Sejttelen sejtelem

Ó sejtek, ó sejtek
mint megannyi apró rejtek
Ó sejtem, ó sejtem
hogy megannyi aprót rejttek

Az én zsepim, az én zsebim
fedi fekete dzsekim
Az én zsepim az én zsenim
kedveli, ugye Jerrym?

Merre mész, kicsi ész?
jer vissza de máris!
Ferde ész s jön a vész -
uszítom anyád is!

változók

Magasan száll a madár az égen és mégsincs tériszonya, ez nagyon helyénvaló és irígylésre méltó dolog. Szerintem nekem sem lenne tériszonyom, de lehet, hogy egy icipicit megijednék. Mondjuk helyzet és helyszín kérdése, de okés.

Úgy vonaglanak az emberek, mint pingvinek a befagyott vizen.

A helyzet jelentősége jelentősen megfogyatkozott, miután kiderült, hogy az egész csak a szem fényének elvesztegetése.

AMikor két lelkes állat találkozik és egymásra néznek, megvan az esélye annak, hogy kinézzék egymást a másik szeméből. Ez sajnos csak keveseknek sikeredik, és akkoris lehetséges, hogy csak egyoldalú. Ilyenkor vagy tovább áll az ember, vagy továbbáll.

Olyan kicsi változókon múlik minden.

A lényeg mindig ugyanaz, attól függően, hogy mi lényeges. És kinek. És miért.

Levágni a testet valami ülőhelyre, hátradőlni és figyelni a lezárt redőny mögött az elsuhanó autókat valami hosszú, széles utcán.

Rázlódnak a nagy mozgó darabok, ritmusra ütemeznek csordákban, néha szájukhoz emelnek valamit és aztán tovább követik a kottát.

Nahát, valami régi ragacson ragadt legyek milyen könnyűszerrel válnak le a szalagról, ha közkedve(l)hető húscafatot látnak....

Szép minden, ez a fontos.

Nagy hal

Big Fish soundtrack megy a háttérben. Újra kéne már nézzem, mer kevéssé emlékszek rá. De a mai menü az Ollókezű Edward lesz. Láttam már azt is vagy hatszor, de szeretem és jól esne most a lelkivilágomnak.

Egy hét mandulagyulladás általi bezártság után tegnap este végre kimerészkedtem a régi jó Moszkvába szocializálódni. Hát nem volt az a katarzis, mint gondoltam, hogy lesz. Kicsit olyan növényes-vegetálós állapotban voltam. (Nem is emlékszem, mikor éreztem magam legutóbb olyan sehogysem a ruszkiban). De szép volt a kis égősor a nagyteremben.
Sokszor csak úgy magunk elé nézünk.
Mindegy.

Örültem a hónak. Csak hazafele nagyon süvített.Azt szeretem, ahogy ropog a talpam alatt. Meg ahogy csillog a friss hó. Na, azért már megérte kimenni. Hazafele se volt az igazi a séta, túl sok autó volt még meg hang meg zaj. Túl korán lehetett az éjjel 1 óra? Hehe. Lehet ha 2 órával később indulok, meglett volna az a zavartalan nyugalom. Majd legközelebb.

Azt szeretném, ha visszanyerném a motivációmat az egyetemhez(meg úgy an block bármihez), az életkedvemet, vagy bármit, ami láttatja velem, hogy érdemes az, amit épp csinálok. Ehhez az kéne, hogy ne szípolyozzák ki folyamatosan az agyam, senki se, hanem inkább feltöltsék-de az emberek egy része csak elvenni szeret, megfosztani (direwkt vagy indirekt) és ezzel méretes rombolást végezni a másikban.
-
-
-
Hallgassatok Big Fish soundtracket, mert jó.

new