Nem vagyok isten.

Sajnos. Nagyon kellemetlen ezt belátni, de ha nem vigyázok magamra és főleg hordozom a sok feszültséget pihenés nélkül, akkor az az egészségemet is megpiszkálja, mondván az nékem: ülj le bazmeg, csituljál!

Na, de ez van. Mindenesetre veszem én az adást, meg a gitárhúrt is; most, hogy békén vagyok hagyva, elkezdhetek visszatérni az elhanyagolt "erőközpontjaimhoz" meg az agyféltekéim babusgatásához. Ha így haladok, a végén még papírt s ceruzát is veszek a kezembe...(Nem úgy, mint a drága egyetemen, ahol ki lett gyomlálva az egész mesterségem - ismeretlen okok miatt, persze). 

Meg hát mit ne mondjak, ez a félév nagyon intenzív események folyamatába csöppentett és a legnehezebb számomra még mindig az a székely elszólás, miszerint: engedd el. Na, ez a lecke egyik része. Ja, bocs, a művészi érzékenységem nem adja meg magát ily könnyen. Ja, bocs, már megint önironikus vagyok, hát lehet ezt így?!

Mindent összevetve Tusványos már megint olyan élménycsomag volt, hogy ihaj. Meg előtte Szent Laci Napok...nem is tudom, megyek és eszek tál szalmakrumplit (mintha nem ettünk volna múlt héten végig húst meg krumplit) egy tál zöldséggel. 

Összeszedem magam, megígérem a nemtomkinek-minek.

A Kis(s)-tartományok urai

Megcsapott az ihlet, hogy kijelentőmódból megkérdőjelezendőket találjak ki és ezeket a kérdéseket tegyem is fel az akusztikai élményeket nyújtó érdekes zenészembereknek. Álljon itt tehát az eddigi gyümölcskosár, benne Lovasi András, Kiss Tibor és jómagam, hah. Szóhakozást hozzá! Katt a linkre.

Interjú a Kis-tartományok Lovas királyával

--
Az ördög magyar hangja válaszol

Csak hogy tudjuk, miből élünk.-

Ozsványos, vol. 2

Hát a tegnapi morgós bejegyzést abszolút felülírta a tegnapi - bár kétségkívül rohadt fáradt - nap pár kedves eseménye.
Képzeljük el az eleinte még hadilábon álló spontán ötletet, hogy mér ne készítsek Lovasi Andrással videóinterjút. Aztán az agyviharral való küszködés közepén valóban össze is jön a dolog és készségesen beszél és beszél, ami hát milyen jól tud már esni! Én meg büszkén vigyorgok, és tervezem a következő napi exkluzívát.
Ja, aztán kimegyünk a MISZSZ-sátorba (az lévén a legközelebbi úticél, amíg eljutva talán nem ázunk annyira szarrá) (dehát nekem speciel úgyis mindegy már, hiszen zuhogó esőben néztem végig a Kiscsillagot előtte). Na! És eccercsak kit látnak szemeim, hát Kiss Tibit, az ő szemei is látnak és látom benne a felismerés megcsillanását, hogy né, hát ez Zsuzska a Moszkvából; s fogja magát, odagyün és puszit nyom a fejemre.
És ha ez nem volna elég, közben az óra is tizenkettőt üt és az én számlálómon is mozdul a felirat: 22 éves vagyok, köszönöm szépen, kedves Élet, eddig nagyon menő. :)
Tehát, hogy ma van a szülinapom. Eddig érdekes, várom a mai napi izgalmakat. De addig még dógozzunk is egy kicsit. Na pá!

Ozsványos vol. 1

A mai nap éppen megfelelő arra, hogy a hangya holdra szálljon. Hát de az agyam is elszáll.

Tusványos start van, bár én már vasárnap óta itt keringek a galaktikus együtthatókkal. És köszönöm szépen, jól vagyok - bár Ozsváth Zsuzsi most tudta meg pár nappal a címzetes szombat előtt, hogy nem nyert lottót, sőt, még a nyári felvételit is b.szhatja mesterire, de hálistennek leperkálta már a beiratkozási összeget.

Ja, bízunk a jószerencsében, hogy őszre marad ingyenes hely és nem akar minden mélybúvár művészlélek belehemperegni a művészet tojásos-lisztes bundájába, hogy ott pörkölődjön, míg a világ s hét nap.

Ja, de bocsánat, nekem holnap a születésem napja van, már megint eltelt egy év és hú de más minden meg ilyen és olyan dolgok. Amúgy teljesen jó, mert ma nagyon örülök - többek között - az esti Kiscsillag koncertnek és a holnapi háperszehogyzsuzsimiatt Quimbynek.

De tiszta a hajam, melegvízben tusoltam és van borvíz. Indul a nagymenet, én meg most elhagyom a gumiszobát. Utolsóként mutatok egy képet. 

Lőtte: Mohácsi Lacika.

Nyakig a nyárban

Nem tudom mi üt az emberbe így nyakig a nyárban. Igazán ütköző hangulatok váltják egymást: túláradó jókedv vagy ennek ellentettje: az a nyomott, lehangoló hangulat, amit meg sem tudok magyarázni. Vagyis nem akarom, mert sejtem, de azt meg nem akarom tudni.

Lehet erről énekelnek, mikor úgy hangzik a szöveg: i got that summertime sadness.

Most Tusványostól várom a feloldozást.

közös mondások

ameddig a takaró a lábáig elér
mindenki éppen csak annyit remél,
hogy a szög ne bújjon ki a zsákból
és jól lássa az erdőt is a fától

így a hazug ember is nyugodt keretek közt
eteti a sánta kutyát, mire az meg: "kösz,
bár engem hozzád köt a hűség, jól esne,
ha karod a karótól időnként elkötne."

ajándék lónak a szomszéd fűje zöldebb
- hallgatva maradhatna az ember bölcsebb,
a ló túloldalán ne nézd a fogát, mer' otthagyja
ha jó tett helyébe jót vár aki bírja, marha.

Ózsé, 2014.07.14.

Futurista kérdezz-felelek Dolák-Saly Róberttel

DSR – első hallásra mobiltelefon-hálózatra is gondolhatna az ember, de szó sincs róla. Vagyis de, pont, hogy róla van szó: Dolák-Saly Róbertről. Meg, hogy – bár nem szeretem ezt a kifejezést - interjút akarok készíteni vele. Meg is környékezem a nagyváradi L’art pour l’art előadás után és fülön csípem. De csak szaván fogom. Szó szerint. Első rámnézésre rögtön Boborján szólal meg, de hamar levetkőzi (a napszemüveget is) és marad DSR. Futurista körülményű villám kérdezz-felelek következik, amelyben az élet értelmét ugyan nem fejtjük meg, de ha az idő engedné, biztos sor kerülne számos matematikai számításra.

·         Bemutatkozom, én Ozsváth Zsuzsa vagyok. Nem egy nagyon ismert ember, de…

      DSR: Majd leszel. Nagyon nagy hatalmam van. (Nevet)

Ez az eddigi állás

Tisztázni magam

Lejárt 3 év egyetemem. Most sziklák kéne gördüljenek le a kisszívemről és orkán erejű fellélegzéseket elkövetnem, dehát mittomén. Talán, ha elköltöznék messze és abszolút a múltba merülne az egész. De nem, mert szándékszom mesterizni ugyanitt. Nem tudom, mi volna helyesebb, megpróbálni valami mást valahol máshol, vagy maradni és kivárni egy irányt. De a kérdés még mindig az, hogy melyik a legvonzóbb irány. Az első változatra valami konkrétum kéne, a második megengedőbb. Alibizhetek is, amíg lejjebb tisztul a kilátás. Sajnos egyszerre sem tudok mindent csinálni, ezért kénytelen vagyok kivárni. Persze z nem jelenti azt, hogy közben alszok.(Eddig se aludtam.)

Nem is a nagy dolgok zavarnak engem, hanem - most banálisnak ható dolgot közlök - az olyan apróságok, minthogy. Ó, te jó ég, kell majd egy csomó kis nyavalya irat meg másolat pl. beiratkozáshoz és azokat intézni, meg hasonló. Na, és ilyeneken bosszankodok már hetekkel előre, miközben tudom, hogy hülyeség.

Másrészt fele királyságomat úgy híják: ragaszkodás...

Mindegy is, azt tudm, hogy jó lesz és megoldódik, visszanézve mindig bejön, csak közben nehéz. De majd lesz valahogy. 

Végezetül:

Absurdum/Secundum

Én nem is szaporítanám a szót, mer' már annyit rizsáztam róla, hogy elfogyott a szufla.

Ez itt a diplomamunkám. Ilyen kis izé, abszurd filmecske. Vagy abszurd humoros filmecske. Igazából meg tudja a fene. Senki se tudja biztosan.

Köszönet.