muslicákról

Azok a rohadt muslicák mindenütt ott vannak. Épp bíborba öltözik az égbolt, megy le a nap, őrület, mekkora magasztosság megy végbe, azok a rohadékok meg ott vannak az ablaküvegen és elbasszák az egész látványt. Felhőfodrok, sugártüllök, nevetségesen gyönyörű az egész. Kifőtt a kávé is. Abba hátha nem másznak bele a nyamvadék kis szarok. A muslicák. 

Minden kibaszott szépséges és nyugalmas. És ettől meg lehet bolondulni. Hatáshiány, csatakos csend és hullaszag. És mégis mozog a föld! A kurva anyádat!

A lírai én prózai szabadnapja. Ezt fizetik legalább? A faszt. A lírai te. Azt fizetik? Ki fizet? Én tutira nem.

Ja, hát egyszer mindenki.

A rohadt muslicákon kívül. Azoknak az ablaküveg a titanic. Dicaprio meg katewinslet a naplementében. Miután megzabálták a rohadó paradicsom csücskét. Már a leve is folyik. Úszunk a romantikában. Glugy-glugy. 

Már csak néhány csík piros. A többit felszívták a felhők vagy mi, mostmár a bolygó másik felén folytatódik a menet. Ez van. A rohadt muslicák bezzeg nem tűntek el.

(v)észkijárat - fotópóuszt

a nyolcadik nap a héten

a múltkor festettem egy képet, amolyan önarcképszerűt, de azóta már nem is úgy nézek ki. nézem magamat a tükörben és azon gondolkodom, hogy miért piszkál az, akit látok benne. 

holnap péntek. ez a hét jól telt el, de még van belőle három nap. hétvégén mire kéne számítani? hétvégén vége lesz a hétnek. aztán újra számolunk. de számolhatnánk tovább: nyolc. kilenc. tíz. tizenegy. és így tovább. az már egy olyan folyamat lenne, amit nem nullázok le. ja, persze nem kedvez ilyen-olyan kibúvóknak - az már a sűrűje, az abszolúte a sűrűje. 

azt néztem a szerpentinen, hogy mekkora zseniális elme (elmék) volt, aki képes volt felállítani a közlekedés rendszerét: utak, sávok, kresz, kutyafüle. az emberek pedig megtanulják, megszokják, használják és ha szembe mennek a rendszerrel, megszívják, konkrétan akár az életükkel fizetve.  

le kell kapcsoljam a neont, mert fehéres kék a fénye és kikészít. na, ezért nem fogok én útforgalmakat megálmodni, mert majd eszembe jut a neon, felállok, lekapcsolom és kizökkenek az egészből.

(hülye példa. van az a fajta forgalomrendszer, amit kézben tartok, még ha a neonfényben zombivá is kromatizálódok.)

nemtom. a macskámnak például a világ legtermészetesebb dolga, hogy a nyakamba mászik és hideg orrocskáját a hajamba fúrja, ha fázik. és dorombol is, mert szeret, na. én is dorombolok neki, mert szeretem. nincs kockázat, nem kell tartani semmitől, csak a vegytiszta valóság van. az emberi lény valahol nagyon elbaszta.

a legszebb volna úgy viszonyulni a dolgokhoz, mint ahogy igazán szeretném.