HIába, csak ide lyukadtam ki, pedig reggel 9 óta próbálkozok valami házinak hozzáfogni. De olyannyira érdektelenek, hogy a motivációm ködbe vész, s a kreativitást meg nem jó kierőszakolni, mert csak egy satnya katyvasz lesz belőle. Szóval várom az inspirációt, várom a csodát. Elvégre január 21-e van, ami ugyancsak valami fontos és különleges nap- legalábbis a maják szerint.(mittomén, igy olvastam valahol)
Elég tekintélyes időt lehet elherdálni a 10 percenkénti konyhába be-konyhából ki cselekvéssorozatra, vagy hasonló ténfergésekre a lakásban, kitölteni egy kis kávét vagy ásványvizet, rápakolni a tányérra valami ennivalót, csakhogy ha már a perceket nem tudom megtölteni hasznos dologgal, legalább a gyomrom érezze jól magát. DE nevezhetjük pótcselekvésnek, szóval bármit, ami azt az illúziót kelti, hogy valójában csinálok is valamit, nem csak lézengek össze-vissza.
Meg vettem egy doboz akrilfestéket, hogy majd jól megfestek valami felületet és akkor elégedetten nyugtázom, hogy alkottam valami szépet. Na igen, már amennyiben -mondom- lenne ihlet meg inspiráció.
MÚZSÁM HOOOOOOL VAAAAAAAAAGY????
Semmi esetre sem lennék jó futurista festmény, már ami a jelenlegi állapotomat rendeltetne tükrözni. Dinamizmus, én nem tom hol a frászban vagy, de gyere vissza.
Kipukkadt bicikligumi vagyok s a rámnehezedő segg nem akar tehermentesiteni, tagbaszakadt lábai egyre csak pedáloznak és pedáloznak. Persze, hogy lassan és nyögvenyelősen halad a kerékpár. A gép forog, az alkotó meg hangosan horkol.
No de lesz ez még igy se.
Ah, csak ezeket az üresjáratokat túl kell élni, utána meg jöhet a kellemes, termékeny, kreativ időszak.
Mááár nagyon várlak.
January 21, 2012
January 12, 2012
Hímes- vs. nőstojáshistóriák
Drága véreim! Egy olyan világban élünk, ahol a tojások szabadon házasodhatnak!
A helyzet tűrhetetlen és a téma igenis napirenden kéne, hogy legyen, tárgyalása kétségeket kizáróan nem ismer halasztást.
Hogy miról van szó?
Nos...
Előszöris ott vannak a hímes tojások. Hímestojás. Egyértelmű, hogy férjezett egyénról van szó. Ugyanakkor, ha belegondolunk, feltevődik a kérdés, hogy -ezekben az időben- a hímestojás maga nő, avagy egy másik hím, mert ezesetben bocsáttassék meg, de törvénytelenséget követnek el hazánkban!
S ugyanez áll fenn a nőstojásoknál.(Mert ugye ha van hímestojás, akkor ugyanbiza van NŐSTOJÁS is.) Tehát vagy-vagy.
A harmadik, botrányosabb szempont rávilágít arra az eshetőségre, hogy a hímestojásnak még van egy rezervahímje(avagy nője-nem tudok, érthető voltam-e...), netán a nőstojásnak egy rezervanője- szóval ezene esetekben a felek hogyan tudnak a naiv, gyanútlan élettársuk szemébe nézni-vagy mégjobb-egyáltalán hogyan tudnak reggelente ránézni a saját tükörtojásukra??? Mer ugyanbiza, némely országokban a házasságtörés büntetendő! S emiatt hány meg hány megtört tojás kerül az enyészet(emésztés) martalékává, többek meg jóllehet, inkébb csak olajra lépnek...s ott aztán meg is pörkölődnek rendesen, csak oda ne égjenek.
Persze, a Föld lakosságának fele a tojásait a lába között hordja, s elfelejtik, hogy ők is a tyúkanyó seggéből jöttek ki, ezért is hangoztatják sokan mégis, hogy a tojás lett előbb, nem pedig a tyúk.
Jézusmária, majd'elfelejtettem megemlíteni a hímnőstojásokat. Na, azok is aztán még valamik! (újabb vitatárgy, hogy akkor mégis mik??!!) (mégrosszabb a helyzet, ha himlős-hímnőstojásokról van szó...jajistenmegamenccs...tiszta szalmonella)
Na de, a végén még meg leszek itt dobálva tojásokkal.
Megyek is megenni a tükörtojásaimat.
Ádásbíkássíg!
A helyzet tűrhetetlen és a téma igenis napirenden kéne, hogy legyen, tárgyalása kétségeket kizáróan nem ismer halasztást.
Hogy miról van szó?
Nos...
Előszöris ott vannak a hímes tojások. Hímestojás. Egyértelmű, hogy férjezett egyénról van szó. Ugyanakkor, ha belegondolunk, feltevődik a kérdés, hogy -ezekben az időben- a hímestojás maga nő, avagy egy másik hím, mert ezesetben bocsáttassék meg, de törvénytelenséget követnek el hazánkban!
S ugyanez áll fenn a nőstojásoknál.(Mert ugye ha van hímestojás, akkor ugyanbiza van NŐSTOJÁS is.) Tehát vagy-vagy.
A harmadik, botrányosabb szempont rávilágít arra az eshetőségre, hogy a hímestojásnak még van egy rezervahímje(avagy nője-nem tudok, érthető voltam-e...), netán a nőstojásnak egy rezervanője- szóval ezene esetekben a felek hogyan tudnak a naiv, gyanútlan élettársuk szemébe nézni-vagy mégjobb-egyáltalán hogyan tudnak reggelente ránézni a saját tükörtojásukra??? Mer ugyanbiza, némely országokban a házasságtörés büntetendő! S emiatt hány meg hány megtört tojás kerül az enyészet(emésztés) martalékává, többek meg jóllehet, inkébb csak olajra lépnek...s ott aztán meg is pörkölődnek rendesen, csak oda ne égjenek.
Persze, a Föld lakosságának fele a tojásait a lába között hordja, s elfelejtik, hogy ők is a tyúkanyó seggéből jöttek ki, ezért is hangoztatják sokan mégis, hogy a tojás lett előbb, nem pedig a tyúk.
Jézusmária, majd'elfelejtettem megemlíteni a hímnőstojásokat. Na, azok is aztán még valamik! (újabb vitatárgy, hogy akkor mégis mik??!!) (mégrosszabb a helyzet, ha himlős-hímnőstojásokról van szó...jajistenmegamenccs...tiszta szalmonella)
Na de, a végén még meg leszek itt dobálva tojásokkal.
Megyek is megenni a tükörtojásaimat.
Ádásbíkássíg!
January 7, 2012
Napos szombatos
Milyen gyönyörű verőfényes ez a délelőtt! Arra ébredtem, hogy vakitó fényáradat telepszik meg a szobaajtó mintás üvegzetén. Néztem, hogy mi az a nagy fényesség, s kicsit tágabbra nyitott szemekkel már tudtam, hogy csak a nap. Emlékszem, pár órával korábban, 6 körül felriadtam és még egy húsz percecskét kiflialakban gubbaszkodtam ébren az ágyban, próbálva elhessegetni a félelmetes bajos dolgok rémálomfoszlányait, melyek rámtörtek az éjszaka leple alatt. Aztán sikerült visszaaludnom. Immáron azért még érzem azt a hajnali félelmet, de igazán-olyan szép ez a reggel.
Lehetetlenség folyton csak a rosszra gondolni. Nem szabad, mert felzabál. És amúgyis-az ember sose tudhatja, mikor éri valami csodálatos. Valami mentőövféle. Mittudomén, de szóval azt akarom mondani, hogy nem kell mindig a rosszra számitani, mert jó is jöhet bármikor-s az meg bármikor jól jön, hehe.
Bátorkodom olyan menthetetlen optimizmust magamra vállalni, melyet csak nem szégyellek. Ugyanakkor biztosan tudom, hogy a problémák nem értelmetlenül vesznek részt az életünkben, valamiféle oka van mindenképpen, s az a dolgunk, hogy vegyük a figyelmeztetést, avagy tanuljunk belőle, értelmet kell találni benne és jóra használni. Mert ugye nincsenek véletlenek, ezt szentül hiszem. S ugyebár mindennek eljön az ideje, mint a szalmakalapnak(van ez a kis furcsa mondás). A mélypontokon pedig át kell esni, vergődni, valahogyan. Mert ez már ilyen szabályszerűség jóformán, hogy a szar után valami jó jön.
S hogy a változás is sok szarral jár? Ja, hát igen, minden háztájékon másképpen megy. De van, hogy egyszerűen csak szükséges a sok gané, hogy fejlődhess. Hogy olyan útra tereld magad, amely talán előbbre visz. Azt hiszem. Legalábbis ez kell legyen az értelme. Végtére is, izgalmas ez. Meg hát ugye, hosszú az út Mordorig, hah.
Jézusom, mennyi okosságot irkálok már megint össze, bezzeg a hosszú i-ben ismét hiányt szenvedek.
Mindenesetre nem tudom, na.
Máskülönben alkothatnékom van. A gond csak az, hogy ez nem féltétlenül a kötelező házikra vonatkozik, melyeket szesszióra be kéne fejezzek. Nyilván nem:)) Meg kisérleteznék. S ez persze, hogy akkor tör rám, amikor éppen dolog van, ami hát aszondják-fontosabb. De ki tudja. Úgy érzem, a pánik rész, miszerint tejóégmennyiházivanésmennyirenincsseidősekedvhozzá már eltűnőben van, úgyhogy valamelyest tiszta fejjel csinálom, amit kell.
Még visszakivánkozok egy lélegzetvételnyi időre az előző, lelkisebb részhez.
....................
Na. Tán le sem tudom irni. Viszont, ma már nem fekete-fehér televiziót nézünk, hanem szineset. Efféle metafórával élve, nem lehet csak fekete-fehérben látni a világot, az embereket. Van megannyi átmenet is- csak nyitni kell rájuk. (napi bölcselet, nah.-és rögtön egy szükségtelen cinikus megjegyzés is, mert csak)
Hát most akkor ennyi. Hev ö nájsz déj. :)
Lehetetlenség folyton csak a rosszra gondolni. Nem szabad, mert felzabál. És amúgyis-az ember sose tudhatja, mikor éri valami csodálatos. Valami mentőövféle. Mittudomén, de szóval azt akarom mondani, hogy nem kell mindig a rosszra számitani, mert jó is jöhet bármikor-s az meg bármikor jól jön, hehe.
Bátorkodom olyan menthetetlen optimizmust magamra vállalni, melyet csak nem szégyellek. Ugyanakkor biztosan tudom, hogy a problémák nem értelmetlenül vesznek részt az életünkben, valamiféle oka van mindenképpen, s az a dolgunk, hogy vegyük a figyelmeztetést, avagy tanuljunk belőle, értelmet kell találni benne és jóra használni. Mert ugye nincsenek véletlenek, ezt szentül hiszem. S ugyebár mindennek eljön az ideje, mint a szalmakalapnak(van ez a kis furcsa mondás). A mélypontokon pedig át kell esni, vergődni, valahogyan. Mert ez már ilyen szabályszerűség jóformán, hogy a szar után valami jó jön.
S hogy a változás is sok szarral jár? Ja, hát igen, minden háztájékon másképpen megy. De van, hogy egyszerűen csak szükséges a sok gané, hogy fejlődhess. Hogy olyan útra tereld magad, amely talán előbbre visz. Azt hiszem. Legalábbis ez kell legyen az értelme. Végtére is, izgalmas ez. Meg hát ugye, hosszú az út Mordorig, hah.
Jézusom, mennyi okosságot irkálok már megint össze, bezzeg a hosszú i-ben ismét hiányt szenvedek.
Mindenesetre nem tudom, na.
Máskülönben alkothatnékom van. A gond csak az, hogy ez nem féltétlenül a kötelező házikra vonatkozik, melyeket szesszióra be kéne fejezzek. Nyilván nem:)) Meg kisérleteznék. S ez persze, hogy akkor tör rám, amikor éppen dolog van, ami hát aszondják-fontosabb. De ki tudja. Úgy érzem, a pánik rész, miszerint tejóégmennyiházivanésmennyirenincsseidősekedvhozzá már eltűnőben van, úgyhogy valamelyest tiszta fejjel csinálom, amit kell.
Még visszakivánkozok egy lélegzetvételnyi időre az előző, lelkisebb részhez.
....................
Na. Tán le sem tudom irni. Viszont, ma már nem fekete-fehér televiziót nézünk, hanem szineset. Efféle metafórával élve, nem lehet csak fekete-fehérben látni a világot, az embereket. Van megannyi átmenet is- csak nyitni kell rájuk. (napi bölcselet, nah.-és rögtön egy szükségtelen cinikus megjegyzés is, mert csak)
Hát most akkor ennyi. Hev ö nájsz déj. :)
January 1, 2012
Subscribe to:
Posts (Atom)