ÉUP - az Év-Utolsó-Posztja

Mint minden valamirevaló blogger, én is szándékozom megírni az Év-Utolsó-Posztját, stílusosan az Év-Utolsó-Napján.

Tehát a következőkben összegzem az évemet. Az eredmény egyenlő x a négyzeten.

Meg ide jön még a SWOT táblázat, igen.

Azután az, hogy i've had ups and downs, but after all it was a great experience, i've learned a lot through the year and sooooo oooon.

És még sokmindent írok ide, mindenféléket.

És egyebekben hát...a többit tudjátok.

Boldog új évet.

Vad after fruttik rinya, de csak a dátum miatt

Furcsa dolog ez a nemalvás sztori.

Pontosabban alvás is meg nem is.

Tökmindegy, hogy mennyit aktivizálok egy nap alatt; hogy kifáradok-e vagy sem: nem tudok átaludni egyhuzamban egy éjszakát, 2-3x megébredek és nehezemre esik visszaaludni, de mindenképpen hosszúnak tűnő forgolódásokkal sikerül kiváltani a nem tudatnál lévő állapotot.

És tökmindegy, hogy mennyire vagyok fáradt vagy hever szanaszéjjel az agyam.

Nehezemre esik leülni és átgondolni, hogy mi van velem. Mindig eszembe jut egy film, amit elképesztően fontos megnézni, vagy bágyadt késztetés hajt ki a konyhába vagy egyéb értelmetlen pótcselekvés, amely által tolódik minden. De olyan fárasztó, és a fárasztás pont nem hiányzik nekem. Egy kis belső nyugalom, az volna kellemes. Olyan távoli az egész, igazából azt sem tudom, volt-e olyanom valaha, úgy igazán. 

Magyarán szólva eddig semmit sem sikerült pihennem a vakációban. Semmilyen formában.

Valahogy úgy kéne csinálni, hogy kurvára ne érdekeljen semmi de semmi, ami eddig zavaró tényezőként terült elém. És akkor hátha tudnék nyolc órát aludni megint- és nem fellaskázva.

Aszondja Cica, hogy a tegnapi Vad Fruttik koncert olyan volt, mint a purgatórium. Igaza van, és jó is volt nagyon, de nem éreztem katartikusnak- mert nem engedtem magam belevegyülni a lelkifájdalmas számokba. Vagy nem jött időben a hangulat hozzá. Na, van ilyen.

Ma megnéztem a Gyűrűk ura harmadik részét is. Ezt a trilógiát képtelenség megunni, egyszerűen minden alkalommal teljesen újszerű és a végletekig izgalmas és szép. Most analitikusabban azon lepődtem meg, hogy milyen fitt vénember ez a Gandalf, ahogy a bazi balroggal körbebukfencezik a láva fölött a hegy mélyében és igen, a láva felé zuhanva jókora nehéz karddal (vagy bot volt nála, mittomén), hát szóval le a kalappal aranyapám. Legolas pedig sokadjára is büszke elf pöcs. Egyszerűen röhejes ahogy megmutatkozik, vagyis meg kéne mutatkozzon a míves pofikáján a búbánat; elszállt egy alak, az biztos.

No dehát, végülis nem szokás csak úgy besétálni Mordorba. 

I'm your Personal Jesus

Deres fotók és ecsetes festések - vizuál poszt

Amikor szétlőtték az agyam

A fiú, akinek lárvaszerű az arca

A legrövidebb nap

Ma van a tél első napja.

Ezúton szeretném közölni a Nyugati Agyféltekémnek meg az Alvásért Felelő Izmomnak, hogy hagyja abba, amit csinál, pontosabban csinálja már, amit kéne, hogy-! Mert már nem olyan vicces a két hete tartó nem-tudok-aludni, vagy felébredek-az-éjszaka-közepén-aztán-reggelig-forgolódás. 

Továbbá az Egy asszony illata minden nézésnél csak jobb lesz és minden nézésnél a világ is egy kicsit jobb lesz. -szólt vala belőlem a rejtőzködő romancicus. 

Visszazuhanva a cudar valóságba egyre türelmetlenebbül vár rám egy kiadós szőnyegsuvickolás. Meg kagylótisztítás. És bármennyire is hihetetlen, nem direkte felejtek el dolgokat, amire előzőleg azt mondtam, hogy oké, hanem mert kihagy az agyam. Bármennyire is elképesztően hihetetlen, ez van. 

No de mindegy, ez itt nem a morgás helye, mert nyakba szakad a Karácsony és a totális harmónia. Köszi mindent. Ehheh, szólt vala belőlem a szahkazmus.

Tehát megyek és megcsinálom az életemet. Cső-

légyszíves.

"a tiszta folt az, amikor a kiömlött vérre ráesik a hó és öt perc múlva nincs

a tiszta folt az, amikor minden hófehérbe öltözik." (Kiscsillag)

-bár nem hófehér, csak nyomokban és sokkal deszaturáltabban, az eredendő koncentráció magas százalékban jelen van. az elsőn kívül fotók ma -csütörtök- reggelről.

freaky folks - all in one avagy a királyi többesem

bumm

Na. Elfáradtam így 2013 végére.
Ez van.

Phroust Ratio és a teliholdutazás

-Te sápadtarcú dög! Lerohad a fél vállam! Az lehet, hogy élesztővel kelsz napbukta után, de én nem akarok ilyen ébresztőre lefeküdni. Még az egy dolog, hogy lefekszek - el nem alszok, mert álom szememre nem jön, a gyomrom viszont korog rendületlenül (éjszaka próbálkozik az ember nem enni - ha nem kell gyomorsavat felitatni, ugye). 

Szóval még az is hagyján, hogy miattad napközben párszor majdnem ártatlan emberek fejét ordítom le spontán, semmikért, továbbá tudatos szélmalomharcot vívok - koncepthiány miatti agybaj és értetlenség következtében - a technológiával hosszú órákon keresztül; tehát ez mind oké. Na de hogy mi a bánatosért kell fájdalmas testtájékokat észlelnem magamon?! Az rejtély. Csak frusztrál az egész irracionalitás. 

- ezek voltak Phroust Ratio első asszociációi miután, felnézvén az égre konstatálta, hogy telihold van és ez akár meg is magyarázna egy pár dolgot. Még pár másodpercig meditált előbbi eszmefuttatásán, majd leült az ágy szélére. Az nyikorgott válaszul, erre a válla kezdett nyillalni kegyetlenül.

Odakint erősen fújt a szél.

-Hm. - Phroust Ratio arcán visszafogott fájdalom-mimika húzódott. Most megropogtatta nyakát jobbra és balra, egymásután ötször. Majd ugyanez előre-hátra és körözve is.

Nem használt. A tompa nyillalás nem múlt el. És a szánalmas tehetetlenség érzete sem.

A helyzet egyre nyomasztóbb volt számára, a hirtelen összegyűlt felhőzet okozta kinti vihar és a szoba csöndje tévképzeteket indított el képzeletében, miszerint egy élőhalott van az ajtó mögött, leselkedik rá és mindenféleképpen az az életcélja, hogy halálra rémissze őt. Ezen gondolattól két tizedmásodpercnyi távra következett a Twin Peaks atmoszféra összes rémületes jelenetsora. Phroust Ratio már épp a takaró alá bújást pedzette, amikoris hirtelen megpillantotta azt az üveg Coca Colát, amely két napja csücsül az asztalon.

-Ahá, sápadtarcúkám! Ha már olyan teli vagy, mint ez az üveg, lássuk mitől fogysz! - ekkor fogta a kólát, kinyitotta az ablakot és csúfúl nekivágta a Holdnak, sűrű felhőrétegen átcélozva, mint képzett darts játékosok nagyon részegen.

Lelki szemei előtt kólától felbomló és szétmálló csirkecombok úszkáltak a lében mindenfele.

Ózsé, valamikor 2013 őszén

a fél füles

annyira jó lennék tehozzád,
hogy önzetlenül odaadnám
a fél fülesemet a fülemből
halld, mi jön ki odabentről
meg a basszust, kérlek jó volna
ha dobolnál a padlóra
ütemeket a lábaddal
ugye milyen jó is ez a dal

és nemcsak üresben
múlna el minden ugyanúgy egyszerre,
ahogy eddig is, de mégsem egészen.
mert valami furdal mindig oldalvást,
teljesen rímtelenül és ritmustalanul,
mint ez a múltban versként kezdődött
szöveg. az egyetlen ritmikus légvonal
az a sok levegő a szájból, amely bennragadt.


meg hát a fülesből kiszűrődő légvonalak.
meg a basszus. mert azért kell kettéosztani a hangszórót, hogy sztereóban hallatszodjék az élmény.
megosztva is hallható egyszerre.
még külön is.

ha pedig nem, akkor már megint csak üresben megy.
aztán úgyis elmúlik egyszerre.

id

36 "filmkocka" a podgóriai december első napján. fótóposzt.