Az én Moszkvám

   Ha egy bolond hasonlóan bolond csatlósokra lel: eltapossák az értelmet. Igy történhetett meg az a váradi kultúrának szánt érvágás, mely 30 napra bezáratta a Moszkva Kávézót. Nem fogok részletekbe merülni a körülményeket illetőleg, hiszen már minden létező cikket elolvasott az érintett közönség, ami a neten kering ezügyben.
Ez most egy személyesebb jellegű írás lesz, melyben kívánom kifejezni miért is olyan elkeserítő, hogy egy hónapra megvonnak minket kedvenc kocsmánktól.

Elsősorban azért, mert ez nemcsak egy kocsma. Ide -a bolondozásokat félretéve- értelmes, értelmiségi emberek járnak: ez a mentsvára a máshova nem illő legódarabkáknak, nekünk, akik végre találtunk egy helyet, ahol otthon érezhetjük magunkat.
Mert a Moszkva atmoszféráját nemcsak az el nem szívott füst tölti ki, hanem az éjszakába, hajnalba nyúló filozófiafelleg is; nagy elmék, ha találkoznak és parázslik a szocializálódás. Megmenteni a világot, töméntelen mennyiségű ökörséget összehordani bárkivel, ismerőssel vagy ismeretlennel -mindegy- az est végére mindenki ismerős. Mindenféle hivatású, korú, érdeklődéső körű néppel homogenizálódik a közeg és mindenki megfér egymás mellett.
Akit eddig csak olvastál, láttál szerepelni, beszélni, előadni- azt mind megtalálod a Moszkvában és gondoltad volna? ezek a hús-vér emberek dettó itt húzódnak meg. Valami furcsa, titkos, cinkos szellemiség lebeg ott köztünk.

Emlékszem, az én moszkvás pályafutásom hivatalosan 2011. december 21.-én du. 5 órakor kezdődött azon a bizonyos bolhapiacon. Addig csak alkalomadtán tévedtem be néhány barátommal.
Akkor volt a fordulópont.
Merthogy a Moszkva mindenkinek megváltoztatja az életét.(mosoly). Megkóstoltam, megrágtam, magával ragadott és többet nem eresztett. Emlékszem, milyen nagy volt akkor még minden: az asztalok, a bárpult, a falak ott óriáslottak köröttem és csak kapkodtam a fejem mennyi ember, mennyi inger és milyen érdekesek! különösek! vonzóak! Szépen lassan megismertem a helyet, az embereket és már nem volt olyan óriás minden. Minden helyre került és átláthatóvá vált.

Igazság szerint rengeteg mindent nyertem ettől a helytől: barátokat, ismerősöket, fantasztikus rendezvényeket, koncerteket, bulikat, élményeket. Hú, és hány programban önkénteskedtem, melynek helyt adott ez a kis kocsma! Tejouég. Művészeti kiállítás, filmfesztiválok, nem-is-tudom-már-micsodák! Belesajdul a szívem, hogy mindezen lehetőségeket el akarják venni tőlünk.
A Moszkva nem lehet nosztalgia. Élnie kell, mert élők népesítik be!

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy párszor biza elegem lett az egészből, meg az emberekből, de a kocsmaböjtöt nehezen lehet bírni csakugyan: mindig visszatért a kedv és az érzelem, mintha csak egy hidegre tett kapcsolatot sikerülne a gázon újramelegíteni. Ilyen ez néha. Se vele, se nélküle.

Főleg most. Olyan kivert kutya feeling ez. Az ember kóborol, tengődik össze-vissza és nem találja a helyét. Azt pedig el sem tudom képzelni, hogy moszkvagazdáink milyen kutyául érezhetik magukat, de fel a fejjel, lesz ez még így se.

Nem tudom mi ez a tendencia mostanság, hogy szedjünk ízekre mindent, ami értéket képvisel.
Fájó dolog ez, de ha bármit is jelent:
I support Moszkva.
Helló.

rgew

...vagy egy krémes.

dfgsd

amúgy kéne egy fagyi

lék

vastag csomó hajak hullanak a fejemről
adjátok vissza az az enyém
én szeretem a hajamat
eltömíti a lefolyót
ez nem lehet igaz miért hullik le
eltűnik, mindig is sok volt és szép fényes
most hozzáérek és leválik a fejbőrömről
kerülget a frász úgyhogy felkelek egy pohár vízért és magamra húzom a paplant mert még mindig hullanak a hajak
hova hullanak és miért az enyém
én szeretem a hajamat
nem adom
nem adom senkinek
az enyém

meglékelték a lelket
folyik lassan valami lé belőle
le a lefolyóba
a hajak mellé
eltömíti
minden csak tömít
még akkoris ha tavasz van
nincs sokáig tavasz
mert elveszik a hajamat
elveszik örökre és nem nő vissza
nem nő vissza
pedig én szeretem a tavaszt
olyan jó az
és olyan boldog vagyok tőle
most miért van megint lombhullás
nem akarok
na
lefagytak a rügyek
lehullanak
minden csak elhullik
lassan
úgy ahogy
nem kell
nekem semmi
csak a rügy meg a tavasz
meg a múzsa
mázsája
hogy az nyomja a lelkemet
ne a lék
hát hogy van ez?

Workshopping

Animációs workshopon üldögélek ezen a héten.
Jelenleg is, 10től vagyunk elvileg, gyakorlatilag meg 3an vettek magukon erőt, hogy bejöjjenek időre. Kicsit zavaró ez, de most istenem, én utálok késni (és módfelett nagy tiszteletlenségre vall, ha valaki nem érzi szükségét annak, hogy ránézzen az órájára, és ne szarjon a másik fejére ezügyben-de persze ez már másik téma és nem ide tartozik).
Tehát BusHo animációs workshop.
A csapat 3féle adag ember összegyúrt masszája: vagyunk mi, a PKE-sok, vannak Sapientiások(Kolozsvár) és jöttek budapesti fiatalok is.
A két főkolompos, aki vezeti nevezetesen Patrovits Tamás és Balázs Zoltán (bár BZ egyelőre nem sűrjén mutogatta magát a helyszínen, de még csak szerda van, és vasárnapig vagyunk itt).
Két témakörben lehet gondolkozni animáció ötlet ügyében: az egyik az özönvíz a másik pedig a körhinta.
Az én agyam elég érdekesen működik: alapértelmezettnek veszi a metaforákat és a szimbolikus gondolkodást, mivel -amíg a többi résztvevő ötletét és asszociációit nem ismertem- meg sem fordult a fejemben a Noés sztori. Mint özönvíz. Ellenben mindenféle egyéb elvont marhaság átfutott a buksimon.
Végülis egy vörösszemű nyuzsmi-nyúl lesz a főszereplő, a megtestesült flegma személyiségjegyeit hordozva magán. Erről majd később még szólok. (jha, s ez az özönvíz ügyében lesz megvalósítva)

Amúgy ma lesz néhány animációval foglalkozó program-gyorstalpalónk, s mindenki eldöntheti magának, hogy melyik a számára a legmegfelelőbb, melyikkel lehet a legcélzottabban kivitelezni a tervet. (Már persze azok, akik még nem kezdték el a megvalósitást)

Kapunk naponta háromszori eledelt is, a reggelin inkább a nem-váradiak vesznek részt, ám ebédnél s vacsoránál nagyjából mindenki részt vesz. Itt a Johnny Gold koli ebédlőjében.

Elég fáradt vagyok, egész nap itt vagyunk, de ez már személyes fájdalom, mivel amúgy vakáció lenne s nem kicsit nyomott le a szesszió. De ez van, majd egyszer megtérül. Ma sokáig fogok maradni, egész késő estig, hogy haladjak én is a cuccokkal.

Egyelőre ennyit irok informálásjelleggel.
Hell.
Ow.

Tudományos leírás

Lejátszhatatlan karcos cédé vagy
a meghajtómban.
Elhajtóban
vagy a fenntartóban-
alulmaradva.

Csikorgó kréta
rikoltó hangja
a tiéd.
Ne védd
magad
hanyag
eleganciával,
halott próféciákkal.

Megdőlsz, mint egy
axiómának hitt elmélet.
Szépen polírozott elmédet
küldöd cirkuszba-
nevetek kínomba'

S a kimaradt számokkal
így mi lesz tehát?
hajnalban ismétlik egy
kereskedelmi csatornán.

Megjegyzem
én nem nézem
a tele víziót
mert rajta(d) átlátok:
plazma képernyődben
én a tranzisztor vagyok.

csak egy kis pótcselekvés

koncentrációs zavaraim vannak.

szesszió utolsó éjszakáját ülöm.
lenne még hatszáz dolgom.
az előbb még estem le a székről.
intervenció: koffein.
mostmár nem esek le a székről, ellenben mostmár nemhogy arra figyelek, amire kéne, hanem minden másra.

ja, természetesen ekkor látom meg a legjobb poénokat fészbukon. amiket -ugyancsak természetesen- posztolni kell fészbukra. nyílván...
jó kis zenéket is találok jutyubon.
én örülök mindennek, de azért asszem mégsem ez volna a normális viselkedésmód.
nyugszikfekszikkultúráltanszórakozik

meg érted, hogy blogot írok.
hö.
ez nem ér. óna. jajna.

amúgy volt még pár ilyen nap, sőt, hét az elmúlt 1 hónapban, amikor katasztrofális eseményekre számítottam, aztán elmaradt. és élek. everything went better than expected.
mondjuk relatív a jó is...de lényeg, hogy 10 napon túl gyógyuló lelki sérülések nélkül megúsztam.
no jó. még van a ma écaka utáni egész túlélendő nap. aztán csapó. ha minen igaz. (persze hogy igaz)

s végezetül pedig berakok egy végtelenül CUKI képet, amit a pofakönyvön tannnáltam.
végre jocakát. (további kellemes mindenmást annak, aki épp vizsgadolgokkal szarakszik szórakozik, de valamiért épp olvassa ezt a tagadhatatlanul felesleges bejegyzést. naszerussz)

Sehogysem

eleve ott kezdődik rosszul, hogy olyannak képzelsz el, mint amilyen nem vagyok
ez egy döntő ok (vagy indok)

de ugye tudod, hogy ez nem vezet sehova
mikor ott ülsz kussba' és nézel ki a
fejedből franc tudja mire gondolva
menjél inkább haza, úgysincs haszna
maradni a levegőt rontók közt
ha nem muszáj
meg a fergeteg sem csap falnak,
aminek fejjel megyek neki
mert ő nem akar nyilatkozni
semmiről, főleg nem magáról
ott súvasztja a padláson
vagy terpeszkedik egy máson
igen, ilyen ez a hozzáállás
csak a hozzád állás ugraszt vigyázzba
szalutálva a semminek.
a szerelmek is úgy múlnak el
hogy soha nem is voltak-
kimondva
kilopva
onnan mélyről
a béka seggéből
s megette a fene meg hát a
huszonegyedik század
hozzá-sehogy-sem-állása-.

szóvalennyita

nem tudom leírni.

nem tudom lefesteni.


úgy látszik, maradjon ez csak nekem.


.