Free time - new post

I wasn't in the mood to type. So I'll post here the handwritten thing. Blablabla. Így érdekesebb. Na csá

Kő, papír, olló

Nagy fehér ív papír kiterítve fekszik az ágyon, s várja a boncnokot. Adekvált szépsége méltóságteljesen beletörődik, hogy hamarosan felvágják. A folyosó végén már csattognak az ollók.
Nyissz - nyissz.
Kunkorodó szélei meg-meglibbennek valami légáramlattól. Talán csak az elsimított, cenzúrált kultúrával kúrált lelkén söpört végig egy cunami. Nyissz. Mindjárt jön és felszeletel. Belehasít sík mélységeibe.
Sorsa talán egy újrahasznosított következő élet...s reméli, emiatt senki nem kövezi meg- következésképpen.
Kő, papír, olló.
És bizony olló. Már itt is van a fehérruhás. S egy utolsó libbenés, majd: csitt-csatt-nyissz-nyissz és...nyissz!

hétfő deles, velejes

Na kérem szépen, tisztelt olvasóság(Hanna, lopom a kifejezésedet, khösziii Lovasisan), mi sem lehetne szebb indítása egy hétnek, mint egy tüneményes hétfő. Olyannyira hétfő, hogy fél pofám folyik, értsd szemem-orrom csurog, a másikkal nem látok(hihetetlen mód, a másik orrommal sem...) és nem szaglok. És valami hapci is ki akar tüsszenteni belőlem valami lényeges információt, amelyről úgy gondolja: jobb kint, mint bent! A mai reggel, ugyanakkor- az értelmetlen és nemlétező kifejezések reggele is, mint ahogyan az előbbiekben ez nyilvánosságra került. Kérem szépen. Nincs ezzel semmi baj.

Ha még nem említettem volna itt a blogon(úúristen..), biza megkezdődött az egyetem. Első hét jellemzése röviden: lóti-futi. Ide-oda-vissza, satöbbi, avagy kháosz a köbön. No de ez már csak ilyen, bele kell ám törődni az élet efféle egyenetlenkedéseibe. Persze az órarend se kutya, derült égből villámcsapásként kerül be egy-egy, és a fenéért se tudnám rendszerezni a már eltervezettnek széthullt szilánkjait. Fájó, hogy a gitárórákkal is zsonglőrködnöm kell: amely időpont egyik héten jó, na az most teljesen rossz. Továbbá, 50 kroki egymásutáni megrajzolása szégyentelenül kerget ki a világból, sőt az egész naprendszerből egyaránt. Ez még csak a kezdet ugyebár, és hol van még a vég, no de lesz ez még így se.

Most pedig valami teljesen más: volt a napokban(szombaton) Quimby koncert Váradon. A lemezminőség jelző pedig jóformán lealázó kifejezés lenne a show-ra nézve, eszméletlen amit leműveltek; benne volt apai-anyai, meg az egész rokonság is! :D Ellenben hiába is keresnék az eseményről megnyerő fotókat a neten: nincs. Vagy csak én vagyok a béna, hogy egyfeszt csak a bamba partyoradea-s képekbe botlok? Igazán, egy normális koncertfotót sem exponáltak magáról az együttesről, csak úgy-felszeletelve, borzasztó szögekből lekapva a zenészeket, meg azért a közönségről is lehetett volna több is. Azért remélem, találok majd egyéb, magánemberek által készített kockákat is, melyeken érződik az a bizonyos.

Most akkor nem is szaporítom tovább a szót meg a létösszegzést. Anyukám csinált befőttet s reménykedem, lesz még világ jövőre, mert még aaannyi minden kell történjen-létösszegeznivaló is!

Nahátakkor. Szépséges jó napot.

tikk-taktus

A kismutató megolvadt s lomhán rácsöpögött a nagyra, majd lassan szétfolyt az óralapkán, bekebelezve a számokat; az időt időtlenné téve.
Egy faággal kezdtem kalótyolni a híg masszában, véletlenszerű ákombákomokat rajzolgatni benne. Ezek a képek nem tartottak sokáig, visszanyerték eredeti, ám minduntalan változó amőba alakjukat.
Végülis így játszottam egy darabig az idővel. Persze, sokáig azt hittem, ez a cselekvés pontosan fordítva történik, de idővel be kellett látnom, én magam olvasztom az ütemeket, s lépkedek, ugrálok, trappolok a fogaskerekeken, mint egy megkergülésre ítéltetett mókus.
-Hát meguntam. És meguntam kakukknak lenni a kakukkos órában. Köszönöm szépen, a lehetőséget átadom másnak.
Kezembe veszem az időt, felhúzom, amikor kell, vagy elemet cserélek benne.
Túl értékes ahhoz, hogy perc-kattanásait aprópénzként veszítsem el az utcán.
Na de majd most.
Tikk-takk.
Tikk...