csak lássam rajtad

mosolyod ül tehénkedik az arcodon
 nem törlöd nem kaparod se le,
jó az úgy, meg szép is hidd el, tudjad,
 mert igaz és nem csak mese,
aminek a fele se tréfa
csak jön fel és bugyborékol a szíved
a torkodon kapar ha nézed és érzed
hogy mi az de nem tudod, a szavak hazudnak és tévedsz,
ha azt mondod, hogy élhetsz
 anélkül, ami kell éppen azért,
mert hiányzik\zol
na ugye, hogy úgy van, csak sunyin pirulsz,
 mint a korai cseresznye, virágod ott bújik hajad között,
dorombolsz én megsimogatnálak és boldog lehetne az a kicsi jelbeszéd
a hangok végigcikáznak a folyosón, s hol a tied, melyik hangsávon,
mondjad,
mutassad,
hallasd meg minden, meg mindent.
néz rám a pohár másik oldaláról,
 félédes és átlátszós barnás
de már csak pillogok rá mert jóból is megárt a sok,
 jaj már úgyis mindegy csak figyelem fegyelem haldoklik,
elítéltetett végleg,
sak okádd tovább a követkető félperceket
majd úgyis órák lesznek belőle, az órákból meg évek ésígytovább
nyersség serceg a fogam alatt- hagymás beütés, csak nem büdös és nem ríkat meg, bár...
de még üres,
 nembaj,
 bétöltsük valami széppel s jóval meg valami hasonmással,
 amnnyiben félreismersz és a körülmények
egyebet diktálnak az összképre,
 de hamis,
hagyd el,
hibás,
z énképem is ott van közte,
 két szív fogja közre
(az egyik rezervába kell sose lehet tudni)
na és a móka meg elmegy aludni,
 úgyis fostos lesz reggel, hát vegyük fel a szép ruhát,
 tessék engemet nagyon szeretni,
ha úgy jön,
 ha jő,
ha jó
naszia

.

akartam ide írni valamit,

túrkálós

kicsit kéne még túrkálni hátha ráakadsz valami nagy igazságra vagy csak valami nagynagynagynagy akármire bármire de valamire mindenképp
be kell tölteni az üreseket málnasziruppal és csokifagyival és szivárványokkal azán meg úgyis elválik hogy emészthetőek avagy sem de szép dolog ez meg minden amit csak lehet mondani
mindent kell mondani s ami fennakad a szűrőn arról tudjuk hogy nem igaz
ne akadjon fent
vagy egyszer lent másszor meg köztes élet
és túrkálás megint mert nekünk már csak szeköndhend megoldásokra futja, de mi ez már
nem tudom, csak a művész is megmondta hogy "akarta a fene", tehát biztos nem az, ami, mert mindig más és mindig máshogyan más
s ez sehogyse baj, pedig mindenki annak akarja megvilágítani de ti hülye állatok nem hiszek nektek, nem láttok semmit csak azt amit akartok
pedig van sokminden és még több is mint a minden
lehet köztük túrkálni s nincs ezzel semmi baj hiszen tudod, ki lehet fogni egészen vagány cuccokat
nalátod, ezért nem kell félni
na, lássad akkor
hiper a karmám vagy csak jól hangzik, majd eldöntöm
döntsd meg a szilárdnak hitteket
gyere a szekönd hendbe hasznosítsuk újra a dolgokat
és a többi

disszonáns összhangzat

azt hittem, ma pihentető időpontban lefekszek, erre tessék, írok, vonyítok. voltam ma moziban, meg még máshol, de a többi nem is érdekes, mitől lenne, semmi extra, köszönöm szépen, továbbra is várlak a légüres körzetemben.
az utóbbi napokban mind olyan zenékbe botlok, amelyek mind a fejemből szólnak kifele, basszus már megírták helyettem a bennsőségeim bennsőségesét? frusztrál, hogy nem én írtam meg, ki kölcsönözte ki a gondolataim, na, tessék, várom, hadd jöjjön elő, miféle plagizált dalszövegeket nyomattok it az orcákba? az én vagyok, az én vagyok, az én, az én, az énképem. képletem képletesen.
disszonáns összhangzat.
történek, és nehezen testesülök meg.
kóborlelkesdit játszok a végtelenben, nagyokat szántva benne, milyen furcsa rögök gurulnak, milyen furcsa rögeszméket porlasztok ujjaim közt néha.
milyen különös egyenesek metszik egymást a falon. számolhatnám őket napestig s azon túl is. talán a bárányos módszernél is hatásosabb lenne.
de nem érdekel.
csak suhanok.
ide s tova.

nesze kutya keksz

Hányni tudnék néhány bejegyzésem giccstartalmától meg az ömlengő költőiségtől
anyám borogass:))
az a sok csudás metafóra meg jelző meg barokk túldíszítettség ájájáj
az a sok éééérzelem. meg érzék meg ékesszólás meg kutyaszar
egencsak profán hangulatomban vagyom ám
sokszor nézem magam hülyének, mikor olyat olvasok magamtól, ami éppen nem jellemez, mert annyira májerkedésnek bizonyul.
mint például most
meg egész este kurvajó vidám zenéket hallgattam. most is
és nagyon leszarom
nagyonnagyonnagyon
a poszt végére be is linkelek egy egész kistehén tánczenekart!
mú.
nincs kedvem diplomatikusnak és széplelkületűnek és taktikusnak és egyebeknek lenni
nincs kedvem azzal foglalkozni hogy mi lesz vagy azon aggódni hogy mi nem lesz
most vagyok oszt punktum.
csessze meg mindenki aki nem látja a fától az erdőt. aki nem akarja látni azt ami van hanem csak a maga igazát hajtogatni egzfeszt hát édes sziveim nem nem és nem. nincs fekete-fehér. egs egész szinskálányi szürke van fehérből egészen feketéig.

malevics fehér vászna vagyok.

és nyers és pimasz és profán és minden nap egy kicsikét közelebb ülhetsz, ha már a festett rókára asszociálok a fejemen és bizakodó vagyok és

lyukat vágok a kádba

a te kádadba

meg az enyémbe

ütközés

Ha sokág ütközik vele, lassan kiütközik rajta s a tünetekből szépen lassan összeáll egy diagnózis. Aztán, hogy ez a diagnózis amúgy kellemes hangzású, vagy aggasztó, mert elkerülhetetlen s kérdéseket felvető, helyzettől függ. Megütközik a dolgon, de nem tud, egyszerűen nem tud szó nélkül elmenni mellette. Gyakorlatilag meg...kikapcsol. Letekeri a volumét. Akaratlanul. Tejóég.

Jól fejbevágja. Várja, hogy magához térjen. Mi ez?

S furcsállja közben, hogy este 7-kor már szinte töksötét van, ami jó, örül neki, mert volt már úgy, hogy éjszakai sétája közben kémlelte a lilásszürke szmogos eget s hiányolta azt a mély, mindent beterítő sötétséget.

Na, ha van balladai homály, akkor ez tömény prózai esti égbolt. 

Az élet néha jól pofáncsapja. Profánul kissé, de legalább lényegretörő.S nagyon szeretne visszavágni. Vagy legalábbis rendszerezni a tenyérnyomokat ar arcán, mit miért mikor hol kitől satöbbi. Vagy aztán láthassa a fától az erdőt.

Hogy aztán az arconcsapás után édes legyen a simogatás. 

Meg ilyesmi.

Az évek leforgása sem egyenlő mindenkinél. Egy év rengeteg információt hordoz magában, amelyet a kedves emberlény vagy hagy, hogy hasson rá, vagy bekötött szemmel ignorálja az egészet, mert fél szembenézni, aztán meg visszanézni s integetni neki. Lehet, hogy egy év-semmi. Lehet, hogy minden. Van, akinek 10 év is semmi. Van, aki egy év alatt is meghazudtol tízet.

Emberfüggő. 

Ha jelen van az ember.

Ha nem, akkor meg csak függ ő.