tovább áll az ember, vagy továbbáll.
Olyan kicsi változókon múlik minden.
A lényeg mindig ugyanaz, attól függően, hogy mi lényeges. És kinek. És miért.
Levágni a testet valami ülőhelyre, hátradőlni és figyelni a lezárt redőny mögött az elsuhanó autókat valami hosszú, széles utcán.
Rázlódnak a nagy mozgó darabok, ritmusra ütemeznek csordákban, néha szájukhoz emelnek valamit és aztán tovább követik a kottát.
Nahát, valami régi ragacson ragadt legyek milyen könnyűszerrel válnak le a szalagról, ha közkedve(l)hető húscafatot látnak....
Szép minden, ez a fontos.
December 9, 2012
Nagy hal
Big Fish soundtrack megy a háttérben. Újra kéne már nézzem, mer kevéssé emlékszek rá. De a mai menü az Ollókezű Edward lesz. Láttam már azt is vagy hatszor, de szeretem és jól esne most a lelkivilágomnak.
Egy hét mandulagyulladás általi bezártság után tegnap este végre kimerészkedtem a régi jó Moszkvába szocializálódni. Hát nem volt az a katarzis, mint gondoltam, hogy lesz. Kicsit olyan növényes-vegetálós állapotban voltam. (Nem is emlékszem, mikor éreztem magam legutóbb olyan sehogysem a ruszkiban). De szép volt a kis égősor a nagyteremben.
Sokszor csak úgy magunk elé nézünk.
Mindegy.
Örültem a hónak. Csak hazafele nagyon süvített.Azt szeretem, ahogy ropog a talpam alatt. Meg ahogy csillog a friss hó. Na, azért már megérte kimenni. Hazafele se volt az igazi a séta, túl sok autó volt még meg hang meg zaj. Túl korán lehetett az éjjel 1 óra? Hehe. Lehet ha 2 órával később indulok, meglett volna az a zavartalan nyugalom. Majd legközelebb.
Azt szeretném, ha visszanyerném a motivációmat az egyetemhez(meg úgy an block bármihez), az életkedvemet, vagy bármit, ami láttatja velem, hogy érdemes az, amit épp csinálok. Ehhez az kéne, hogy ne szípolyozzák ki folyamatosan az agyam, senki se, hanem inkább feltöltsék-de az emberek egy része csak elvenni szeret, megfosztani (direwkt vagy indirekt) és ezzel méretes rombolást végezni a másikban.
-
-
-
Hallgassatok Big Fish soundtracket, mert jó.
Egy hét mandulagyulladás általi bezártság után tegnap este végre kimerészkedtem a régi jó Moszkvába szocializálódni. Hát nem volt az a katarzis, mint gondoltam, hogy lesz. Kicsit olyan növényes-vegetálós állapotban voltam. (Nem is emlékszem, mikor éreztem magam legutóbb olyan sehogysem a ruszkiban). De szép volt a kis égősor a nagyteremben.
Sokszor csak úgy magunk elé nézünk.
Mindegy.
Örültem a hónak. Csak hazafele nagyon süvített.Azt szeretem, ahogy ropog a talpam alatt. Meg ahogy csillog a friss hó. Na, azért már megérte kimenni. Hazafele se volt az igazi a séta, túl sok autó volt még meg hang meg zaj. Túl korán lehetett az éjjel 1 óra? Hehe. Lehet ha 2 órával később indulok, meglett volna az a zavartalan nyugalom. Majd legközelebb.
Azt szeretném, ha visszanyerném a motivációmat az egyetemhez(meg úgy an block bármihez), az életkedvemet, vagy bármit, ami láttatja velem, hogy érdemes az, amit épp csinálok. Ehhez az kéne, hogy ne szípolyozzák ki folyamatosan az agyam, senki se, hanem inkább feltöltsék-de az emberek egy része csak elvenni szeret, megfosztani (direwkt vagy indirekt) és ezzel méretes rombolást végezni a másikban.
-
-
-
Hallgassatok Big Fish soundtracket, mert jó.
December 8, 2012
November 20, 2012
Benn-fentes
Én mindig csak addig vagyok jó, amíg magamra nem unok benned.
S te mindig csak addig vagy rossz, amíg magamat utálom benned.
-
S te mindig csak addig vagy rossz, amíg magamat utálom benned.
-
November 12, 2012
November 11, 2012
csak egy kis pánik
Hát ez nem lesz szépirodalom.
Ki vagyok akadva.
Az idő problematikájával küszködöm. Avagy: nincs. Semmire az égvilágon. Persze, kell nekem mindent elvállalni. Kell nekem egyetem-népszerűsíteni. Filmfesztiválon agytágítani. Önkénteskedni. Nemtommicsinálni. Meg aztán ott lesz a színházasdi is.
És szó se róla, élvezem mindezt. Mert izgalmas és sokféle.
Csakhogy járok én egyetemre is. Az utóbbi 2-3 hétben pedig kb nem is voltam itthon rendesen. Magyarországon, Székelyföldön meg mittoménhol. Mostanra pedig úgy felgyűlemlettek a házik, hogy azt sem tudom, mihez kezdjek. Hogy mi a francot csináljak. Jövő héten meg Ifeszt. Sőt, mostantól Ifeszt. Meg lesz falfestésem. És jövő hétre kell egy jó adag házi, jó adag tantárgyból. Meg menülap.
Nemrég meg ültem és bámultam ki a fejemből és gondolkodtam, hogy mikor robban szét a fejem.
(Bezzeg ezt van időm megírni, ugye? Hát van, mert így legalább lenyugszok egy kicsit.)
Ezek a dátumok meg határidők meg időpontok zavarnak, mert egy nap csak 24 órából áll. A tempó feszített én meg szeretnék ellazulni.
Már az utóbbi napokban az is megfordult a fejemben, hogy ugyanbiza jól tettem-e, hogy erre a szakra iratkoztam egyetemre, amin épp vagyok?! Pedig szeretem. De mit akarok még? És miért egyszerre?
Miért nem lehet kicsit lefagyasztani egy-egy darabját az egésznek, s miután a többi elsimul, kiolvasztom s minden szépen visszalendül normális kerélvágásba.
Minek csinálok bármit is? Van, akit nem érdekel semmi vagy csak minimálisan. Könnyű nekik.
Szóval nem tudom, hogyan érjem magamat utól, most a kétségbeesés skáláján-a pánik, agresszió, letargia után a közöny fázisát élem. Ez eltart nemtom meddig, aztán valszeg lenyugszom és megcsinálom azt, ami épp a leghamarabb szükséges(tehát a MINDENből kiválasztok egy részletet.....)
Vajon az Elvárások megértenek majd?
És közben mi történik magammal? Magamat mikor intézem?
Olyan szép ez a vasárnap délután, hogy megüt a guta.
Nem vagyok formában.
Ez van. Nemtom.
Nemtom...
Ki vagyok akadva.
Az idő problematikájával küszködöm. Avagy: nincs. Semmire az égvilágon. Persze, kell nekem mindent elvállalni. Kell nekem egyetem-népszerűsíteni. Filmfesztiválon agytágítani. Önkénteskedni. Nemtommicsinálni. Meg aztán ott lesz a színházasdi is.
És szó se róla, élvezem mindezt. Mert izgalmas és sokféle.
Csakhogy járok én egyetemre is. Az utóbbi 2-3 hétben pedig kb nem is voltam itthon rendesen. Magyarországon, Székelyföldön meg mittoménhol. Mostanra pedig úgy felgyűlemlettek a házik, hogy azt sem tudom, mihez kezdjek. Hogy mi a francot csináljak. Jövő héten meg Ifeszt. Sőt, mostantól Ifeszt. Meg lesz falfestésem. És jövő hétre kell egy jó adag házi, jó adag tantárgyból. Meg menülap.
Nemrég meg ültem és bámultam ki a fejemből és gondolkodtam, hogy mikor robban szét a fejem.
(Bezzeg ezt van időm megírni, ugye? Hát van, mert így legalább lenyugszok egy kicsit.)
Ezek a dátumok meg határidők meg időpontok zavarnak, mert egy nap csak 24 órából áll. A tempó feszített én meg szeretnék ellazulni.
Már az utóbbi napokban az is megfordult a fejemben, hogy ugyanbiza jól tettem-e, hogy erre a szakra iratkoztam egyetemre, amin épp vagyok?! Pedig szeretem. De mit akarok még? És miért egyszerre?
Miért nem lehet kicsit lefagyasztani egy-egy darabját az egésznek, s miután a többi elsimul, kiolvasztom s minden szépen visszalendül normális kerélvágásba.
Minek csinálok bármit is? Van, akit nem érdekel semmi vagy csak minimálisan. Könnyű nekik.
Szóval nem tudom, hogyan érjem magamat utól, most a kétségbeesés skáláján-a pánik, agresszió, letargia után a közöny fázisát élem. Ez eltart nemtom meddig, aztán valszeg lenyugszom és megcsinálom azt, ami épp a leghamarabb szükséges(tehát a MINDENből kiválasztok egy részletet.....)
Vajon az Elvárások megértenek majd?
És közben mi történik magammal? Magamat mikor intézem?
Olyan szép ez a vasárnap délután, hogy megüt a guta.
Nem vagyok formában.
Ez van. Nemtom.
Nemtom...
November 4, 2012
Zsuzsmákos egyperczesek
Azt mondják, jól áll nekem az objektivitás - minekután felolvastam pár egypercesemet, amit örkényetesen én írtam. Ezek a szösszenetek valós emberekről szólnak, egy-egy kiragadott jellemvonásról vagy konkrét helyzetről.
No, de miről is van szó? Khm, khm:
Baleset
Tegnap délelőtt 10 és 12 óra között igen kellemetlen baleset történt egy partiumi körforgalomban. Sötétbarna, fiatal Mazda ütközött frontálisan egy pirosas tüdőszín Matizzal. Szerencsére komolyabb fizikai sérülést egyik vezető sem szenvedett. Szemtanúk elmondásai szerint a kis Matiz ezekután 3 tükörtojást sütött a motorháztetőjén és elszegődött mustnak egy nappali szoba fűtőtestére.
Művészet
Kedves egybegyűltek! A mai napon a művészetről fog szó esni, vigyázat, mert nagy nehéz és darabos, fejeket jobb elhúzogatni. A megértéséhez előszöris megkérünk mindenkit: szívjanak be amott a jobb oldali folyosón, a héliumos luftballonokból, miután kulcsaikat elzárták, mobiltelefonjaikat pedig lezárták.
Köszönöm.
Bogaramnak
Drága bogaram! Szeretettel várlak az E-GOMBban ma este nyolckor, nagyon izgalmas rendezvény lesz, melyen többek között fellépek én magam is, de leginkább én magam. Emlékeztetlek újfent arra, hogy egoista vagyok és exhibicionista. Légyszíves hozz derítőernyőt, mert megeshet, hogy módfelett csillogni fogok.
Tehát gyere el, mert ÉN ott leszek.
Várlak.
Boncolás
Íme a hulla. Nő, férfi - lényegtelen. (Amennyiben nő, azért lehet vele szemezni.) Viszont a lényeg a kés. Kisbicska, nagybicska, teljesen legit szike, bármi szolgálhat eszközül. Ezek valamelyikével vagy sorjában mindegyikkel mérjünk célzott bökéseket a test leggyengébb pontjaira. Ezeket a vágásokat utána kedvesen varrjuk be. Elemezzük az esetet privát szempontok szerint. Azután a tetemet tegyük félre hibernálni. Váltsunk munkaruhát és kérjük a következőt.
No, de miről is van szó? Khm, khm:
Baleset
Tegnap délelőtt 10 és 12 óra között igen kellemetlen baleset történt egy partiumi körforgalomban. Sötétbarna, fiatal Mazda ütközött frontálisan egy pirosas tüdőszín Matizzal. Szerencsére komolyabb fizikai sérülést egyik vezető sem szenvedett. Szemtanúk elmondásai szerint a kis Matiz ezekután 3 tükörtojást sütött a motorháztetőjén és elszegődött mustnak egy nappali szoba fűtőtestére.
Művészet
Kedves egybegyűltek! A mai napon a művészetről fog szó esni, vigyázat, mert nagy nehéz és darabos, fejeket jobb elhúzogatni. A megértéséhez előszöris megkérünk mindenkit: szívjanak be amott a jobb oldali folyosón, a héliumos luftballonokból, miután kulcsaikat elzárták, mobiltelefonjaikat pedig lezárták.
Köszönöm.
Bogaramnak
Drága bogaram! Szeretettel várlak az E-GOMBban ma este nyolckor, nagyon izgalmas rendezvény lesz, melyen többek között fellépek én magam is, de leginkább én magam. Emlékeztetlek újfent arra, hogy egoista vagyok és exhibicionista. Légyszíves hozz derítőernyőt, mert megeshet, hogy módfelett csillogni fogok.
Tehát gyere el, mert ÉN ott leszek.
Várlak.
Boncolás
Íme a hulla. Nő, férfi - lényegtelen. (Amennyiben nő, azért lehet vele szemezni.) Viszont a lényeg a kés. Kisbicska, nagybicska, teljesen legit szike, bármi szolgálhat eszközül. Ezek valamelyikével vagy sorjában mindegyikkel mérjünk célzott bökéseket a test leggyengébb pontjaira. Ezeket a vágásokat utána kedvesen varrjuk be. Elemezzük az esetet privát szempontok szerint. Azután a tetemet tegyük félre hibernálni. Váltsunk munkaruhát és kérjük a következőt.
October 23, 2012
ma minden
csak jöjjön egy villamos még.
s jön, bár nem 2es, amely számomra ideális volna. fekete hármas. de jó az. felszállok, leszállok, jaj csak jöjjön hamarjában egy utolsó kettes. s jön is pár perc múlva.
ma minden összejött.
ma minden klappolt.
ma minden gondolatom testté lett.
nem tökéletesen, de rendjén.
jól van ez így. jól van minden.
ahogy mondom: minden.
a lényeg az, hogy csatornázd a koncentrációdat.
s a színház.
nagy, tágas ablakokkal.
joccaka.
s jön, bár nem 2es, amely számomra ideális volna. fekete hármas. de jó az. felszállok, leszállok, jaj csak jöjjön hamarjában egy utolsó kettes. s jön is pár perc múlva.
ma minden összejött.
ma minden klappolt.
ma minden gondolatom testté lett.
nem tökéletesen, de rendjén.
jól van ez így. jól van minden.
ahogy mondom: minden.
a lényeg az, hogy csatornázd a koncentrációdat.
s a színház.
nagy, tágas ablakokkal.
joccaka.
October 21, 2012
Új fotósorozat
Időpont: Szombat.
Helyszín: Moszkva járatok.
Jányka a képekről: Renike.
Fotóaparátus: Zolié
Fotós: én
És akkor A történet:
Helyszín: Moszkva járatok.
Jányka a képekről: Renike.
Fotóaparátus: Zolié
Fotós: én
És akkor A történet:
October 16, 2012
BRÉKING NYÚZ
Nem működik a jutyub downloader.
Bánatba botlott a szívem és jól pofára esett benne.
Rozsdás szívek kolbászát töltögetik a helyi orosz bunkerben.
Még most sincs metró Váradon, mert minek.
A tejföl ára stagnál, vagy legalábbis nem okozott májcirózist senki ember fiának(nem mint a hasonlóan tömény jellegű termékek esetleges rendszeres fogyasztása azt tenné).
Esik az eső, mert ősz van.
Update: Fél ősz lesz ~14 nap múlva.
A fészbuk messenger for vindóz nem nyerte el a tetszésem.
Mint ahogy még sok egyéb sem, úgy általában véve.
Még most sincs péntek.
A művészet sem ment még nyugdíjba.
Az élet szép.
Asszem.
October 1, 2012
What else is there?
Végül csak úgy esett, hogy szeptembert is kivégezte az idő vasfoga.
Összeroppantotta, hevesen és kegyetlenül.
Ma október elseje van, én meg már megint zavarodott. (csak épp a tárgy az, ami változó) Változott? Maradt a régiben? Nem tudom egyelőre.
Az a baj, hogy ha esetleg bekattanok, valami kizökkent. Pár percre mondjuk. S akkor megint be kell állítsam magam. Tikk-takktusban mozgok, csak épp hol késik, hol előreszalad a mutatóm. Ilyen szép rendezetlen rendszerességgel.
Önmagam paradoxonja vagyok.
Hé, paraszt, melyik út megyen...várjunk csak, hova is?!
Válaszolj magadnak, de őszintén: szóval mi is a bajod?
És miért is?
Nem gondolod, hogy egyszerűen csak...
Na de ne én adjak hangot neked.
Ki kéne bontsam a metafóráimat s ne vágjam félbe éppen ott, ahol. De miért baj, ha hagyom őket továbbgondolásra?
Tehát akkor?
Mi legyen?
Mondjad csak...
Összeroppantotta, hevesen és kegyetlenül.
Ma október elseje van, én meg már megint zavarodott. (csak épp a tárgy az, ami változó) Változott? Maradt a régiben? Nem tudom egyelőre.
Az a baj, hogy ha esetleg bekattanok, valami kizökkent. Pár percre mondjuk. S akkor megint be kell állítsam magam. Tikk-takktusban mozgok, csak épp hol késik, hol előreszalad a mutatóm. Ilyen szép rendezetlen rendszerességgel.
Önmagam paradoxonja vagyok.
Hé, paraszt, melyik út megyen...várjunk csak, hova is?!
Válaszolj magadnak, de őszintén: szóval mi is a bajod?
És miért is?
Nem gondolod, hogy egyszerűen csak...
Na de ne én adjak hangot neked.
Ki kéne bontsam a metafóráimat s ne vágjam félbe éppen ott, ahol. De miért baj, ha hagyom őket továbbgondolásra?
Tehát akkor?
Mi legyen?
Mondjad csak...
September 24, 2012
Felhő
Bizony kellemes egy kicsit a fellegek közt csámborogni, de ha már ott vagy, nézd meg az állagát, nem-e csak optikai csalódás és valójában lukacsos szivacsot látsz lentről.
Az se baj.
Minden csak perspektíva kérdése.
S ha visszatértél-remélem létrán, és nem zuhanva-, ne légy haragos, ha mégis csak szivacs volt. Megtelik esővel és az aszfalton állva szívd be magadba cseppjeit, mintha a rögös föld lennél maga.
A víz erre hivatott.
Felszárad úgyis.
Az se baj.
Minden csak perspektíva kérdése.
S ha visszatértél-remélem létrán, és nem zuhanva-, ne légy haragos, ha mégis csak szivacs volt. Megtelik esővel és az aszfalton állva szívd be magadba cseppjeit, mintha a rögös föld lennél maga.
A víz erre hivatott.
Felszárad úgyis.
September 19, 2012
valami iszonyú lassú...
A mai napot (bár úgy érzem, ez kissé tág és letisztázatlan fogalomnak minősül) sikerült megkétszerezzem.
Igen, igen. Ez egyáltalán nem vicc. Belezsúfoltam ezen szerdába még egyet.
Az első fejezet kb 11ig tartott, amikoris aszontam, hogy ez így gáz és alszok rá egy órácskát. Mint kiderült, csodálatos ötlet volt részemről, és relative bár, de sikerült öntudatra ébrednem. Második reggel. Második reggeli. Utóbbi a Gyűrűk urában is van, szóval teljesen legit, amiről itt óbégatok.
Amúgy meg kell őrülni hogy járnak reggel nyóckor a villamosok. Vagyishogy a kettes villamosok, mert az megint egy külön műfaj.
Amúgy szarul.
Na mindegy.
...
Igen.
Na.
Szóval megint nem tudom, hol tartottam és egyáltalán mit akartam írni. Lehet be kéne iktassak egy harmadik napot is mára? Á, nem. Az már túl sok lenne. Összevesznének. Még a sorrendért is, az meg esmént nem volna szerencsés.
(Aki még nem tudná:) Az én egyetlen szerelmem a művészet.
Azonkívül meg kérdőjeles alakok vannak.
Én is egy kérdőjeles alak vagyok, csak épp nem a szerelmem, nyilván.
Örvendek, hogy szerda van és nem csütörtök.
Zabszerda. De tényleg. Teljes mértékben.
Más: nagyon kellemes tud lenni egy-egy szelet uborka a lehúnyt szemekre helyezve. Kicsit csíp, ahogy belefolyik a szemgödörbe a leve, de kibírható. És biztosan eltűnik tőle a lila karika is, olyan nincs, hogy csak bebeszélem magamnak. Nincs olyan. Kész.
Oké, erről ennyit.
ELszórtam a morzsákat. Mostmár tessék felszedegetni.
Igen, igen. Ez egyáltalán nem vicc. Belezsúfoltam ezen szerdába még egyet.
Az első fejezet kb 11ig tartott, amikoris aszontam, hogy ez így gáz és alszok rá egy órácskát. Mint kiderült, csodálatos ötlet volt részemről, és relative bár, de sikerült öntudatra ébrednem. Második reggel. Második reggeli. Utóbbi a Gyűrűk urában is van, szóval teljesen legit, amiről itt óbégatok.
Amúgy meg kell őrülni hogy járnak reggel nyóckor a villamosok. Vagyishogy a kettes villamosok, mert az megint egy külön műfaj.
Amúgy szarul.
Na mindegy.
...
Igen.
Na.
Szóval megint nem tudom, hol tartottam és egyáltalán mit akartam írni. Lehet be kéne iktassak egy harmadik napot is mára? Á, nem. Az már túl sok lenne. Összevesznének. Még a sorrendért is, az meg esmént nem volna szerencsés.
(Aki még nem tudná:) Az én egyetlen szerelmem a művészet.
Azonkívül meg kérdőjeles alakok vannak.
Én is egy kérdőjeles alak vagyok, csak épp nem a szerelmem, nyilván.
Örvendek, hogy szerda van és nem csütörtök.
Zabszerda. De tényleg. Teljes mértékben.
Más: nagyon kellemes tud lenni egy-egy szelet uborka a lehúnyt szemekre helyezve. Kicsit csíp, ahogy belefolyik a szemgödörbe a leve, de kibírható. És biztosan eltűnik tőle a lila karika is, olyan nincs, hogy csak bebeszélem magamnak. Nincs olyan. Kész.
Oké, erről ennyit.
ELszórtam a morzsákat. Mostmár tessék felszedegetni.
September 11, 2012
Mit álmodtam?
Álmomban űrhajós voltam.
Már az indulás konfliktussal indult- egy mikrobuszba szálltunk be, a célirány a Hold volt.
Álmomban férfi űrhajós voltam és Holdra léptem egy űrhajóból.
Többen voltunk.
Leültünk a Hold sajtos felszínére, hosszú sorban.
Én szerelmes voltam. Egy nőbe(férfi lévén).
Mindenki szivatott. Én ideges voltam.
És annyira szerelmes voltam és reménytelen volt az egész.
Ott volt a nő is, azt hiszem, a Holdon velünk.
Üvöltöttem és sírtam a fájdalomtól.
Egy kicsi hosszúkás darab fehér csempét fogtam a kezembe, amelynek végéből apró kefesörték álltak ki. Elhajítottam, vadul és dühöngve, olyan Mucsi Zoltánosan.
Utáltam a többieket, mert folyton szivattak, én meg szerelmes voltam hiába.
De a nő arcát nem láttam.
Álmomban űrhajós voltam és otthagytam a Földet egy Holdért.
Már az indulás konfliktussal indult- egy mikrobuszba szálltunk be, a célirány a Hold volt.
Álmomban férfi űrhajós voltam és Holdra léptem egy űrhajóból.
Többen voltunk.
Leültünk a Hold sajtos felszínére, hosszú sorban.
Én szerelmes voltam. Egy nőbe(férfi lévén).
Mindenki szivatott. Én ideges voltam.
És annyira szerelmes voltam és reménytelen volt az egész.
Ott volt a nő is, azt hiszem, a Holdon velünk.
Üvöltöttem és sírtam a fájdalomtól.
Egy kicsi hosszúkás darab fehér csempét fogtam a kezembe, amelynek végéből apró kefesörték álltak ki. Elhajítottam, vadul és dühöngve, olyan Mucsi Zoltánosan.
Utáltam a többieket, mert folyton szivattak, én meg szerelmes voltam hiába.
De a nő arcát nem láttam.
Álmomban űrhajós voltam és otthagytam a Földet egy Holdért.
September 10, 2012
Okoska
most azt gondoltad okos leszel
s helyes minden, amit teszel
annak érdekében, hogy megvédd magad
az élettől s hanyag
eleganciával söpröd félre az egészet
a stagnálással is beéred.
hát én nem.
ezt elhiheted.
a helyedben nem hinném el amit mondok
mert egy szó mögött gondolatáradatok
húzódnak meg és ha nem figyelsz
ha tényleg nem figyelsz
s nem kérded mit cipelsz
a hátad mögött
te vagy lökött
és vak és süket és hülye
nem mintha ettől függne
sokminden, de szerintem azt hidd el
amit igazinak érzel.
érted?
érzed?
majd este jön az álom, amiben
minden más, mint eredetiben
ott mindent tudsz és megteszed azt, amit
ébren képtelen voltál és meglátod, akit
nappal inkább likvidáltál
a látóteredből
a fennkölt veremből
száműzöd a fél magadat
nem egy nehéz feladat
csak nincs értelme
így könnyebb lehetne?
badarság.
szamárság.
szükség lesz még magadra
egy kortyra s egy falatra
ha nem neked,
hát másnak.
O.Zs. szept. 10 (ma délben)
s helyes minden, amit teszel
annak érdekében, hogy megvédd magad
az élettől s hanyag
eleganciával söpröd félre az egészet
a stagnálással is beéred.
hát én nem.
ezt elhiheted.
a helyedben nem hinném el amit mondok
mert egy szó mögött gondolatáradatok
húzódnak meg és ha nem figyelsz
ha tényleg nem figyelsz
s nem kérded mit cipelsz
a hátad mögött
te vagy lökött
és vak és süket és hülye
nem mintha ettől függne
sokminden, de szerintem azt hidd el
amit igazinak érzel.
érted?
érzed?
majd este jön az álom, amiben
minden más, mint eredetiben
ott mindent tudsz és megteszed azt, amit
ébren képtelen voltál és meglátod, akit
nappal inkább likvidáltál
a látóteredből
a fennkölt veremből
száműzöd a fél magadat
nem egy nehéz feladat
csak nincs értelme
így könnyebb lehetne?
badarság.
szamárság.
szükség lesz még magadra
egy kortyra s egy falatra
ha nem neked,
hát másnak.
O.Zs. szept. 10 (ma délben)
September 9, 2012
vigyorogjal
mire ideértem, hogy leírjam, kiürült a fejem. 4 óra 15 perc van.
pedig hazafele jövet, azt hittem, szétszakadok rendesen.
Vigyorogjál, mer az jó. "Ha vicceset mondok, az nem baj, sőt általában az a legkisebb baj."-mondja a Belga is. Mert persze, sokminden eltussolható vele. Sőt, tudok jobbat: legtöbbször ez a túlélés eszköze. A vicc. A poén. A bolondság. A sok baromság. Röhögjél torkod szakadtából, ha távol akarod tartani a kétshake-eket. Persze. Aztán ugyanott vagy. Egy üresjáratos 2 percben pedig ott ülsz, mint egy idióta és próbálod feldolgozni azt, amit nem tudsz meg sem határozni. S ekkor mi történik? Semmi. Halvány gőzöd sincs. Semmiről. Az égadta világon semmiről. Magaddal sem bírsz zöld ágra vergődni. Vagy egyszerűen csak őszintének lenni.
Beleburkolódzol a poénokba.
Vagy kinek mi.
Nekem ez.
És meg kell őrülni, ez a helyzet. Presszó Tangó Libidó. Jó szám tőlük az. Meg kell hallgatni. Belefetrengeni a letargiába, mert sokszor csak ez bír emlékeztetni arra, hogy ember vagyok. Hogy van szívem. Mert van, bocsi.
És te hogy vagy?
Köszi. Szarul, de büszkén. Hogy mekkora egy faszság ez. Mi az, hogy szarul, de büszkén? Hát pont ez. Eltussolás, de közben vergődés. Backspace. Mindent töröl. MOST!
Nem. Meg kell oldani.
De hogyan? Mindig ez van, Egy idióta körforgás, amiből muszáj kifordulni, mert másképp gáz minden. Asszem, talán, esetleg, mittudomén.
A franc egye meg az egészet mostmár. Elegem van. I want to break free. De biztos ez???
Nem tudom. Mondjad mán, igaz ez??? ÉN igazat mondok-e? Kinek? Nekem? Másnak? Miért? Hazudjál már bazdmeg. Akkor legalább tudnám, hogy a fele igaz. Fele-fele. Szerencsejáték sokminden. Pókerarcoskodsz? Gratulálok. Rohadtjóvagy. Zsuzsi, fantasztikus alakítás vagy. Az egész szereped egy nagy szar.
Ennyi.
Nem vagyok színész.
Nem akarok azt lenni. Mégis miféle szerecsia szerep ez?
Hányszor kell még újrapróbáljam, hogy végre a sajátomat akaszthassák rám?!
Olyan unalmas ez a hazafelegyaloglás. Magamra maradni a gondolataimmal. Nem jó.
Ne menj haza egyedül.
Kérlek szépen.
pedig hazafele jövet, azt hittem, szétszakadok rendesen.
Vigyorogjál, mer az jó. "Ha vicceset mondok, az nem baj, sőt általában az a legkisebb baj."-mondja a Belga is. Mert persze, sokminden eltussolható vele. Sőt, tudok jobbat: legtöbbször ez a túlélés eszköze. A vicc. A poén. A bolondság. A sok baromság. Röhögjél torkod szakadtából, ha távol akarod tartani a kétshake-eket. Persze. Aztán ugyanott vagy. Egy üresjáratos 2 percben pedig ott ülsz, mint egy idióta és próbálod feldolgozni azt, amit nem tudsz meg sem határozni. S ekkor mi történik? Semmi. Halvány gőzöd sincs. Semmiről. Az égadta világon semmiről. Magaddal sem bírsz zöld ágra vergődni. Vagy egyszerűen csak őszintének lenni.
Beleburkolódzol a poénokba.
Vagy kinek mi.
Nekem ez.
És meg kell őrülni, ez a helyzet. Presszó Tangó Libidó. Jó szám tőlük az. Meg kell hallgatni. Belefetrengeni a letargiába, mert sokszor csak ez bír emlékeztetni arra, hogy ember vagyok. Hogy van szívem. Mert van, bocsi.
És te hogy vagy?
Köszi. Szarul, de büszkén. Hogy mekkora egy faszság ez. Mi az, hogy szarul, de büszkén? Hát pont ez. Eltussolás, de közben vergődés. Backspace. Mindent töröl. MOST!
Nem. Meg kell oldani.
De hogyan? Mindig ez van, Egy idióta körforgás, amiből muszáj kifordulni, mert másképp gáz minden. Asszem, talán, esetleg, mittudomén.
A franc egye meg az egészet mostmár. Elegem van. I want to break free. De biztos ez???
Nem tudom. Mondjad mán, igaz ez??? ÉN igazat mondok-e? Kinek? Nekem? Másnak? Miért? Hazudjál már bazdmeg. Akkor legalább tudnám, hogy a fele igaz. Fele-fele. Szerencsejáték sokminden. Pókerarcoskodsz? Gratulálok. Rohadtjóvagy. Zsuzsi, fantasztikus alakítás vagy. Az egész szereped egy nagy szar.
Ennyi.
Nem vagyok színész.
Nem akarok azt lenni. Mégis miféle szerecsia szerep ez?
Hányszor kell még újrapróbáljam, hogy végre a sajátomat akaszthassák rám?!
Olyan unalmas ez a hazafelegyaloglás. Magamra maradni a gondolataimmal. Nem jó.
Ne menj haza egyedül.
Kérlek szépen.
September 7, 2012
hádde?
Megyek hazafele mostmár. Nincs most több kedv maradni, hát, ez egy ilyen csütörtök.
Csöndes az utca, lustán terpeszkednek az épületek, az én lépteim viszont kicsik és szaporák. Nézem a toronyórát, 20 perc múlva éjfél. Jól van, egészre kb haza is érek.
Valami gondolat elkezd nyújtózkodni. Kényelmesen, nehogy felébresszen, vagy valami. Már árnyakat vélek suhanni. Formát öltene a gondolat. Hol van?
Mi hol van? Mi kéne hol legyen?
Vajon merre van? Vajon erre lesz? Talán a következő sarok után. Lehet, éppen jobb oldalt, az út másik oldalán. Odapillantok. A biztonság kedvéért gyorsan átnézek a bal oldalra is. Meg ide-oda. Mostmár követelőzőn. Már nem is ezen a világon vagyok. Érzem, ahogy átbillenek egy légiesebb dimenzióba. Megyek a járdán, de ezt csak onnan tudom, hogy a szemem figyeli a lábaimat. Minden érzékszervem háromszorosan működik. Éberen figyelek, hol van már??? Na, majd a következő kapunál. Igen, muszáj lesz.
Odaérek, semmi. Akkor majd odébb. Hátha.
De semmi.
Még egy lehetőség. Mintha, mintha, hasonlítana...olyasmi. Tejóég. Lehetséges??! Olyasforma. Hirtelen lassúsággal elkezd kicsúszni alólam a talaj. A lábaim lassan gyengülnek el s a talpamtól felfele vonaglik a bizsergés. Kiszivattyúzza az energiát belőlem. A vérnyomásom valahol az egekben lehet. Összecsuklana a térdem, de muszáj tovább menni. Fejem kisülve tátong. Összeesnék legszívesebben, megállnék, leülnék bárhova. Visszapillantok. Már nem látok semmit, amiről azt hittem, hogy nem tudom mi. Remeg a kezem, a lábaimból teljesen kiszállt az erő. Alig bírom vonszolni magam. Úgy nézhetek ki, mint aki részeg. Rendőrség mellett megyek el, nehogymár behívjanak, né hogy megy ott a hülye! Persze szó sincs erről. És persze, a fene se lát engem bentről. Közben vadul pásztázok mindent, ami csak látható, hátha, hátha...
Dehát hogy is lehetne hátha?! S miért jönnek belőlem elő ilyesmi akármik? Érzések? Micsodák? Miért pont...
Felemészt a gyomorideg. Érjek már haza, mert összeesek azon nyomban. Minden lépés erőfeszítés. Rohadtul enni akarok. Felmegyek és eszek, feltétlenül.
Már csinálom is a szendvicset. Vaj, feta sajt, szalámi meg ketchup. Ó igen: feta sajt és édes ketchup. Gratulálok Zsuzsi, már megint nagyot alkottál. Mindegy. Muszáj valamit harapni, mert megbolondulok. A vajat úgy kenem, mintha Parkinsonom lenne.
Mi volt ez az egész? Olyan belesajduló, kegyetlenül emberi, fájdalmas, de ostoba hiánya valami kérdőjeles történésnek.
Annyira emberi.
Lélekremegés.
Nem tudom.
Nem tudok semmit se.
Csöndes az utca, lustán terpeszkednek az épületek, az én lépteim viszont kicsik és szaporák. Nézem a toronyórát, 20 perc múlva éjfél. Jól van, egészre kb haza is érek.
Valami gondolat elkezd nyújtózkodni. Kényelmesen, nehogy felébresszen, vagy valami. Már árnyakat vélek suhanni. Formát öltene a gondolat. Hol van?
Mi hol van? Mi kéne hol legyen?
Vajon merre van? Vajon erre lesz? Talán a következő sarok után. Lehet, éppen jobb oldalt, az út másik oldalán. Odapillantok. A biztonság kedvéért gyorsan átnézek a bal oldalra is. Meg ide-oda. Mostmár követelőzőn. Már nem is ezen a világon vagyok. Érzem, ahogy átbillenek egy légiesebb dimenzióba. Megyek a járdán, de ezt csak onnan tudom, hogy a szemem figyeli a lábaimat. Minden érzékszervem háromszorosan működik. Éberen figyelek, hol van már??? Na, majd a következő kapunál. Igen, muszáj lesz.
Odaérek, semmi. Akkor majd odébb. Hátha.
De semmi.
Még egy lehetőség. Mintha, mintha, hasonlítana...olyasmi. Tejóég. Lehetséges??! Olyasforma. Hirtelen lassúsággal elkezd kicsúszni alólam a talaj. A lábaim lassan gyengülnek el s a talpamtól felfele vonaglik a bizsergés. Kiszivattyúzza az energiát belőlem. A vérnyomásom valahol az egekben lehet. Összecsuklana a térdem, de muszáj tovább menni. Fejem kisülve tátong. Összeesnék legszívesebben, megállnék, leülnék bárhova. Visszapillantok. Már nem látok semmit, amiről azt hittem, hogy nem tudom mi. Remeg a kezem, a lábaimból teljesen kiszállt az erő. Alig bírom vonszolni magam. Úgy nézhetek ki, mint aki részeg. Rendőrség mellett megyek el, nehogymár behívjanak, né hogy megy ott a hülye! Persze szó sincs erről. És persze, a fene se lát engem bentről. Közben vadul pásztázok mindent, ami csak látható, hátha, hátha...
Dehát hogy is lehetne hátha?! S miért jönnek belőlem elő ilyesmi akármik? Érzések? Micsodák? Miért pont...
Felemészt a gyomorideg. Érjek már haza, mert összeesek azon nyomban. Minden lépés erőfeszítés. Rohadtul enni akarok. Felmegyek és eszek, feltétlenül.
Már csinálom is a szendvicset. Vaj, feta sajt, szalámi meg ketchup. Ó igen: feta sajt és édes ketchup. Gratulálok Zsuzsi, már megint nagyot alkottál. Mindegy. Muszáj valamit harapni, mert megbolondulok. A vajat úgy kenem, mintha Parkinsonom lenne.
Mi volt ez az egész? Olyan belesajduló, kegyetlenül emberi, fájdalmas, de ostoba hiánya valami kérdőjeles történésnek.
Annyira emberi.
Lélekremegés.
Nem tudom.
Nem tudok semmit se.
September 5, 2012
ez meg az meg amaz
Menjen akkor a bolondéria. Tovább. Toszítsad. Rúgodjad.
Tegnap este elég sok cicával találkoztam hazafele jövet. Asszem a koromfekete zöldellő szeművel tudtam volna leginkább barátságot kötni. Persze, amennyiben megállt volna, dehát igaza van. Előbb meg kell szelídíteni...
Meg kéne. Legalábbis.
Jól esne egy jéghideg ctromos Csíki. Az esti szobahőmérsékletűtől megfájdult a hasam.
Meg a kinti szarszagtól. Ebben a városban újabban terjeng az olfaktív anti-élmény, komolyan.
Sokat várok az ősztől.
Többet, mint eddig.
Másabbat, mint eddig.
Lehet, hogy hiperaktivizálási tendencia áll fenn most nálam. Muszáj elfoglaljam magam, mert herótot kapok a semmittevéstől.
Marhára nem is vagyok egyensúlyban önmagammal. Biztos ilyen piaci mérleggel próbálkozok, ami meg ugye, mint tudjuk, csalóka. Átvágják az embert. S így tehát milyen labilis mérték szerint próbáljam egyengetni a dolgokat?
Varázslat. Medzsik.
Hát ez az, ami hiányzik.
Mennyi kilója és hol kapható? Adssza ide rögvest!
Egy évvel ezelőtt minden más volt. Én is más voltam. És kijelenthetem, örvendek minden változásnak, ami eddig történt. Minden újnak és mindenki újnak, jóformán hálával tartozom. Na, azért ez medzsik.
Hm. Furcsa ez az egész. Á, nem tudom folytatni, kissé megzavarodtam itt a sok flashbacktől.
No jó. Szóval így. Valahogy. Talán. Nemtom.
Tegnap este elég sok cicával találkoztam hazafele jövet. Asszem a koromfekete zöldellő szeművel tudtam volna leginkább barátságot kötni. Persze, amennyiben megállt volna, dehát igaza van. Előbb meg kell szelídíteni...
Meg kéne. Legalábbis.
Jól esne egy jéghideg ctromos Csíki. Az esti szobahőmérsékletűtől megfájdult a hasam.
Meg a kinti szarszagtól. Ebben a városban újabban terjeng az olfaktív anti-élmény, komolyan.
Sokat várok az ősztől.
Többet, mint eddig.
Másabbat, mint eddig.
Lehet, hogy hiperaktivizálási tendencia áll fenn most nálam. Muszáj elfoglaljam magam, mert herótot kapok a semmittevéstől.
Marhára nem is vagyok egyensúlyban önmagammal. Biztos ilyen piaci mérleggel próbálkozok, ami meg ugye, mint tudjuk, csalóka. Átvágják az embert. S így tehát milyen labilis mérték szerint próbáljam egyengetni a dolgokat?
Varázslat. Medzsik.
Hát ez az, ami hiányzik.
Mennyi kilója és hol kapható? Adssza ide rögvest!
Egy évvel ezelőtt minden más volt. Én is más voltam. És kijelenthetem, örvendek minden változásnak, ami eddig történt. Minden újnak és mindenki újnak, jóformán hálával tartozom. Na, azért ez medzsik.
Hm. Furcsa ez az egész. Á, nem tudom folytatni, kissé megzavarodtam itt a sok flashbacktől.
No jó. Szóval így. Valahogy. Talán. Nemtom.
September 1, 2012
intellektuális bejegyzés a miről is?
Na jouvan akkor, tessenek megérteni, hogy vége a nyárnak meg a nyálnak és itten liheg mán az ősz, így, parasztmagyarul, yeah!
Én mindezt onnan tudom, hogy (nem, nem a KALENDÁRIUMBÓL, nem ám) meghallgattam egy őszies Zagar nótát -biza nem árulom el a címét neki- s hát kimentem az erkélyre és megláttam az igazságot: változott az évszak ni! Egyszerre csak olyan érdekesnek láttam mindent, hogy ihaj és csuhaj. Olyan szépen szervezettnek hatott az egész kaotikus forgalom, meg minden, minden, amit csak láthat az ember, ha kinéz egy ablakon, vélhetőleg egy utcára. Nem is próbálom elmagyarázni, mer' EZTET érezni kell, kérem szépen alássan. Ez az igazság. Jól meg is nyugodtam minden felől, mer ugye annyi minden történt a nyáron, hogy meg kell már őrülni, de a java még csak most jön és biza állok elibe. Dejou lesz! Teljesen jou!
Magam mögött hagyhattam egy cshomó szhart, a felesleges cipekedéseket elhajíthattam a francba.
(Időközben a biciklim csavarát meg kell erősíteni, mert kissé megsínylette ezt a friss őszi hajnali Köröspartolást, ehheh. Amúgy köszöni, jól van, nem sérült meg -lelkiekben sem, hálistók-, s a gazdája is remekül érzi magát, köszi a kérdést.)
Na de mit is akartam én mán mondani igazibul? Akartam én itten nagy-hatalmas tanulságokat meg bőcsességeket irsogálni? Hádehogyis! Azt meghagyom a komolyoknak. A nagykomolyoknak, biza. Én szeretem elveszteni az agyamat, mert nem ismerem annak sok értelmét. Persze, persze, funkcionális sokszor, de amikor nem szükséges, akkor minek? Nem a retard mode-ról beszélek, hanem a kellemes idiotizmusról. Az agymenéses pofázásokról beszélek. Úgy értve, amikor más is bécsatlakozik ebbe a folyamatba. Mer' az az igazi, nyilván. Azok jók, kellemesek.
Juj, hát ősz van! Hát hűl a sööör, hát hűűűl! :)
Egyebet még annyit fűznék ehhez az egész nemtommihez, hogy tessenek nagyon hülyének lenni még akkor is, ha ez esetleg néhányaknak derogál. Nosakkomivan? Há semmi.
Na helló, helló.
Én mindezt onnan tudom, hogy (nem, nem a KALENDÁRIUMBÓL, nem ám) meghallgattam egy őszies Zagar nótát -biza nem árulom el a címét neki- s hát kimentem az erkélyre és megláttam az igazságot: változott az évszak ni! Egyszerre csak olyan érdekesnek láttam mindent, hogy ihaj és csuhaj. Olyan szépen szervezettnek hatott az egész kaotikus forgalom, meg minden, minden, amit csak láthat az ember, ha kinéz egy ablakon, vélhetőleg egy utcára. Nem is próbálom elmagyarázni, mer' EZTET érezni kell, kérem szépen alássan. Ez az igazság. Jól meg is nyugodtam minden felől, mer ugye annyi minden történt a nyáron, hogy meg kell már őrülni, de a java még csak most jön és biza állok elibe. Dejou lesz! Teljesen jou!
Magam mögött hagyhattam egy cshomó szhart, a felesleges cipekedéseket elhajíthattam a francba.
(Időközben a biciklim csavarát meg kell erősíteni, mert kissé megsínylette ezt a friss őszi hajnali Köröspartolást, ehheh. Amúgy köszöni, jól van, nem sérült meg -lelkiekben sem, hálistók-, s a gazdája is remekül érzi magát, köszi a kérdést.)
Na de mit is akartam én mán mondani igazibul? Akartam én itten nagy-hatalmas tanulságokat meg bőcsességeket irsogálni? Hádehogyis! Azt meghagyom a komolyoknak. A nagykomolyoknak, biza. Én szeretem elveszteni az agyamat, mert nem ismerem annak sok értelmét. Persze, persze, funkcionális sokszor, de amikor nem szükséges, akkor minek? Nem a retard mode-ról beszélek, hanem a kellemes idiotizmusról. Az agymenéses pofázásokról beszélek. Úgy értve, amikor más is bécsatlakozik ebbe a folyamatba. Mer' az az igazi, nyilván. Azok jók, kellemesek.
Juj, hát ősz van! Hát hűl a sööör, hát hűűűl! :)
Egyebet még annyit fűznék ehhez az egész nemtommihez, hogy tessenek nagyon hülyének lenni még akkor is, ha ez esetleg néhányaknak derogál. Nosakkomivan? Há semmi.
Na helló, helló.
August 21, 2012
Falfestés nr 1
August 16, 2012
Kim Ki-Duk
ezt beirom ide, nehogy elfelejtsem megint. Kim Ki-Duk Shi-gan c. filmjebol van.tessenek megnezni, nagyonnagyon
"If we turn around once...and make eye contact then we should meet again."
"If we turn around once...and make eye contact then we should meet again."
August 15, 2012
agy-lék
De alapjáraton minden rendben van.
Nem írok semmit magamra.
Te se írj magadra hülyeségeket.
Törölj minden eddigi téves elképzelésed,
minden gyáva megnyilvánulási formád,
minden bűntudatod,
minden alter egót, akik csak visszahúznak,
minden olyan szót, mozdulatot, bármit, amely történt, de bár ne, vagy nem történt, de bárcsak.
Vagy mindegy, csak legyen minden rendben.
Valahogy úgy.
Valahogy mégis.
Csak ne a gép mutassa meg, ahogyan mozdul benned a...
lélek.
Vajon most perpillanat hogy érzi magát a sinusritmusom?
És az agyhullámaim?
Aggódom. Nem magam miatt.
Nem nem. Az egy dolog.
Csak égeti a szememet ez az erős fény. Olyan szivárványos. Tényleg, ha mindenkinek van ugye szivárványhártyája, miért nem látunk szivárvány átmenetesnek mindent? Lehetne.
Ja igen. Erős fény. Meg füst. Füstgép, azt hiszem.
Az, az.
Meg az a sok vektor, amelyek metszik egymás pályáját.
Na, mi a pálya?
Beszélj. Mondjad. Fossad a szavakat, légyszíves. Ilyen naturalistán, szörnyűséges igazságokat akassz ki a homlokodra, amelyeket még te sem hiszel el.
Szófosás.
Tenger, bazd meg!
Nem is tudom, mirefel, de jól esik ezt, így, ilyenfélén.
Csak úgy. Köszönöm.
Puska kellett volna, bazdmeg.
Hát tudok én így is?! Mert muszáj? Nem erőszak a disznótor. De marhára finom. (Ugye, vágod ezt a finom ellentétet, ezt a szellemességet? Na, reméltem is!)
Kicsit skizó ez az egész. De nem gáz, nincsen semmi problematika.
Te csak menjél nézzed a tévét, mert a belső film hosszú álom. Szevasz.
Nem írok semmit magamra.
Te se írj magadra hülyeségeket.
Törölj minden eddigi téves elképzelésed,
minden gyáva megnyilvánulási formád,
minden bűntudatod,
minden alter egót, akik csak visszahúznak,
minden olyan szót, mozdulatot, bármit, amely történt, de bár ne, vagy nem történt, de bárcsak.
Vagy mindegy, csak legyen minden rendben.
Valahogy úgy.
Valahogy mégis.
Csak ne a gép mutassa meg, ahogyan mozdul benned a...
lélek.
Vajon most perpillanat hogy érzi magát a sinusritmusom?
És az agyhullámaim?
Aggódom. Nem magam miatt.
Nem nem. Az egy dolog.
Csak égeti a szememet ez az erős fény. Olyan szivárványos. Tényleg, ha mindenkinek van ugye szivárványhártyája, miért nem látunk szivárvány átmenetesnek mindent? Lehetne.
Ja igen. Erős fény. Meg füst. Füstgép, azt hiszem.
Az, az.
Meg az a sok vektor, amelyek metszik egymás pályáját.
Na, mi a pálya?
Beszélj. Mondjad. Fossad a szavakat, légyszíves. Ilyen naturalistán, szörnyűséges igazságokat akassz ki a homlokodra, amelyeket még te sem hiszel el.
Szófosás.
Tenger, bazd meg!
Nem is tudom, mirefel, de jól esik ezt, így, ilyenfélén.
Csak úgy. Köszönöm.
Puska kellett volna, bazdmeg.
Hát tudok én így is?! Mert muszáj? Nem erőszak a disznótor. De marhára finom. (Ugye, vágod ezt a finom ellentétet, ezt a szellemességet? Na, reméltem is!)
Kicsit skizó ez az egész. De nem gáz, nincsen semmi problematika.
Te csak menjél nézzed a tévét, mert a belső film hosszú álom. Szevasz.
August 8, 2012
reggeli fúzió
nem találom pedig keresném de az utcasarkon figyel egy kém
és mi lesz ha gáz lesz ő pedig semmit sem tesz
de várj miért kéne megvédeni csak figyelem a tetemeket
széthullajtva a földön csomó orgánum
de sajnálom ott van közte valami
hasonló egy díszhez á biztos jó vicc lesz
szétkapkodni szétmardosni mindent ami
egy kicsit is szebb lett mint a semmi
úgy markolnád a mindent dehát látod
hogy elporlik ne akard nagyon én is
megpróbálok érteni bármit akkor is ha
azt adom érte ami a legjobban fáj ha
már nem is fáj és érzem hogy nem is
érzek nagyon gázos de mit csináljak
próbálok próbálok mit csináljak
mégis mit várjak el mástól ha magamat
tarkón csapnám ébredj fel te hülye
állat add meg magad a lét masszájának
kifolyik az agyamon a szemem a kezem
nem merem odanyújtani mer
farkasok járnak idebenn hát mit csináljak
dobjál nekik koncot lerázásképpen
én addig nyújtózom amíg a takaróm ér
pedig olykor kényelmetlen a nagy légüres tér
lerohad a nyakam és elzsibbad a fejem
vagy legalábbis ez a kényszerképzetem
nem tudom
csak lehetne már valami
sokkal életszerűbb hakni
és mi lesz ha gáz lesz ő pedig semmit sem tesz
de várj miért kéne megvédeni csak figyelem a tetemeket
széthullajtva a földön csomó orgánum
de sajnálom ott van közte valami
hasonló egy díszhez á biztos jó vicc lesz
szétkapkodni szétmardosni mindent ami
egy kicsit is szebb lett mint a semmi
úgy markolnád a mindent dehát látod
hogy elporlik ne akard nagyon én is
megpróbálok érteni bármit akkor is ha
azt adom érte ami a legjobban fáj ha
már nem is fáj és érzem hogy nem is
érzek nagyon gázos de mit csináljak
próbálok próbálok mit csináljak
mégis mit várjak el mástól ha magamat
tarkón csapnám ébredj fel te hülye
állat add meg magad a lét masszájának
kifolyik az agyamon a szemem a kezem
nem merem odanyújtani mer
farkasok járnak idebenn hát mit csináljak
dobjál nekik koncot lerázásképpen
én addig nyújtózom amíg a takaróm ér
pedig olykor kényelmetlen a nagy légüres tér
lerohad a nyakam és elzsibbad a fejem
vagy legalábbis ez a kényszerképzetem
nem tudom
csak lehetne már valami
sokkal életszerűbb hakni
August 5, 2012
nem tudom mi legyen a cím
írtam ide egy hosszabb szöveget és kitöröltem az egészet, mert nem tudtam hitelesen kivetíteni magamat és sarkítani, ködösíteni meg nem akartam. egyértelműsítés. nehéz.
July 31, 2012
Ozsványos
Tusványosi vandalizmusaim:
http://tusvanyos.ro/?o=270
http://tusvanyos.ro/?o=296
http://tusvanyos.ro/?o=298
http://tusvanyos.ro/?o=299
http://tusvanyos.ro/?o=309
http://tusvanyos.ro/?o=270
http://tusvanyos.ro/?o=296
http://tusvanyos.ro/?o=298
http://tusvanyos.ro/?o=299
http://tusvanyos.ro/?o=309
July 22, 2012
July 19, 2012
kép, szó, vers, valamik
Ki van égve a szemem. Porhanyósan forog a gödrében. Hát igen. Már megint az éjszaka leple alatti Moszkva. Meg a romkocsmában megromló befőtt-életek. A hajnal filozófiafellege.Meg kell menteni a világot.
De hogyan? Egyáltalán minek?
Be vagy állva? Teljesen kész vagy?
Össze-vissza beszélek. Néha nem vagyok önmagam, csak egy árnyék fotogramja. Ez volt pár napja is. Nem tudom az okát. Egyelőre. De most oké.
Lelkemből adakozok néha.
Kicsi darabokat.
Van, hogy nem éri meg. S mégis...
Kiég a szemem.
Hol vagyok? Mi ez az egész és mi történik? Merre tartok?
Közben van egy s más. Vannak dolgok. Meg emberek.
Néha nehéz összeegyeztetni. Valamit valamivel.
Valamit valamiért. Valakiért?
----------------------
ezt pedig ma reggel írtam a vécén ülve egy JYSK-es reklámújságra:
a címe: Időutazás
Egyszer volt.
Egyszer megvolt.
De én visszamentem
S ma már nincs.
Valami eltűnt.
Valami elveszett.
Sarkon fordult,
egyet mordult
és aztán
én már
nem tudom.
July 18, 2012
July 3, 2012
csak morzsázok
Csak egy rövid villanás volt, majd eltűnt.
Mi volt ez?
Reggel szivárvány húzódott egy csíkon. Aztán, az a csík eltűnt.
Nem tudom, miért tűnnek el a szivárványok.
Kínkeservesen megy most az írás, pedig érzem, hogy most muszáj. Sokmindennel van ez így.
Újabban.
12 óra 33 perc. Semmi.
Kéne legyen valami?
Az ember alapjáraton is skizofrén beállítottságú.
Ma ki vagyok?
És miért?
Itt beszélnek, miközben én koncentrálnék.
Ha úgyis irrelevánsnak tartja, mi a fszért mondja hangosan?!
Én nem értem az embereket. Akárhányszor érzem úgy, hogy sikerül, meggyőznek az ellentettjéről.
Én nem értem az embereket.
S a vargabetűk. Na, azokat nem szeretem.
De vannak.
S utólag jó, hogy vannak. Addig meg...
Mi volt ez?
Reggel szivárvány húzódott egy csíkon. Aztán, az a csík eltűnt.
Nem tudom, miért tűnnek el a szivárványok.
Kínkeservesen megy most az írás, pedig érzem, hogy most muszáj. Sokmindennel van ez így.
Újabban.
12 óra 33 perc. Semmi.
Kéne legyen valami?
Az ember alapjáraton is skizofrén beállítottságú.
Ma ki vagyok?
És miért?
Itt beszélnek, miközben én koncentrálnék.
Ha úgyis irrelevánsnak tartja, mi a fszért mondja hangosan?!
Én nem értem az embereket. Akárhányszor érzem úgy, hogy sikerül, meggyőznek az ellentettjéről.
Én nem értem az embereket.
S a vargabetűk. Na, azokat nem szeretem.
De vannak.
S utólag jó, hogy vannak. Addig meg...
June 10, 2012
June 7, 2012
Toalettörténet
That mostly awkward moment when...
Nasszóval.
Vannak azok a módfelette kellemetlen helyzetek, amelyeket az ember lyánya sehogysem tud helyén kezelni.
Az egyik ilyen, amikor mondjuk éppen adott egy teszemazt pizzázó. És egy különösen hűvös kóla elfogyasztása után különösen vonzónak bizonyuló BUDI. Ilyenkor-az esetek igen nagy százalékában- az indivídum fogja magát és azon szent pillanatban(minekutána persze sikeresen konstatálta azt az állapotot, amelyben van, s amelyre megoldást nyújthat a környezet: magyarán kell pisilni és bé kell húzni a csíkot a wcbe!!) elvonul a mellékhelyiségbe. Na már most, a felvezető után következik jóÚ szokás szerint a konfliktus, vagy román órákról INTRIGĂ, mégpedig, hogy a miénkkel azonos galaxisban sajna éppen akkor születik meg a telefonálás gondolata pontosan az édesanyánk fejében. Amellyel nem lenne gond, de valszeg mindannyian tudjuk, ez mit jelent. S hát ugyebár a jobb oldali nadrágzsebbe bújtatott mobiltelefon csörög. Közben az ember lyánya éppen nagyon megkönnyebbül. Persze telefonért nyúl, hogy ne legyen ignoráns deg s lenyomja a régmúlt időkben még zöld gombot. Elnézést, az answer call már a tárgyalás része a cselekménynek. S biza, tárgyalás isa! Bár jóformán egyoldalú. A receptor, aki közben már elvégezte a dolgokat, bárgyún ül és végighallgatja, hogy mér nem vettem fel a fix telefont,. hát persze hogy azért mert nem vagyok otthon, meg elméleti térképet kapok az egész hűtőszekrényről s annak teljes tartalmáról; arról, hogy tudom-e, hogy volt bejátricse koncert a vááárosban, s hogy méé nem mentem, s hogy lesz ma nyári bugyi, de arra esmént ugyanbiza mé nem megyek,(csak) s hát ezután még egyéb hasonló érdekes és figyelemreméltó kérdések, tények, felszólítások hada(EGYÉL HA HAZAMÉSZ). Közben az ember lyánya(nyilván, ki más) már feszeng mert már rég vége van mindennek és felállna meg összeszedelőzködne(nem kell részletezni) s már paranoiás a nem ráfordíthatós kilincs miatt meg az esetleges figyelmetlen, netán bunkó következő "utas" miatt. Vagyis, a paranoia már a punctul culminant, jaj de hogy mindig elfelejtem ezeket előre jelezni, hihetetlen!!
No tehát a lezárás pedig a telefonhívás befejeztével kezdődik így szépen paradox leírásmódban, mert mint tudjuk, ezeket a hívásokat egyszerűen lehetetlen megszakítani idejekorán. Mer akkor világ vége s hét nap.
Dehát ez már csak ilyen. A lényeg tehát, meg amit igazán akartam közölni az egésszel, az, hogy milyen kellemetlen, mikor fél kézzel telefonálsz, másik fél kézzel már nyitnád az ajtód, de ezzel egyidőben a wc csészét is támasztod.
Hát ez van.
Lehettem volna naturalistább is, de nem, soha, mer finom vagyok és nőies. Úgy, bazmeg.
Áháháhá
Nasszóval.
Vannak azok a módfelette kellemetlen helyzetek, amelyeket az ember lyánya sehogysem tud helyén kezelni.
Az egyik ilyen, amikor mondjuk éppen adott egy teszemazt pizzázó. És egy különösen hűvös kóla elfogyasztása után különösen vonzónak bizonyuló BUDI. Ilyenkor-az esetek igen nagy százalékában- az indivídum fogja magát és azon szent pillanatban(minekutána persze sikeresen konstatálta azt az állapotot, amelyben van, s amelyre megoldást nyújthat a környezet: magyarán kell pisilni és bé kell húzni a csíkot a wcbe!!) elvonul a mellékhelyiségbe. Na már most, a felvezető után következik jóÚ szokás szerint a konfliktus, vagy román órákról INTRIGĂ, mégpedig, hogy a miénkkel azonos galaxisban sajna éppen akkor születik meg a telefonálás gondolata pontosan az édesanyánk fejében. Amellyel nem lenne gond, de valszeg mindannyian tudjuk, ez mit jelent. S hát ugyebár a jobb oldali nadrágzsebbe bújtatott mobiltelefon csörög. Közben az ember lyánya éppen nagyon megkönnyebbül. Persze telefonért nyúl, hogy ne legyen ignoráns deg s lenyomja a régmúlt időkben még zöld gombot. Elnézést, az answer call már a tárgyalás része a cselekménynek. S biza, tárgyalás isa! Bár jóformán egyoldalú. A receptor, aki közben már elvégezte a dolgokat, bárgyún ül és végighallgatja, hogy mér nem vettem fel a fix telefont,. hát persze hogy azért mert nem vagyok otthon, meg elméleti térképet kapok az egész hűtőszekrényről s annak teljes tartalmáról; arról, hogy tudom-e, hogy volt bejátricse koncert a vááárosban, s hogy méé nem mentem, s hogy lesz ma nyári bugyi, de arra esmént ugyanbiza mé nem megyek,(csak) s hát ezután még egyéb hasonló érdekes és figyelemreméltó kérdések, tények, felszólítások hada(EGYÉL HA HAZAMÉSZ). Közben az ember lyánya(nyilván, ki más) már feszeng mert már rég vége van mindennek és felállna meg összeszedelőzködne(nem kell részletezni) s már paranoiás a nem ráfordíthatós kilincs miatt meg az esetleges figyelmetlen, netán bunkó következő "utas" miatt. Vagyis, a paranoia már a punctul culminant, jaj de hogy mindig elfelejtem ezeket előre jelezni, hihetetlen!!
No tehát a lezárás pedig a telefonhívás befejeztével kezdődik így szépen paradox leírásmódban, mert mint tudjuk, ezeket a hívásokat egyszerűen lehetetlen megszakítani idejekorán. Mer akkor világ vége s hét nap.
Dehát ez már csak ilyen. A lényeg tehát, meg amit igazán akartam közölni az egésszel, az, hogy milyen kellemetlen, mikor fél kézzel telefonálsz, másik fél kézzel már nyitnád az ajtód, de ezzel egyidőben a wc csészét is támasztod.
Hát ez van.
Lehettem volna naturalistább is, de nem, soha, mer finom vagyok és nőies. Úgy, bazmeg.
Áháháhá
May 26, 2012
huszonegyedik századi költemény
zuhog szakad dézsából ömlik az eső locs pocsolás
meg locs pöcsölés leginkább
meg a reggel himnusza
hogy mindigcsak az a
mindig az a baj
ami éppen úgy áll
fel valakinek ahogy
neked meg derogál
és nem te vagy a hülye
hanem mindig más
mer annak lyukas a feje
és csak mismás
ami kijön belőle
látom én előre
de a pöcsölés az megy
épül a szóhegy
és kurva nehéz, az amit
az ember csak úgy nevez:
egyértelműsítés
a sok duma helyett
és és és és és
nesze ekkor jön
a kognitív disszonancia
jó reggelt, Ön
hivatalosan is
egy posztmodern idióta.
ez a huszenegyedik század
ahol a homo sapiensek
agya csak lefárad
a dübörgőjük meg simán
bemondja az unalmast
minek az neked már
ugye?!
O.Zs, ma reggel
meg locs pöcsölés leginkább
meg a reggel himnusza
hogy mindigcsak az a
mindig az a baj
ami éppen úgy áll
fel valakinek ahogy
neked meg derogál
és nem te vagy a hülye
hanem mindig más
mer annak lyukas a feje
és csak mismás
ami kijön belőle
látom én előre
de a pöcsölés az megy
épül a szóhegy
és kurva nehéz, az amit
az ember csak úgy nevez:
egyértelműsítés
a sok duma helyett
és és és és és
nesze ekkor jön
a kognitív disszonancia
jó reggelt, Ön
hivatalosan is
egy posztmodern idióta.
ez a huszenegyedik század
ahol a homo sapiensek
agya csak lefárad
a dübörgőjük meg simán
bemondja az unalmast
minek az neked már
ugye?!
O.Zs, ma reggel
May 23, 2012
vad poén ász
Az utóbbi egy hét erőssen Monty Python jellegűre sikeredett, amit teljesen pozitívumként élek meg. Olyan abszurd helyzetek kerültek színre, hogy az egész nagy mindenségesség poénkénti felfogása egészen egyszerűen elkerülhetetlenné fajult. Az élet exhibicionistán mutogatja mocskosul parázs humorát, de legalábbis engedi, hogy szerény személyem feltétlenül örüljön csipkelődős idebiccentéseinek és groteszk, örkényi manifesztációinak.
Mert amúgy nagyon egyszerű az egész. Használjak klisét- minden felfogás és nézőpont kérdése- s ez teljes mértékben így van, az ember saját magának cseszi el a közérzetét pölö, azzal, hogy szívesebben fetreng az önsajnálatban, semmint, hogy megmozdítsa plöttyedt segedelmét és átlendítse magát egy magasabb frekvenciára. Pedig csak egy kicsit kell, egy egészen picúrkát kell megerőlködni a dolgot, s rögtön jobb.
Hádde nem?
Poénvadászat.
Meg ilyesmi.
Meg amúgyis, az egész mindenség egy nagy, ormótlan nagy vicc. Mindenféléhez viszonyítjuk magunkat. Sokan meg sem tudják fogalmazni vágyaikat, mert talán sosem gondolják át igazán, ők maguk mit akarnak. Nem hogy más mit vár el tőlük. Meg aztán, hurcolunk magunkkal sok kelletlen tehert, amelyekről már emlékeink sincsenek, hogyan szakadtak nyakunkba. Hogy került másvalaki problémája hozzánk? Miért fél az ember a saját életét élni? Vagy miért kell balfaszkodni az emberi kapcsolatainkban, ellehetetlenítve azokat? Kommunikációról szólna az egész, csak sokszor alapjaiban dől össze a dolog, mivel meg sem történik a kommunikáció. El sem kezdődik. Az ember saját maga javíthatja fel életszínvonalát, vagy rombolhatja le. Egy nagyon okos embertől azt hallottam tán a múlt héten: Mi vagyunk saját magunk hibái.
És igaza volt. Csak korrektúrázni kéne pedig. Egy résznyi munka benne van, de aztán jobb lesz. Nyilván.
Na, időközben átvészeltem egy áramszünetet s szerencsésen elvesztettem a fonalamat. Pedig folytattam volna a filozófia órát.
Amúgy a napokban lapozgatom megint a kis herceget. És jaj. Mindig betalál. Mindig úgy, ahogy kell, és ahol kell és
:)
Nem tudom.
Na ennyit arról, hogy jelentős blogposzt. Nem sikerült összeszedni a gondolatokat, hehe. Na, jön még tavaszra nyár vagy mi. (Amúgy ez szent igaz, nem kamu!)
Na, akkor ennyi.
Mert amúgy nagyon egyszerű az egész. Használjak klisét- minden felfogás és nézőpont kérdése- s ez teljes mértékben így van, az ember saját magának cseszi el a közérzetét pölö, azzal, hogy szívesebben fetreng az önsajnálatban, semmint, hogy megmozdítsa plöttyedt segedelmét és átlendítse magát egy magasabb frekvenciára. Pedig csak egy kicsit kell, egy egészen picúrkát kell megerőlködni a dolgot, s rögtön jobb.
Hádde nem?
Poénvadászat.
Meg ilyesmi.
Meg amúgyis, az egész mindenség egy nagy, ormótlan nagy vicc. Mindenféléhez viszonyítjuk magunkat. Sokan meg sem tudják fogalmazni vágyaikat, mert talán sosem gondolják át igazán, ők maguk mit akarnak. Nem hogy más mit vár el tőlük. Meg aztán, hurcolunk magunkkal sok kelletlen tehert, amelyekről már emlékeink sincsenek, hogyan szakadtak nyakunkba. Hogy került másvalaki problémája hozzánk? Miért fél az ember a saját életét élni? Vagy miért kell balfaszkodni az emberi kapcsolatainkban, ellehetetlenítve azokat? Kommunikációról szólna az egész, csak sokszor alapjaiban dől össze a dolog, mivel meg sem történik a kommunikáció. El sem kezdődik. Az ember saját maga javíthatja fel életszínvonalát, vagy rombolhatja le. Egy nagyon okos embertől azt hallottam tán a múlt héten: Mi vagyunk saját magunk hibái.
És igaza volt. Csak korrektúrázni kéne pedig. Egy résznyi munka benne van, de aztán jobb lesz. Nyilván.
Na, időközben átvészeltem egy áramszünetet s szerencsésen elvesztettem a fonalamat. Pedig folytattam volna a filozófia órát.
Amúgy a napokban lapozgatom megint a kis herceget. És jaj. Mindig betalál. Mindig úgy, ahogy kell, és ahol kell és
:)
Nem tudom.
Na ennyit arról, hogy jelentős blogposzt. Nem sikerült összeszedni a gondolatokat, hehe. Na, jön még tavaszra nyár vagy mi. (Amúgy ez szent igaz, nem kamu!)
Na, akkor ennyi.
May 13, 2012
ez egy csodálatos poszt kezdete
nemtom mivan, vagy mi nincs, de majd meglássuk
ez nem szándékozik egy összefüggő szövegnek lenni
mindenki addig jár a kútra, amíg bele nem esik
szabadnapos vagyok, DE
nem fejeztem be a mondatot mert mittudomén
ugyanakkor ma olyan kibeba- jót aludtam, hogy csak a végén ébredtem fel, mer megijedtem valamitől
éppen ezért nem mentem rajzolni(mert elaludtam)
ide-oda ugráok az időben. vagy csak a ZIDŐ ugrat engemettö?
nagy kérdés. kis válasz
értede a poént? naaa értedee?
már megint olyan bolondka vagyok. már megint(még mindig) csütörtökös. ha érted mire gondolok.
ha meg nem, akkor tudni kell, hogy a csütörtök egy lelkiállapot. meg minden. 42.
nyeee. igen. tényleg! a csütörtök a 42. ez most esett le. de fasza! hehehehe. amint megtudod milyen a csütörtök, tudni fogod miért ez a negyvenkettő. persze bajban vagy, ha kétkedsz a 42 értelme felől, mert akkor verjed bé a gugliba de tüstént.
-oh shit.
jó a fejem akusztikája. teljesen jó.
meggyújtom eloltom, meggyújtom eloltom megoltalmazom elragadom elragadtatom magam
de ez meg má quimby és juj
szóval nem is tudom mit akartam eleinte. majd a végén kiderül :)
úgy-e, ugye?
megyek egy szelet mákos kalácsért, hogy kenjem meg lekvárral és aztán egyem meg.
esszemmeg.
:)
ez nem szándékozik egy összefüggő szövegnek lenni
mindenki addig jár a kútra, amíg bele nem esik
szabadnapos vagyok, DE
nem fejeztem be a mondatot mert mittudomén
ugyanakkor ma olyan kibeba- jót aludtam, hogy csak a végén ébredtem fel, mer megijedtem valamitől
éppen ezért nem mentem rajzolni(mert elaludtam)
ide-oda ugráok az időben. vagy csak a ZIDŐ ugrat engemettö?
nagy kérdés. kis válasz
értede a poént? naaa értedee?
már megint olyan bolondka vagyok. már megint(még mindig) csütörtökös. ha érted mire gondolok.
ha meg nem, akkor tudni kell, hogy a csütörtök egy lelkiállapot. meg minden. 42.
nyeee. igen. tényleg! a csütörtök a 42. ez most esett le. de fasza! hehehehe. amint megtudod milyen a csütörtök, tudni fogod miért ez a negyvenkettő. persze bajban vagy, ha kétkedsz a 42 értelme felől, mert akkor verjed bé a gugliba de tüstént.
-oh shit.
jó a fejem akusztikája. teljesen jó.
meggyújtom eloltom, meggyújtom eloltom megoltalmazom elragadom elragadtatom magam
de ez meg má quimby és juj
szóval nem is tudom mit akartam eleinte. majd a végén kiderül :)
úgy-e, ugye?
megyek egy szelet mákos kalácsért, hogy kenjem meg lekvárral és aztán egyem meg.
esszemmeg.
:)
April 22, 2012
Űrturista
Néha, mikor éppen egy lassú vizű vasárnap történik, megesik, hogy nagyon messzire kalandozok.
Olyannyira messze, hogy űrhajóba szállok. De komolyan űrhajóba. Nem egy grandiózusfélébe, hanem olyan kisebbre, aranyosabbra esik a választás. Nem kell bele sokminden, csak épp ami nagyon szükséges egy ilyen bolyongáshoz a Galaxisban. S persze kellek bele én magam. S ha adódna, még van egy férőhely rezervába.
Valami nagyon szabad hétvégén fel kéne kerekedni, űrtúristáskodni egyet. Miközben felemelkednék az atmoszférába, látnám a többieket, ahogyan lógatják le lábaikat a felhőkről. Nézd, hogy lóg le a lábam a felhődről.
Aztán meg csak suhanni a kicsi bolygók között, némelyikre becsöngetni, van-e ott valaki? Hahó!
Nem nem, nem lépek be a hipertérbe, s ilyenformán nem érdekel a hiperűrsztráda sem- bámulni s felfedezni csak nyugisan lehet, hogy beszívd magadba az információt s aztán bármikor kifújhass néhány lehelletnyi bármi kedveset, ha éppen kell, hogy emlékeztessen valamire.
Az a sok csillag, azok csak ott élnek és halnak magukban, sokszor innen lentről azt se tudjuk, létezik e még az a szép fényes, amit valamiért kiszúrtál magadnak éjszakai hazafelebolyongások közben.
S ha éppen most, valaki leszakadt az űrhajójáról és a légüres térbe kényszeredett hömpölyögni, hát ne essék kétségbe. Nem tudom miért, de maradjék csak nyugodt, mert minden rendben lesz. Ez sem tudom miért.
Olyannyira messze, hogy űrhajóba szállok. De komolyan űrhajóba. Nem egy grandiózusfélébe, hanem olyan kisebbre, aranyosabbra esik a választás. Nem kell bele sokminden, csak épp ami nagyon szükséges egy ilyen bolyongáshoz a Galaxisban. S persze kellek bele én magam. S ha adódna, még van egy férőhely rezervába.
Valami nagyon szabad hétvégén fel kéne kerekedni, űrtúristáskodni egyet. Miközben felemelkednék az atmoszférába, látnám a többieket, ahogyan lógatják le lábaikat a felhőkről. Nézd, hogy lóg le a lábam a felhődről.
Aztán meg csak suhanni a kicsi bolygók között, némelyikre becsöngetni, van-e ott valaki? Hahó!
Nem nem, nem lépek be a hipertérbe, s ilyenformán nem érdekel a hiperűrsztráda sem- bámulni s felfedezni csak nyugisan lehet, hogy beszívd magadba az információt s aztán bármikor kifújhass néhány lehelletnyi bármi kedveset, ha éppen kell, hogy emlékeztessen valamire.
Az a sok csillag, azok csak ott élnek és halnak magukban, sokszor innen lentről azt se tudjuk, létezik e még az a szép fényes, amit valamiért kiszúrtál magadnak éjszakai hazafelebolyongások közben.
S ha éppen most, valaki leszakadt az űrhajójáról és a légüres térbe kényszeredett hömpölyögni, hát ne essék kétségbe. Nem tudom miért, de maradjék csak nyugodt, mert minden rendben lesz. Ez sem tudom miért.
April 10, 2012
joyride of abstraction
Everything is illuminated now. I know what I have to do. I must go and read something by Douglas Adams. I've just realized that. Why? Well, the answer is quite simple.
Because I am such a nerve wreck these days. I mean I am in a ridiculously waving state of mind and I have to deal with it in an unconventional way. So, if I cannot act like a human being, I won't. It's no longer a problem. I am now switching to an alternative mode - letting myself in the great joyride of abstraction. Not that it's hard for me -no way- 'cause usually I exist that way. Actually, I exist that way. It's just that society wants to normalize everybody. They want to tell us what is normal. What the fuck means normal, anyway? You have no right to make these kind of rules.
Actually, the term "normal" is wrong. Its meaning. Every person is a separate world. Every person lives in an other galaxy. Yeah, we all live in theyellow submarine same universe, but in separate galaxies. And you cannot make them all the same.
Some people live in their own surrealistic, abstract world and I am telling you, they are right. They aren't lunatics as some other homo sapienses would say. Actually, they know something what others do not dare to get to know. Interesting is always exciting. Normal is boring.
I don't know if my conventional graphic signs can transmit what I wanted to. I don't know if I actually knew from the beginning this writing's goal (or if it has any right now). Well, whatever.
Now, I'm gonna fill the following blank spaces with some of my recent works. (So there won't be any free spaces, yeah?)
All right then.
Have a nice life.
Ps: I chose English, because I was too lazy to use the Hungarian accents, ha.
Because I am such a nerve wreck these days. I mean I am in a ridiculously waving state of mind and I have to deal with it in an unconventional way. So, if I cannot act like a human being, I won't. It's no longer a problem. I am now switching to an alternative mode - letting myself in the great joyride of abstraction. Not that it's hard for me -no way- 'cause usually I exist that way. Actually, I exist that way. It's just that society wants to normalize everybody. They want to tell us what is normal. What the fuck means normal, anyway? You have no right to make these kind of rules.
Actually, the term "normal" is wrong. Its meaning. Every person is a separate world. Every person lives in an other galaxy. Yeah, we all live in the
Some people live in their own surrealistic, abstract world and I am telling you, they are right. They aren't lunatics as some other homo sapienses would say. Actually, they know something what others do not dare to get to know. Interesting is always exciting. Normal is boring.
I don't know if my conventional graphic signs can transmit what I wanted to. I don't know if I actually knew from the beginning this writing's goal (or if it has any right now). Well, whatever.
Now, I'm gonna fill the following blank spaces with some of my recent works. (So there won't be any free spaces, yeah?)
All right then.
Have a nice life.
Ps: I chose English, because I was too lazy to use the Hungarian accents, ha.
March 31, 2012
csak lássam rajtad
mosolyod ül tehénkedik az arcodon
nem törlöd nem kaparod se le,
jó az úgy, meg szép is hidd el, tudjad,
mert igaz és nem csak mese,
aminek a fele se tréfa
csak jön fel és bugyborékol a szíved
a torkodon kapar ha nézed és érzed
hogy mi az de nem tudod, a szavak hazudnak és tévedsz,
ha azt mondod, hogy élhetsz
anélkül, ami kell éppen azért,
mert hiányzik\zol
na ugye, hogy úgy van, csak sunyin pirulsz,
mint a korai cseresznye, virágod ott bújik hajad között,
dorombolsz én megsimogatnálak és boldog lehetne az a kicsi jelbeszéd
a hangok végigcikáznak a folyosón, s hol a tied, melyik hangsávon,
mondjad,
mutassad,
hallasd meg minden, meg mindent.
néz rám a pohár másik oldaláról,
félédes és átlátszós barnás
de már csak pillogok rá mert jóból is megárt a sok,
jaj már úgyis mindegy csak figyelem fegyelem haldoklik,
elítéltetett végleg,
sak okádd tovább a követkető félperceket
majd úgyis órák lesznek belőle, az órákból meg évek ésígytovább
nyersség serceg a fogam alatt- hagymás beütés, csak nem büdös és nem ríkat meg, bár...
de még üres,
nembaj,
bétöltsük valami széppel s jóval meg valami hasonmással,
amnnyiben félreismersz és a körülmények
egyebet diktálnak az összképre,
de hamis,
hagyd el,
hibás,
z énképem is ott van közte,
két szív fogja közre
(az egyik rezervába kell sose lehet tudni)
na és a móka meg elmegy aludni,
úgyis fostos lesz reggel, hát vegyük fel a szép ruhát,
tessék engemet nagyon szeretni,
ha úgy jön,
ha jő,
ha jó
naszia
nem törlöd nem kaparod se le,
jó az úgy, meg szép is hidd el, tudjad,
mert igaz és nem csak mese,
aminek a fele se tréfa
csak jön fel és bugyborékol a szíved
a torkodon kapar ha nézed és érzed
hogy mi az de nem tudod, a szavak hazudnak és tévedsz,
ha azt mondod, hogy élhetsz
anélkül, ami kell éppen azért,
mert hiányzik\zol
na ugye, hogy úgy van, csak sunyin pirulsz,
mint a korai cseresznye, virágod ott bújik hajad között,
dorombolsz én megsimogatnálak és boldog lehetne az a kicsi jelbeszéd
a hangok végigcikáznak a folyosón, s hol a tied, melyik hangsávon,
mondjad,
mutassad,
hallasd meg minden, meg mindent.
néz rám a pohár másik oldaláról,
félédes és átlátszós barnás
de már csak pillogok rá mert jóból is megárt a sok,
jaj már úgyis mindegy csak figyelem fegyelem haldoklik,
elítéltetett végleg,
sak okádd tovább a követkető félperceket
majd úgyis órák lesznek belőle, az órákból meg évek ésígytovább
nyersség serceg a fogam alatt- hagymás beütés, csak nem büdös és nem ríkat meg, bár...
de még üres,
nembaj,
bétöltsük valami széppel s jóval meg valami hasonmással,
amnnyiben félreismersz és a körülmények
egyebet diktálnak az összképre,
de hamis,
hagyd el,
hibás,
z énképem is ott van közte,
két szív fogja közre
(az egyik rezervába kell sose lehet tudni)
na és a móka meg elmegy aludni,
úgyis fostos lesz reggel, hát vegyük fel a szép ruhát,
tessék engemet nagyon szeretni,
ha úgy jön,
ha jő,
ha jó
naszia
March 23, 2012
March 19, 2012
túrkálós
kicsit kéne még túrkálni hátha ráakadsz valami nagy igazságra vagy csak valami nagynagynagynagy akármire bármire de valamire mindenképp
be kell tölteni az üreseket málnasziruppal és csokifagyival és szivárványokkal azán meg úgyis elválik hogy emészthetőek avagy sem de szép dolog ez meg minden amit csak lehet mondani
mindent kell mondani s ami fennakad a szűrőn arról tudjuk hogy nem igaz
ne akadjon fent
vagy egyszer lent másszor meg köztes élet
és túrkálás megint mert nekünk már csak szeköndhend megoldásokra futja, de mi ez már
nem tudom, csak a művész is megmondta hogy "akarta a fene", tehát biztos nem az, ami, mert mindig más és mindig máshogyan más
s ez sehogyse baj, pedig mindenki annak akarja megvilágítani de ti hülye állatok nem hiszek nektek, nem láttok semmit csak azt amit akartok
pedig van sokminden és még több is mint a minden
lehet köztük túrkálni s nincs ezzel semmi baj hiszen tudod, ki lehet fogni egészen vagány cuccokat
nalátod, ezért nem kell félni
na, lássad akkor
hiper a karmám vagy csak jól hangzik, majd eldöntöm
döntsd meg a szilárdnak hitteket
gyere a szekönd hendbe hasznosítsuk újra a dolgokat
és a többi
be kell tölteni az üreseket málnasziruppal és csokifagyival és szivárványokkal azán meg úgyis elválik hogy emészthetőek avagy sem de szép dolog ez meg minden amit csak lehet mondani
mindent kell mondani s ami fennakad a szűrőn arról tudjuk hogy nem igaz
ne akadjon fent
vagy egyszer lent másszor meg köztes élet
és túrkálás megint mert nekünk már csak szeköndhend megoldásokra futja, de mi ez már
nem tudom, csak a művész is megmondta hogy "akarta a fene", tehát biztos nem az, ami, mert mindig más és mindig máshogyan más
s ez sehogyse baj, pedig mindenki annak akarja megvilágítani de ti hülye állatok nem hiszek nektek, nem láttok semmit csak azt amit akartok
pedig van sokminden és még több is mint a minden
lehet köztük túrkálni s nincs ezzel semmi baj hiszen tudod, ki lehet fogni egészen vagány cuccokat
nalátod, ezért nem kell félni
na, lássad akkor
hiper a karmám vagy csak jól hangzik, majd eldöntöm
döntsd meg a szilárdnak hitteket
gyere a szekönd hendbe hasznosítsuk újra a dolgokat
és a többi
March 14, 2012
disszonáns összhangzat
azt hittem, ma pihentető időpontban lefekszek, erre tessék, írok, vonyítok. voltam ma moziban, meg még máshol, de a többi nem is érdekes, mitől lenne, semmi extra, köszönöm szépen, továbbra is várlak a légüres körzetemben.
az utóbbi napokban mind olyan zenékbe botlok, amelyek mind a fejemből szólnak kifele, basszus már megírták helyettem a bennsőségeim bennsőségesét? frusztrál, hogy nem én írtam meg, ki kölcsönözte ki a gondolataim, na, tessék, várom, hadd jöjjön elő, miféle plagizált dalszövegeket nyomattok it az orcákba? az én vagyok, az én vagyok, az én, az én, az énképem. képletem képletesen.
disszonáns összhangzat.
történek, és nehezen testesülök meg.
kóborlelkesdit játszok a végtelenben, nagyokat szántva benne, milyen furcsa rögök gurulnak, milyen furcsa rögeszméket porlasztok ujjaim közt néha.
milyen különös egyenesek metszik egymást a falon. számolhatnám őket napestig s azon túl is. talán a bárányos módszernél is hatásosabb lenne.
de nem érdekel.
csak suhanok.
ide s tova.
az utóbbi napokban mind olyan zenékbe botlok, amelyek mind a fejemből szólnak kifele, basszus már megírták helyettem a bennsőségeim bennsőségesét? frusztrál, hogy nem én írtam meg, ki kölcsönözte ki a gondolataim, na, tessék, várom, hadd jöjjön elő, miféle plagizált dalszövegeket nyomattok it az orcákba? az én vagyok, az én vagyok, az én, az én, az énképem. képletem képletesen.
disszonáns összhangzat.
történek, és nehezen testesülök meg.
kóborlelkesdit játszok a végtelenben, nagyokat szántva benne, milyen furcsa rögök gurulnak, milyen furcsa rögeszméket porlasztok ujjaim közt néha.
milyen különös egyenesek metszik egymást a falon. számolhatnám őket napestig s azon túl is. talán a bárányos módszernél is hatásosabb lenne.
de nem érdekel.
csak suhanok.
ide s tova.
March 4, 2012
nesze kutya keksz
Hányni tudnék néhány bejegyzésem giccstartalmától meg az ömlengő költőiségtől
anyám borogass:))
az a sok csudás metafóra meg jelző meg barokk túldíszítettség ájájáj
az a sok éééérzelem. meg érzék meg ékesszólás meg kutyaszar
egencsak profán hangulatomban vagyom ám
sokszor nézem magam hülyének, mikor olyat olvasok magamtól, ami éppen nem jellemez, mert annyira májerkedésnek bizonyul.
mint például most
meg egész este kurvajó vidám zenéket hallgattam. most is
és nagyon leszarom
nagyonnagyonnagyon
a poszt végére be is linkelek egy egész kistehén tánczenekart!
mú.
nincs kedvem diplomatikusnak és széplelkületűnek és taktikusnak és egyebeknek lenni
nincs kedvem azzal foglalkozni hogy mi lesz vagy azon aggódni hogy mi nem lesz
most vagyok oszt punktum.
csessze meg mindenki aki nem látja a fától az erdőt. aki nem akarja látni azt ami van hanem csak a maga igazát hajtogatni egzfeszt hát édes sziveim nem nem és nem. nincs fekete-fehér. egs egész szinskálányi szürke van fehérből egészen feketéig.
malevics fehér vászna vagyok.
és nyers és pimasz és profán és minden nap egy kicsikét közelebb ülhetsz, ha már a festett rókára asszociálok a fejemen és bizakodó vagyok és
lyukat vágok a kádba
a te kádadba
meg az enyémbe
anyám borogass:))
az a sok csudás metafóra meg jelző meg barokk túldíszítettség ájájáj
az a sok éééérzelem. meg érzék meg ékesszólás meg kutyaszar
egencsak profán hangulatomban vagyom ám
sokszor nézem magam hülyének, mikor olyat olvasok magamtól, ami éppen nem jellemez, mert annyira májerkedésnek bizonyul.
mint például most
meg egész este kurvajó vidám zenéket hallgattam. most is
és nagyon leszarom
nagyonnagyonnagyon
a poszt végére be is linkelek egy egész kistehén tánczenekart!
mú.
nincs kedvem diplomatikusnak és széplelkületűnek és taktikusnak és egyebeknek lenni
nincs kedvem azzal foglalkozni hogy mi lesz vagy azon aggódni hogy mi nem lesz
most vagyok oszt punktum.
csessze meg mindenki aki nem látja a fától az erdőt. aki nem akarja látni azt ami van hanem csak a maga igazát hajtogatni egzfeszt hát édes sziveim nem nem és nem. nincs fekete-fehér. egs egész szinskálányi szürke van fehérből egészen feketéig.
malevics fehér vászna vagyok.
és nyers és pimasz és profán és minden nap egy kicsikét közelebb ülhetsz, ha már a festett rókára asszociálok a fejemen és bizakodó vagyok és
lyukat vágok a kádba
a te kádadba
meg az enyémbe
March 3, 2012
ütközés
Ha sokág ütközik vele, lassan kiütközik rajta s a tünetekből szépen lassan összeáll egy diagnózis. Aztán, hogy ez a diagnózis amúgy kellemes hangzású, vagy aggasztó, mert elkerülhetetlen s kérdéseket felvető, helyzettől függ. Megütközik a dolgon, de nem tud, egyszerűen nem tud szó nélkül elmenni mellette. Gyakorlatilag meg...kikapcsol. Letekeri a volumét. Akaratlanul. Tejóég.
Jól fejbevágja. Várja, hogy magához térjen. Mi ez?
S furcsállja közben, hogy este 7-kor már szinte töksötét van, ami jó, örül neki, mert volt már úgy, hogy éjszakai sétája közben kémlelte a lilásszürke szmogos eget s hiányolta azt a mély, mindent beterítő sötétséget.
Na, ha van balladai homály, akkor ez tömény prózai esti égbolt.
Az élet néha jól pofáncsapja. Profánul kissé, de legalább lényegretörő.S nagyon szeretne visszavágni. Vagy legalábbis rendszerezni a tenyérnyomokat ar arcán, mit miért mikor hol kitől satöbbi. Vagy aztán láthassa a fától az erdőt.
Hogy aztán az arconcsapás után édes legyen a simogatás.
Meg ilyesmi.
Az évek leforgása sem egyenlő mindenkinél. Egy év rengeteg információt hordoz magában, amelyet a kedves emberlény vagy hagy, hogy hasson rá, vagy bekötött szemmel ignorálja az egészet, mert fél szembenézni, aztán meg visszanézni s integetni neki. Lehet, hogy egy év-semmi. Lehet, hogy minden. Van, akinek 10 év is semmi. Van, aki egy év alatt is meghazudtol tízet.
Emberfüggő.
Ha jelen van az ember.
Ha nem, akkor meg csak függ ő.
February 24, 2012
February 15, 2012
Ó, ó, promóció
Teljesen jó, mondom- volt a postaládában ilyen Takko-s kis kártya, árleszállitásos, 30 százalékos, blablablabla. Ez tegnap történt amúgy. Tegnaptól feb. 18.-ig érvényes a kupon, hujjé, na hátha fel tudom használni s veszek valamit, mert tegnap az amcsi ünnepet üli ország-világ s kis aranyos piros szivecskék voltak rárajzolva a kártyára; és amúgy ME MÉ NE.
Jóvan, tehát veszem a fáradtságot és elindulok hóban-fagyban, úgyis csak 10 perc tőlem a reálföröegál. Piros bakancsommal csak úgy szántom a havat, kisebb hódombokat kell átlépjek, mert olyan szánalmas formában takaritják a járdákat. Kb hókotróval a lábaimon kellett volna menjek. Sebaj, én látom magam előtt a betlehemi csillagot. Jujhéj, mindjárt kiderül, hogy BÖLCS is vagyok. (nem-e?!)
Tehát vissza a Takkohoz. A képeslapméretű cuki kártyán az állt, hogy a százalékos plecsnik csak azon termékeknél használhatóak fel, amelyek nincsenek amúgyis árleszállitva. Hát ja, jó is volna már...
Na de, nagy reményekkel bevetem magam az üzletbe. Nézelődök. Nézelődök. Mennyi árleszállitás! Mennyi árleszállitott szar dolog. Hmm. Ni, ott is. Meg amott is. Tejóég, hát akkor most micsináljak. S akkor megpillantom a polcot, amelyen alapárú áruk vannak. Miiivan? Ez a rongy még a 30 százalékos plecsnivel is drága! Anyátokat! Le se, úgyis fostos, nemteccik.
Kb ez a helyzet az ilyen naaagyon extrás akcióknál. Felhasználhatom a kártyát azoknál a ruhadaraboknál, amelyeket amúgyse vennék meg, mert drága, és még igy is az. S persze az elvetemültek meg is veszik, mer mi az már hogy üres kézzel távozok. Végtére is jó stratégia minden mást leárazva tartani. Igy a kedves vásárló célzottan tud sok pénzt otthagyni-persze azzal a látszattal, hogy most spórolok!
Nagyon ügyes, tényleg. A kassza előtt kigyózó sor is ezt bizonyitja. Mintha legalábbis ingyen pénzt osztogattak volna. Pedig dehogy. :)
Valentin alkalmával muszáj akciózni.
Akarommondani vásároltatni.
Höjj de hideg van. Tessék bebábozódni nagyon sok takaróba!
Jóvan, tehát veszem a fáradtságot és elindulok hóban-fagyban, úgyis csak 10 perc tőlem a reálföröegál. Piros bakancsommal csak úgy szántom a havat, kisebb hódombokat kell átlépjek, mert olyan szánalmas formában takaritják a járdákat. Kb hókotróval a lábaimon kellett volna menjek. Sebaj, én látom magam előtt a betlehemi csillagot. Jujhéj, mindjárt kiderül, hogy BÖLCS is vagyok. (nem-e?!)
Tehát vissza a Takkohoz. A képeslapméretű cuki kártyán az állt, hogy a százalékos plecsnik csak azon termékeknél használhatóak fel, amelyek nincsenek amúgyis árleszállitva. Hát ja, jó is volna már...
Na de, nagy reményekkel bevetem magam az üzletbe. Nézelődök. Nézelődök. Mennyi árleszállitás! Mennyi árleszállitott szar dolog. Hmm. Ni, ott is. Meg amott is. Tejóég, hát akkor most micsináljak. S akkor megpillantom a polcot, amelyen alapárú áruk vannak. Miiivan? Ez a rongy még a 30 százalékos plecsnivel is drága! Anyátokat! Le se, úgyis fostos, nemteccik.
Kb ez a helyzet az ilyen naaagyon extrás akcióknál. Felhasználhatom a kártyát azoknál a ruhadaraboknál, amelyeket amúgyse vennék meg, mert drága, és még igy is az. S persze az elvetemültek meg is veszik, mer mi az már hogy üres kézzel távozok. Végtére is jó stratégia minden mást leárazva tartani. Igy a kedves vásárló célzottan tud sok pénzt otthagyni-persze azzal a látszattal, hogy most spórolok!
Nagyon ügyes, tényleg. A kassza előtt kigyózó sor is ezt bizonyitja. Mintha legalábbis ingyen pénzt osztogattak volna. Pedig dehogy. :)
Valentin alkalmával muszáj akciózni.
Akarommondani vásároltatni.
Höjj de hideg van. Tessék bebábozódni nagyon sok takaróba!
February 13, 2012
Ájlávjú, Velöntájn
Ma hétfő van, holnap pedig Valentin nap-Bálint nap-Giccsparádé nap-OFAD(Official Forever Alone Day), kinek hogy tetszik. S mint általában az ilyen /jeles/ napokon, meg az előfutár napokon érdemes maximális óvatossággal kimenni az utcára.
Nem, nincs szó kétméterenkénti petárdázásról, sem könnygázról, bár őszintén-anélkül is könnyeket csalhat az ember szemébe az az irdatlan sok giccses szar, amivel ilyenkor lepik el az utcát a szezonárusok. Beszélek itt a felhalmozott, egymás hegyén-hátán felsorakozó piros szivecskepárnáról meg ájlávjú feliratos rózsaszin ajándéktárgynak szánt akármikről. Hjuj na, most komolyan. Ezzel kéne kifejezni bődületesen túláradó érzelmeinket egy -általános esetben- ellentétes nemű egyénnek? S aztán meg pont az arra kijelölt napon, mi? Nyilván. Bii máj velöntájn, óje.
Egyébként ezen meglátásom roppantul hasonlit a december 6.-át kritizálóra, annyi különbséggel, hogy akkor a csúfságos virgácsokra(s egyéb hasonló ünnepi kellékekre) tettem illetlen megjegyzést, most viszont a kommerc valentin tárgyi megynilvánulásait kritizálom-olybá hiszem, joggal.
Persze, kell februárra is valami kis hangzatos jeles nap, amikoris jelentős mennyiségű pénzt csalhatnak ki az anyagias népekből. Mer' legyen minél nagyobb, drágább, több, csillogóbb, hadd fejezzem ki mennyire szeretem(?!) az illetőt. After-Karácsony. Avagy legyen minden nap karácsony.
A másik vicces része a dolognak, amikor a kis fiatal tizenéves jánykák sikitanak fércbukon(meg mindenhol), hogy ők biza büszke szinglik lesznek bálint napon is és leszarják. Ők megvannak fehér lovag nélkül is, netán kollektiv nyöszörgést rendeznek a dátum nagy utálatának hevében. Brace yourselves, valentines day cries and moans are coming!
Hát, részemről mindegy, én nem hiszek ebben a bűvös dátumban(persze bármiféle pozitiv csalódást szivesen fogadok, háááááh-s őszintén szólva nem tudom eldönteni, hogy ez most szarkazmus, avagy sem).
Mindenesetre, ha már témában vagyok- holnap Anti-Valentin Giccs Party a Moszkvában. ;)
Na. Asszem most ennyi.
Ollé!
Nem, nincs szó kétméterenkénti petárdázásról, sem könnygázról, bár őszintén-anélkül is könnyeket csalhat az ember szemébe az az irdatlan sok giccses szar, amivel ilyenkor lepik el az utcát a szezonárusok. Beszélek itt a felhalmozott, egymás hegyén-hátán felsorakozó piros szivecskepárnáról meg ájlávjú feliratos rózsaszin ajándéktárgynak szánt akármikről. Hjuj na, most komolyan. Ezzel kéne kifejezni bődületesen túláradó érzelmeinket egy -általános esetben- ellentétes nemű egyénnek? S aztán meg pont az arra kijelölt napon, mi? Nyilván. Bii máj velöntájn, óje.
Egyébként ezen meglátásom roppantul hasonlit a december 6.-át kritizálóra, annyi különbséggel, hogy akkor a csúfságos virgácsokra(s egyéb hasonló ünnepi kellékekre) tettem illetlen megjegyzést, most viszont a kommerc valentin tárgyi megynilvánulásait kritizálom-olybá hiszem, joggal.
Persze, kell februárra is valami kis hangzatos jeles nap, amikoris jelentős mennyiségű pénzt csalhatnak ki az anyagias népekből. Mer' legyen minél nagyobb, drágább, több, csillogóbb, hadd fejezzem ki mennyire szeretem(?!) az illetőt. After-Karácsony. Avagy legyen minden nap karácsony.
A másik vicces része a dolognak, amikor a kis fiatal tizenéves jánykák sikitanak fércbukon(meg mindenhol), hogy ők biza büszke szinglik lesznek bálint napon is és leszarják. Ők megvannak fehér lovag nélkül is, netán kollektiv nyöszörgést rendeznek a dátum nagy utálatának hevében. Brace yourselves, valentines day cries and moans are coming!
Hát, részemről mindegy, én nem hiszek ebben a bűvös dátumban(persze bármiféle pozitiv csalódást szivesen fogadok, háááááh-s őszintén szólva nem tudom eldönteni, hogy ez most szarkazmus, avagy sem).
Mindenesetre, ha már témában vagyok- holnap Anti-Valentin Giccs Party a Moszkvában. ;)
Na. Asszem most ennyi.
Ollé!
February 6, 2012
hétfőbenyúló vasárnap
Elkezdek egy mondatot és abbahagyom. Backspacet neki vagy lehúzom a tradicionális iróeszközzel. Öncenzúra. Edit. Undo. Nem jó. Nem tetszik. Túl izé. Vagy ha nem túl izé, akkor túl őszinte. Az meg mittomén. Idegesit.
Az ember inkább addig fejezze ki az érzéseit, amig még képes rá. Ha túl tetemes mennyiségű idő telik el, jóllehet, már kinkeserves lesz minden olyan bármi, ami addig sima ügy volt. Nem szabad megvárni. Nem szabad túl soká várni. Az emberek se várnak. Csak a váradi vár. Öt bástyájával karöltve szegezi rám omladozó szemeit(under construction), hogy már megint hülye vagy.
Milyen jogon lehet szemrehányni olyasmit, ami kétséges? Milyen jogon lehet megitélni valakit, ha puszta sejtés sincsen afelől, mi zajlik le benne-az ő privát szférájában.
Kop kop. Ki kopog. Tán egy fekete holló. arra jár a levél, vagy,,,áh hagyd el. Le se. Botorság.
Azt se tudom már, miket irok. Csináltam itt ezt az identitásnaplót. Gyakorlatilag kész van. De....nem mintha meg lennék vele elégedve.
Sose vagyok megelégedve.Écaka 1 óra van, minek bloggereskedek én ilyenkor. De már 2 napja esz a fene, hogy irjak valamit. Egész álló szombaton nem hagyott rendesen házizni. Hát most ez se valami nagy vaszisztdasz, de mégis valami. Olyan kusza, mint én.
Subscribe to:
Posts (Atom)