huszonegyedik századi költemény

zuhog szakad dézsából ömlik az eső locs pocsolás
meg locs pöcsölés leginkább
meg a reggel himnusza
hogy mindigcsak az a
mindig az a baj
ami éppen úgy áll
fel valakinek ahogy
neked meg derogál
és nem te vagy a hülye
hanem mindig más
mer annak lyukas a feje
és csak mismás
ami kijön belőle
látom én előre
de a pöcsölés az megy
épül a szóhegy
és kurva nehéz, az amit
az ember csak úgy nevez:
egyértelműsítés
a sok duma helyett
és és és és és
nesze ekkor jön
a kognitív disszonancia
jó reggelt, Ön
hivatalosan is
egy posztmodern idióta.

ez a huszenegyedik század
ahol a homo sapiensek
agya csak lefárad
a dübörgőjük meg simán
bemondja az unalmast
minek az neked már
ugye?!


O.Zs, ma reggel

vad poén ász

Az utóbbi egy hét erőssen Monty Python jellegűre sikeredett, amit teljesen pozitívumként élek meg. Olyan abszurd helyzetek kerültek színre, hogy az egész nagy mindenségesség poénkénti felfogása egészen egyszerűen elkerülhetetlenné fajult. Az élet exhibicionistán mutogatja mocskosul parázs humorát, de legalábbis engedi, hogy szerény személyem feltétlenül örüljön csipkelődős idebiccentéseinek és groteszk, örkényi manifesztációinak.
Mert amúgy nagyon egyszerű az egész. Használjak klisét- minden felfogás és nézőpont kérdése- s ez teljes mértékben így van, az ember saját magának cseszi el a közérzetét pölö, azzal, hogy szívesebben fetreng az önsajnálatban, semmint, hogy megmozdítsa plöttyedt segedelmét és átlendítse magát egy magasabb frekvenciára. Pedig csak egy kicsit kell, egy egészen picúrkát kell megerőlködni a dolgot, s rögtön jobb.
Hádde nem?
Poénvadászat.
Meg ilyesmi.

Meg amúgyis, az egész mindenség egy nagy, ormótlan nagy vicc. Mindenféléhez viszonyítjuk magunkat. Sokan meg sem tudják fogalmazni vágyaikat, mert talán sosem gondolják át igazán, ők maguk mit akarnak. Nem hogy más mit vár el tőlük. Meg aztán, hurcolunk magunkkal sok kelletlen tehert, amelyekről már emlékeink sincsenek, hogyan szakadtak nyakunkba. Hogy került másvalaki problémája hozzánk? Miért fél az ember a saját életét élni? Vagy miért kell balfaszkodni az emberi kapcsolatainkban, ellehetetlenítve azokat? Kommunikációról szólna az egész, csak sokszor alapjaiban dől össze a dolog, mivel meg sem történik a kommunikáció. El sem kezdődik. Az ember saját maga javíthatja fel életszínvonalát, vagy rombolhatja le. Egy nagyon okos embertől azt hallottam tán a múlt héten: Mi vagyunk saját magunk hibái.
És igaza volt. Csak korrektúrázni kéne pedig. Egy résznyi munka benne van, de aztán jobb lesz. Nyilván.

Na, időközben átvészeltem egy áramszünetet s szerencsésen elvesztettem a fonalamat. Pedig folytattam volna a filozófia órát.

Amúgy a napokban lapozgatom megint a kis herceget. És jaj. Mindig betalál. Mindig úgy, ahogy kell, és ahol kell és
:)
Nem tudom.

Na ennyit arról, hogy jelentős blogposzt. Nem sikerült összeszedni a gondolatokat, hehe. Na, jön még tavaszra nyár vagy mi. (Amúgy ez szent igaz, nem kamu!)
Na, akkor ennyi.

ez egy csodálatos poszt kezdete

nemtom mivan, vagy mi nincs, de majd meglássuk
ez nem szándékozik egy összefüggő szövegnek lenni
mindenki addig jár a kútra, amíg bele nem esik
szabadnapos vagyok, DE
nem fejeztem be a mondatot mert mittudomén
ugyanakkor ma olyan kibeba- jót aludtam, hogy csak a végén ébredtem fel, mer megijedtem valamitől
éppen ezért nem mentem rajzolni(mert elaludtam)
ide-oda ugráok az időben. vagy csak a ZIDŐ ugrat engemettö?

nagy kérdés. kis válasz

értede a poént? naaa értedee?
már megint olyan bolondka vagyok. már megint(még mindig) csütörtökös. ha érted mire gondolok.
ha meg nem, akkor tudni kell, hogy a csütörtök egy lelkiállapot. meg minden. 42.
nyeee. igen. tényleg! a csütörtök a 42. ez most esett le. de fasza! hehehehe. amint megtudod milyen a csütörtök, tudni fogod miért ez a negyvenkettő. persze bajban vagy, ha kétkedsz a 42 értelme felől, mert akkor verjed bé a gugliba de tüstént.

-oh shit.
jó a fejem akusztikája. teljesen jó.
meggyújtom eloltom, meggyújtom eloltom megoltalmazom elragadom elragadtatom magam
de ez meg má quimby és juj
szóval nem is tudom mit akartam eleinte. majd a végén kiderül :)
úgy-e, ugye?
megyek egy szelet mákos kalácsért, hogy kenjem meg lekvárral és aztán egyem meg.

esszemmeg.

:)