idegszálakból kötök egy pulcsit

felütés

Alább volt már egy posztom január elsején készült fotókkal, na most jön hozzá a videó.
Készítettem egy rövid szösszenetet, mert annyira hiperkarmásra sikeredett az a délután, hogy még most sem hagyott igazán nyugodni: valamit még össze kellett vágni erre a pár akkordra. Na meg nagyjából első ilyen szerkesztett alkotmányom(igazából a második, emrt az első az egyetemi téma volt, de első mint magánházi-termék), még lehetne jobb is, még lehetne szebb is, na meg a jutyub is lenyesett a minőségéből a nagyobb vászonra húzás miatt, meg mittomén, önkritika, és máskritika, de na, ettől eltekintve, a hangulata, meg na, az enyém.
Hm. Tessék, itt van, lehet kövezni, elnézően mosolyogni, tetszelegni, ordítani, lájkolni, bármi.
Megadom magam. :)

(az arab és egyéb furanyelvű referenciavideókat nem értem miért és mégegyszer miért. vannak. ott.)

nyílt levél

 Kedves Zsuzsmi/Nyuzsmi/Nyuzsminyuzs/Zsuzsmák/Zsuzsi/Zsuzska/stb

Első hét letudva.
Eddig még élek.
Kicsit haldoklósan olykor, de működök.
Kövi hét jön, túlélendő, minden szempontból.

Szeretettel ölel: Lenor

.

Szessziow

A jövő hetem katasztrofális menetrenddel rendelkezik.
Sikerült összeállítsák a lehető legszarabb és legzsúfoltabb vizsgabeosztást, ami 5 napba beleférhet.
Öröm boldogság.
Meg koffein. Intravénásan. (bár azt hiszem, már csak sima dizájnelem lesz a feketén gőzölgő nedű.)

Azt imádom, ahogy az agyam számos pótcselekvést és késztetést pótcselekvésre képes elémgurítani, csakhogy szabaduljon már a nyomástól. Ilyen például az ellenállhatatlan vágy a mosás, sepregetés és hasonló gyakorlati tevékenységek iránt. A hűtőszekrény látogatását már nem is említem, mert az már túl 9gag-es lenne.
Meg jaj, szerdán Carbonfools. Azzal se tudom mi lesz, vagyishogy az azt követő nappal. Meg hmm és izé, na.
A péntek. A péntekig érjek el. Az már egy biztos(abb) pontnak számít.
Talán, vagy esetleg vagy mittudomén.
Na jó, kellenek ilyen lazításnyi beírások is. Most akkor vissza az esztétikáház. És nagyon-nem-érdekmentesen sütök egy tojást. Most.

sünben a húst

 a címe az, hogy 2012.12.01.

már írnék egy
tábla csokit
amit veresegy
házban írtam
de nem érdekelt
csak a csúnya
üstőt néztem
a sünben a húst
és a feleségben
az eleséget.
elesettséget
vagy valami egyebet
sajnos. mi volt már
az a dal ami
eddig annyira
érdekelt mindenkit?
dehát elvisz az
hogy ki tudja hány
gondolat
de nem jön el hozzám
mert attól fél,
hogy maradni akar
le van pipálva
ez már a hegyről
a korcs fellegről
nem volt semmi
s ami majd most eljő
az az élet végzete
egy asztrológust akarok
szeretem a tésztát
ezt a fura masszát
neked adom, falatozd
az okos ember nem pofoz.

Hányás-vetődés

Hejj!

Kerestem krumplit a konyhában, nem vót.
Szalmakrumpli projekt lefújva tehát.
Ehelyett van finom fehércsoki forró változatban, mer az milyen hülyén hangzik már, hogy fehér forrócsoki, hát mégis mitől lenne fehér, csak azért, mert forrócsoki? Úgy érzem, ezt a témát amúgyis kár tovább boncolgatni, mert már elfogyott. Megj: Ami finom, az hamar elfogy. S ezt a filozófiacsokrot most nem szagolgatom tovább.

Ezt a posztot már több, mint egy órája elkezdtem írni. Eleddig idáig jutottam. Több hangnemen túl vagyok közben, az abszurdtól most kicsit a melankólikusabba kapcsoltam, egyszerűen nehéz megállapodni egy hangulatnál, nagyon hányódik-vetődik, nagyon hányódom-vetődöm, csak szeretnék már stabilizálódni. Összeszedni magam, mert a jövő héttől nagyon szükségem lesz magamra, minden egyes atomomra, 120%on. A buksim tartalmát, s legfőképpen a metronómomat kéne összehangolni. Fókuszálni. Ilyesmi. De jó lesz az. Jó leszek. Jól leszek.

Egy macskafej van a falamon. Nem a fészbukoson, hanem itt ne, velem szemben, ahun ülök. Nem teszek fel képet róla, mert még nincsen kész. A szoba másik falán egy majdnem ördögöcskefej van. Nem annak indult, a de a közvélemény végülis meggyőzött, hogy biz' olyasféle. Indirekt mód. Ma is klne fessek valamit. Meg már régen pingáltam. Szaladjon kifelé.

Végezetül pedig sorakozzanak itt becsesen az év első fotográfiái, az év első napjáról.

disz iz di nyú jír

Na jó.
Hatszáz nemjó bevezető mondat közül kiválasztom a legnagyobb klisét, így január másodikán, miszerint boldogújévetkívánok.
Most, hogy végre ezen túl vagyok, biza nem fogok megemlékezni arról, hogy milyen eseménydús és érdekes és tanulságos évet hagyhattam magam mögött, meg hogy milyen sok érdemes(és nem érdemes) emberrel találkoztam. És úgy egyáltalán, hogy mennyire örvend a

áh franckarika
most épp felhúztak. ennek a gondolatvezetésnek annyi
tehát ez egy boldog új év blablaaaablaaaaaaaaaaaaa

akkor hangnemváltásként idéznék egy life is a bitch-es vagy 9gag-es vagy nemtommilyen kis képről való szöveget: (közben rájöttem, trust me, i'm a desginer volt)

not wishing
not hoping
this year
i'm making
shit happen.

na jó.
évkezdő bejegyzésnek ez tökéletesen tökéletlen. alkalmas az alkalmatlanságra.
na, mindegy.
lesz ez még így se!






.