júnihuszonhárom

alkotói álság

minden kicenzúrázott

lélekrezdülés

csak kicentrifugázott

ellenszegülés

mesterkedés

élettelenül szellemes

cselekvés

ez: látens életellenes

ál(h)arcok

önmagából kifordult

(h)arcok árja

szép medréből kivonult

arra várva

hogy valaki

majd rendre kiszelektálja

és mindenki

táncát csendben továbbjárja

groteszkedves

ó te bolond haknis

én bizony úgy látom

a boldogságot is

elbírod a hátadon

és úgy viszed

mint david lynch

a randa Radírfejet

csukd be most a szemed -

köldökzsinór

már megint hova kerültem
- még mindig hol vagyok
születésem előtt eltekeregtem
de majd csak hazatalálok

Ózsé, júnihuszonhárom, kettőezer tizenhárom

Nyuzsmi és a szlempóötri

 Minden száj nyitva áll,
És a fény megcsillan
A pillanat késhegyén

Na kérem szépen, mentek itt valami dolgok. Mégpedig olyanok, hogy azt meg kell mosolyogni.

Slam Poetry Bajnokság a Moszkvában, versek, meg rímek meg ilyesféle remek rémek. Aszondjátok lehet menni költeménnyel manifesztálódni? Azt hát. Na jó. Próbáljuk meg? Fosni fogunk? Ja. De mégis ráírunk a szlemre a fészen és attól leszünk totál készen, hogy mostmár jogosan bogzódik össze a görcs a gyomorban. Legalábbis a nyulaknál ez így megy egyelőre. Nyulak, mint Nyuzsmi. Aki egyetlen egyed, és valójában Zsuzsi, aki neszekutyakeksz a Moszkva lánya  és elhagyhatná már az előbbi királyi többest meg a Zegyes szám harmadik személyt, mert nem jó harmadiknak lenni. Ércsük? Na de mire ez a sok süketelés?

Hát arra ni. Hogy én biza elmerészkedtem szelmpóötrire, nagyjából olyanmód, hogy semmit se tudtam arról, hogy mi vár. Vagy mit várnak, vagy valami. Olvasom 2 vers kell, oké, van annak többszöröse is, de jaj melyik kettő legyen az. Végülis kibányászkodtam kettő darabot, egy rükverc menetet és egy körfogalmi káoszt: legyen ez ilyen eszes KRESZes egyveleg.

Persze, elszámoltam a dolgot, én okoska, s az első fordulóra felgyűrtem mindkét dobásomat. Merthogy. Én aszittemhogy. Meg gondolta a fene, hogy a második forduló az első után lesz rögvest és oda is kellene valamit nyögni. Hát ja. Kellett. Mivel kérem szépen, továbbrúgdostak a második fordulóba. Időm se volt kábé megrökönyödni, hogy mi az atyaúristent csináljak, mondjak, így a felkonf után színpadra suhantam és in medias res-ketve (ugyan nem), de tőlem megszokott improvizatív agymenést kezdtem csurgatni, hogy cseppenjen. Aztán beszélt is a bolond. Mert volt kinek. És vigyorogtak a zemberkék és még kuncogtak is a kis okoskán, meg a hülye dumáján, meg a kis okoska, aki én vagyok, somolyogtam szintúgy, hát ezen már csak azt lehetett. Ha már ilyen szlemtelenkedést vittem véghez - jóllehet idejekorán abbamaradt az impró – legyen is nyoma.

Megfeszegettem a szelmhatárokat, aztán beleszögeltek egy helyben született szlemverslábba, hogy faragjuk a rímet. Erre is rájöttem én, hogy a rímfaragás fogsorral történik. Ezen kis megbizonyodásnak amúgy borzasztóan örvendek, nem tom mér, de jól esik.

De ami a legjobban esik és puffan, az, amit adtam s amit errefel kaptam. Azzal együtt, hogy megosztottam-szoroztam a véleményeket (már megint), alapjáraton sikerélménnyel gazdagodtam. Mert sikerült megnevettetnem egy egész kocsmát a hülye fejemmel és a marhaságaimmal. Továbbá köszönöm a masszív tapsvihart és a sokdecibel sikítást és a hajrányuzsmit.

Hát ez ilyen. Az ember elcseszik dolgokat, de mindegy is, ha élvezi a közbent. És ha ez valamilyen hatással volt emberekre, akkor  pedig főleg megérte. Megint sűrűsödik ez rímbe. (- Csütörtök este óta ez megy.)

Kis random abszurd hakni.

Jó ez. Mosolygok.

.

körforradalmi idény

a körfogalmi káosz
az, ami lehúz a mélybe,
hogy most rohad a pátosz,
ami eddig emelt az égbe
és a "trafikon" kívül
szárnyalhattam bárhol
vittem boldogságot hírül
szórtam közel s távol
hogy mi volt, hogy mi lesz
csak épp a köztes táv az, ami
jelenleg vakfolt és feszes
ruhába bújtat bele, mozdulni
igencsak nehéz és félő,
hogy hiába vonyítok
oly kétségbeejtőn-
ignoránsan fogtok
elengedni- ez bizalomjáték
a vadidegennel, muszájtánc,
egy kéretlen kérő veríték-
cseppje a ruhámon, köpnék,
borzadok, a zene is borzalom
hova szökjek, csak elvárásokba
ütközöm; varras a dalom:
foszlott. várok egy váratlant
valahol körfogalmi káoszom
közepén tetején vagy alant -
körforradalmi idény van
ha erre igény van:
lőjetek bátran!

2013.06.03. O.Zs.

Mire jó a macskaállat?

Nagyon sokmindenre. Persze a konvencionális felhasználási területeket most hagyjuk. Gondolok itt egérfogásra, simogatásra, fogyasztásra, szidásra(magát a macskát, vagy a macskát belefonni lájtos szitokba), zenei aláfestésre ésatöbbi.

Ez mind alap. De ha tovább építkezünk, rájöhetünk, milyen kézenfekvő nyomatni a fészbukon. Már nem az állatot népszerűsítendő, naná, hanem magunkat. Az a jó, ha minden nap felkerül egy cica-stáció-fotó, lehetőleg külön albumba. Hipsterek esetén normális, hogy instagramos szűrőkkel ellátva az anyagot.

A macska jó párna helyett is. Meleg, puha és illeszkedik a fejformánkhoz. Persze ne ijedjünk meg, ha gyomorfunkciókat hallunk éjszaka, nyugalom, az nem a mi fejünkben van. Ha rájöttünk a turpisságra, dupla nyugalom: max fél óra, s a magatehetetlen állatnak leállnak az életfunkciói, de sajnos ekkor már elveszti ruganyosságát, ezért ajánlott rövidebb szundiknál alkalmazni.

Ha neadjisten húsvét van, vagy karácsony(tudjuk, ekkor szoktunk nagytakarítani) és mondjuk függönyt kell lecsipeszelni, mi pedig már kidobtuk a tüdőnket is a nagy lomtalanításban, bátran kérjük szőrös barátunk segítségét. Lazán hajítsuk fel a karnizsra, onnantól seperc alatt elvégzi feladatát, mégpedig a legnagyobb örömmel.

Amennyiben pajkos kedvünkben vagyunk, a kedves állat ebben is társunk lehet. Rejtsük el ballonkabátunk belsejébe, sunyin sunnyogjunk végig a főutcán, üljünk le random kiválasztott emberek mellé, majd kezdjünk el dörgölőzni hozzájuk. Ehhez az élményhez hozzájárul még a dorombolás(nagyobb hangerőért ajánlatos két cicát becsempészni) és vigyorogva várjuk a kényeztető simogatást. Ha nem kapjuk meg, fújjunk és karmoljunk az illetőre.

Ha az előzőt meguntuk, de még nem zavartak ki a főutcáról, fogjuk a macsekot és véletlenszerűen lengessük az emberek személyes zónájába, úgy 2 centire az arctól. Biztosan értékelni fogják a szeretetet.

Megvolt tehát a fészbuk aktivitásunk, a szunyóka, a takarítás és a délutáni séta. Hazaérkeztünk a kimenőből, mostmár eltehetjük magunkat befőttnek. A macskát pedig hibernálni. Jó lesz az még holnap is.

Faváll Vili vall

Faváll Vili vagyok és szeretném megosztani önökkel élettörténetem egy részét. Ritka genetikai betegséggel születtem ugyanis, mely szerint favállú vagyok. Értik? Nem vállfa, ez nem szósorrendi hiba. Favállam van és ez sajnos számos megalázó helyzettel illetett meg engem.

Jaj, nagyon keserves az egész! Minden ott kezdődött, hogy már anyukám hasából is hasábot csináltam különös testszerkezetem miatt. Szögmérő kellett császárszületésemhez, pedig ez nem is olyan király dolog! Hát értik, na. A tartásom mondjuk példás, úgy vágom a vigyázzállást, hogy anno beszart tőlem a tornatanár, mondjuk a pihenjnél akadtak gondok... Meg folyton azt mondják milyen merev vagyok.

Na aztán képzelhetik, iskolában minden csúfság tárgya én voltam, akkor kaptam a Faváll Vili nevet, aztán ez az egész história ellehetetlenített a boldogságtól egészen! Kabátokat meg sálakat aggattak rám, pedig folyton mondtam én, hogy nem vállfa, de hiába...

Aztán a csajozásaim mind-mind katasztrófába torkolltak. Trollkodtak velem örökké a lányok, szórakozásból meg fogadásból kikezdtek velem, a szívemet ripityára törték és otthagytak. A diszkóba’ se volt jobb. Mindenki lötyögött meg rázta amilye vót, én bezzeg steptáncon kívül többre nem nagyon vittem. No de az volt még izgalmas, amikor azok a marha jampecok fel akarták gyújtani a vállam. Feszt kérdezgették: “kérsz egy tüzet?” Mondtam nem dohányzom, de ezek jöttek a gyújtóikkal, én meg fostam össze magamat az ijedtségtől. Nem szeretem a tüzes dolgokat. Télen reszketek, ha tüzifát emlegetnek, nehogymá valaki megérezze bennem a lehetőséget...Mint azok a tüzes tekintetű léánkák, akiktől úgy kellett elszökjek, ó, hogy röhögtek utána a markukba’…Ejj, nem szép, nem az.

Aztán egyszer az is megesett, hogy hűvös volt, jól felöltöztem, vendégségbe mentem, ott úgy megnéztek a három rend frissen vasalt ruhával magamon, hogy tüstént be akartak gyömöszkölni a ruhásszekrénybe, nyakamba valami szagos levendulás nyavalyát akasztva a molyok ellen. Ó, micsoda szégyen.

Immáron súrolva a hatvanat, még azt elmondanám, hogy a strandolásról is leszoktam rég, mert egy dolog, hogy a vízben fuldokolva röhögtek a kis marhák, de valami biológus vagy mi az anyámkínja el akart vinni egy cserép földben, hogy beültessen a kólozsvári arborétumba. Mondjuk na, az egy dolog, hogy tavasszal néha kihajtok, dehát más azt épp az orra hegyére vagy az állára nőveszti, na, oszt mégsem akarják oltogatni, csíráztatni őket.

Azt hiszem, a jövőben megszervezünk egy tüntetést a jogainkért, mégpedig fatökűekkel, falábúakkal és fafejűekkel karöltve. Mert van élet a rozsdamentes acélon túl!