Ozsványos

Tusványosi vandalizmusaim:

http://tusvanyos.ro/?o=270

http://tusvanyos.ro/?o=296

http://tusvanyos.ro/?o=298

http://tusvanyos.ro/?o=299

http://tusvanyos.ro/?o=309

ezvan

mindenki hazudik.

kép, szó, vers, valamik

Ki van égve a szemem. Porhanyósan forog a gödrében. Hát igen. Már megint az éjszaka leple alatti Moszkva. Meg a romkocsmában megromló befőtt-életek. A hajnal filozófiafellege.
Meg kell menteni a világot.
De hogyan? Egyáltalán minek?
Be vagy állva? Teljesen kész vagy?

Össze-vissza beszélek. Néha nem vagyok önmagam, csak egy árnyék fotogramja. Ez volt pár napja is. Nem tudom az okát. Egyelőre. De most oké.
Lelkemből adakozok néha.
Kicsi darabokat.
Van, hogy nem éri meg. S mégis...
Kiég a szemem.
Hol vagyok? Mi ez az egész és mi történik? Merre tartok?
Közben van egy s más. Vannak dolgok. Meg emberek.
Néha nehéz összeegyeztetni. Valamit valamivel.
Valamit valamiért. Valakiért?

----------------------
ezt pedig ma reggel írtam a vécén ülve egy JYSK-es reklámújságra:

a címe: Időutazás

Egyszer volt.
Egyszer megvolt.
De én visszamentem
S ma már nincs.
Valami eltűnt.
Valami elveszett.
Sarkon fordult,
egyet mordult
és aztán
én már
nem tudom.

hm

"...engedd el..."

csak morzsázok

Csak egy rövid villanás volt, majd eltűnt.
Mi volt ez?

Reggel szivárvány húzódott egy csíkon. Aztán, az a csík eltűnt.
Nem tudom, miért tűnnek el a szivárványok.

Kínkeservesen megy most az írás, pedig érzem, hogy most muszáj. Sokmindennel van ez így.
Újabban.

12 óra 33 perc. Semmi.
Kéne legyen valami?

Az ember alapjáraton is skizofrén beállítottságú.
Ma ki vagyok?
És miért?

Itt beszélnek, miközben én koncentrálnék.
Ha úgyis irrelevánsnak tartja, mi a fszért mondja hangosan?!

Én nem értem az embereket. Akárhányszor érzem úgy, hogy sikerül, meggyőznek az ellentettjéről.
Én nem értem az embereket.

S a vargabetűk. Na, azokat nem szeretem.
De vannak.
S utólag jó, hogy vannak. Addig meg...