Neszesemmifogdmegjól.

Felháborítóan nagy oktalanságnak tartom az úgynvezett gazdagodj-meg-gyorsan-az-Internet-segítségével típusú szemfényvesztéseket. Valamint hajmeresztően zavaró, hogy annyian bedőlnek neki. Álbölcselettel, óriáskarakterrel formázott mondatokkal teletűzdelt weblapok terjesztik az ígét, elég pár kattintás és milliomos leszel, de előtte még azt is megtudhatod, mi az élet értelme, vagy mi a siker titka és mennyi bátorság szükséges belevágni...gondolom ehhez külön algoritmus is letölthető.

KÉPesség

néhány fotó az elmúlt időkből.

vonatkozás

Későre jár. Menned kell. Elég bajt okoztál már ígyis. Nem tehetsz róla, te tehetsz róla.
Minden és semmi, örökös körforgásban ölelkezve, öldökölve, öklöndözve. Mindezt egymásért. Titkon egy másért. Senkiért. Semmit sem ért.
Egy vasat se. Csak egy élet vasalt le. Egy élet hasalt el,
rogyott térdre.
-Térdre, ha mondom!
Rontom-bontom. Kibontakozom s csak aztán oltalmazom magam, ha vagyok. Vagyok, aki vagyok.
-Te ki vagy?
-Te? vagy valaki más...
Vagy-vagy.
Vágy. Lehet. Talán illúzió, világtalan vízió.
Világos, mint a vakablak.
Csak te vagy túl sötét.

verses

 Íme itt a legújabb versem. Kommentár nélkül.

Papírhajók

Papírhajók húznak el

az égen

megrakva képekkel

még régen

elszegődtek társnak

talán

jók lesznek mártásnak

ha már

minden más üres

és fakó

korhadó s nyüves

a faló.

fúzió

         Találtam valami kis notepadbe mentett krikszkrakszot, pár hónapos lehet. Néhány Kispál dalszövegből gyúrtam össze sorokat és lett belőle ilyen fúziós valami.

brainstorming

                A mai nap roppant izgalmasan telt, visszaidézte a pár héttel ezelőtti paradicsomon kívüli állapotokat, mivel angol írásbeli végett 5(ÖT) óra hosszát ültünk a suliban. 11től 4ig. Mert az marha vicces, hogy bemegyünk 11re, érkezzen be mindenki szépen ahogy kell, de nehogy elkezdjük már időben, hanem majd csak 13 óra után, szóval aki arra számítana, hogy ebédre hazaér: ló****t. Amúgy a diák, az ilyen kiváltságos egyed, mert azt tartják róla így magasabb körökben, hogy remekül elvan 5 órán keresztül étel, ital és budipapír nélkül a keményebb időkben. Ugye beérik a szar is, ha már érettségizünk-kihat a szervezet alapfunkcióira is(megj: nekem ilyen utóbbi problémám nem volt). Szóval nagyon élvezetes volt az eltöltött idő, a délelőtt különösen alkalmasnak bizonyult egykis szúnyókára, ébredések között megoldva az inglis variantát. Néha így fátyolosan átfutott az agyamon, hogy jé, jövő héten már írjuk az angol érettségit is, de csakhamar rájöttem, hogy az most megy végbe. A testen kívüli élményig már nem jutottam el, mert mindig félbeszakítottak valami idióta kérdéssel, hogy ezt hogymongyák meg azmiaz, és mondjam már el a helyes válaszokat bbacdb dacbbbd ccccbbaaaddd betűk formájában.( ez NEM a helyes sorrend). No de három óra negyvenöt percig ott maradtam mert miért ne, aztán páran meglátogattuk a szomszéd gyrosost. 11 óra óta akkor éreztem igazán, hogy az élet szép. A nagy brainstorming után, amelyben én voltam a brain, igazán jól esett elkussoltatni a gyomrom. Merthogy végig ő beszélt hozzám. Erre csak utólag jöttem rá, úgyhogy most megyek és visszamondom a pszichiátriai kezelést.

ez itt a cím helye

              Mennek a felhők. Ezek a megbomlottak, melyek a legközelebb vannak amúgy a föld felszínéhez a leggyorsabbak. Lehet felpörögtek valami uzsgyitól, én nem tudom, de az biztos, ha én felhő lennék, nyilván a  felsőbb réteghez tartoznék, ott vonulnék bölcsen, megfontolva, talajtól jó messze és még a Nap is reflektorfénybe állítana, meg minden, kihúzva magam, állandó egészként, mit sem törődve a fénysebességgel. Szóval a felhők Don Corleone-ja. Vagy ilyesmi.
              Másik szobából áthallatszik a Napló, éppen mérlegelik a valóságot, SMSben mérik és bruttó 95 Ft egynek az ára, szóval hogy ez az ő valóságuk mennyire reális - tekintve a mérleget, megint más kérdés, mindenesetre lehet rá válaszolni Igennel vagy Nemmel. Csak aztán jobb, ha meg se érkezik a telefonszámla. Én egyébként a naplót írni szoktam, s fel se foghatom, miért nem közvetítenek... Mindegy is, majd meglesz az a tizenöt perc hírnév, no!                         

Kilóg a lóláb

Mondják, hogy a hülyeség határtalan. Ergó mértékegysége sincs. Ugyanakkor mindannyian tudjuk, érezzük, mikor van az eddig és netovább. Amikor már fejek mennek a falnak és mellkasok dőlnek kardba. Szóval ami egyszerűen már tolerálhatatlan. Persze ez az amplitúdó mindenkinél változik, helyzettől és józan észtől függően. Most elsősorban az olyanfajta abnormalitásról beszélek, ami felháborít és teszi ezt nem pozitív értelemben. Szóval most fel vagyok háborodva. Sajnálatos módon nincs mit kezdjek ezen problémával, mert rendszerezett érveim úgyis elájulnak a süket fülek hallatán. No tessék. Ennyit az észérvről. 

elegáns tűnődés

Elkezdeni a legnehezebb, mert csak töredékek vannak és az összekapcsolódás lehetetlensége. Mégis ott lebeg egy kialakulatlan cél, gondolat vagy bármiféle értelem. Aztán valahogy elindul -lassan, döcögősen- s útközben kitaposódik a föld, járhatóvá és biztonságossá válik. Olykor nekiiramodik, vad száguldásba kezd, majd a pillanat töredéke alatt, mely ezt a felgyorsulást eredményezte, álmatag bandukolásba roskad. S így hullámzik, mint a tenger habjai, fröccsenve, loccsanva, zubogva, lötykölődve, kavarogva.
            Aztán elvesződik a fonal, mint tű a szénakazalban. Áramszünet, se kép, se hang. A lírai én gondolatjele után csak pontok állnak sorjában, egyhangúan összefolyva egy egyenessé, mint az újdonsült kisült agyú halott életjele.
De harmadnapon amúgyis föltámad, szóval pánikra semmi ok, csak egy kis időre elszáll, ott egy kicsit él, majd szépen visszatér. Minden úgy megy tovább, mint a karikacsapás egy ágasbogas erdei csapáson beszippantva a szabadság ízét, mely lebilincselő látványt nyújt. Magához láncol a függetlenség s táncol kábultan keringve végtelen keringők közepette.
             Barokk körmondatok kavalkádjában tér meg kényelmes hajlékába, ahol az alom álomnak ad hálóhelyet, elheverve eltekintett tekintetek kereszttüzében.

Kiterítenek úgyis

A mai napra egy pár hónapja megírt gondolatmenetet szánok, magyar olimpiászos úgy hiszem, s egy József Attila idézetet kellett a szövegbe ágyazni. íme:


Üdvözletem a kedves, mélyen tisztelt közönségnek! Nevem nem igazán fontos, hivatásom: ember, bár ebben olykor magam is kételkedem. Megszülettem s megtanultam járni. Azóta futok, rohanok, egyre csak szaladok.
Kerget az őrület. Néha utolér, olyankor megkerül párszor és belém bújik az ördög. Ördögi egy kör ez! No de nem időz sokat, ha megunja, távozik a lelkem. Olyankor csak vagyok. Kisvártatva megkerül minden belsőségem, és egésznek érzem magam; ilyenkor egészen bennsőséges a viszony velem. Bizony, most kérem szépen ne tessék megdöbbenni, és az állak se essenek le, de bevallom: viszonyom van magammal. Én vagyok a legmegbízhatóbb számomra. De, mint minden kapcsolatban, itt is vannak üresjáratok, olyankor szünetelünk csöppet. S akkor jön az őrület. Belekerülök, belekergetnek, s teljes a káosz.
Mi az élet, ha nem egy nagy, őrület-körforgás? Rettegünk a következő eljövetelkor, szinte várjuk, mint a Messiást, és minden idegösszeroppanáskor karácsonyt ünneplünk.
Elvernek, elvárnak és sosem várnak meg. Ember vagyok, benne a sűrűjében. Kedves közönség, maguk is benne vannak! A maguk kupaca is bűzt gőzölög. A maguk koponyája is csurog a káposztalétől, és ki-tekeregnek belőle az idegszálak, ha pedig már az endoplazmatikus retikulum állomány is kisült, hát a maradék agytekervény is oszlásnak indul.
Én nem vagyok jobb maguknál. Maguk pedig nem jobbak, mint én. Bármit is csinálok, megköveznek érte. S csak azután következtetnek...
Ha valaki itt, ezen a kék bolygón ébred öntudatra, az rögtön meg is szabadul tőle. Elkobozzák. Kiölik az értelmet, megölik a lelket, a test meg rohadhat egy fadobozban. Persze lehet küzdeni, meg igaz szívvel élni. De miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Aztán kikészítenek, beraknak egy vitrin mögé, s mutogatják a képem. S egyre többen nézik, és egyre több a képmutató képmutogató. Mi legyen akkor? Miért érdemes ezt az ember-hivatást egyáltalán elvállalni? Ha egy SWOT táblázatot készítenék, a gyengeségek és hátrányok mező megtelne, míg az erősségek és előnyök rész hézagosan tátongna.
Így hát marad az üres tátogás a szépről, a jóról, az élet értelméről, és élünk, hogy túléljünk. Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis. Ha meg kiürül a tank, folytatjuk üresben, üresen, üregesen, s lassan öregesen. S ha tényleg jól megy dolgunk, s ha eljutunk odáig, hát meghalunk. Jön a fadoboz, a ravatal, a virág és koszorú. Végülis szép dolog ez, békés. Valahogy igazságos. Talán a legigazságosabb dolog a világon. Nem válogat, mindenkit lekaszál. Egy biztos: a vég. Minden más kiszámíthatatlan. És minden másra ott a MasterCard. Meg a reklám. Az önreklám. Az önző, nárcisztikus vergődése a kiégett, vagy ahhoz közeledő gátlástalanul szaporodó emberi fajnak.
Mit ér az ember, ha értékrendjét semmibe veszik? Mért legyek én tisztességes? Miért ÉN legyek tisztességes?!
Kedves nézőim, hallgatóim, olvasóim, kiterítenek majd úgyis! Addig is lefutunk még néhány kört.


O.ZS.

Estebéd

                         A mai nap úgy adódott, hogy felkelt. Nagy-nehezen én is. Ami azért volt nehéz, mert kb mióta nem járunk rendesen suliba érettségi végett, nos, képtelen vagyok egy jó lóbőrt meghúzni...akarommondani húzni a lóbőrt (árpádházi jelentése: aludni). Szóval most sikerült, errefel 10re be kell slattyogni töri előkészítőre. Na jóvan, történelmi pillanatok következnek, de szívesen leköszönnék óráról még A.I.(-mesterséges értelem)Cuza felkonferálása előtt...ja, hogy azt már múlt órán befejeztük...                    

Napos oldal

No hellóhelló! Szép dolog a vasárnap este, alkalmas egy kis irományra. Amúgy milyen egy vasárnap? Álmos. Leginkább ezzel a jelzővel tudnám illetni. Andalgós délben, ebéd közben, meg azután is. Aztán valahogy estére elillan. Nem tudom ezzel ki hogy van, de eddig úgy tapasztaltam, hogy a közösség igen kicsiny százada táplál pozitív érzelmeket eme hétvégi nap iránt. Persze, mer' másnap már hétfő van! Az is megér egy misét...no de azt meghagyom a palástosoknak. Úgyis Pünkösdhétfő....:P    

        Szóval most nem is rizsázok többet, ámbátor berakok néhány kis fényképet, melyeket ma délután készítettem. Kicsit impresszionista. Meg ilyesmi. :) 

Remember when you were young, you shone like the sun.

You reached for the secret too soon, you cried for the moon.

Shine on you crazy diamond.

And we'll bask in the shadow of yesterday's triumph,
sail on the steel breeze.

Ollé!

                 Végre eljött a nagy nap, amikor hosszas tervezgetések után az elméletből tett lett, és életet adtam eme csodálatos blognak. A kinézet még egészen alfa fázisban van, egyelőre még próbálok kiigazodni mit hogy és miért, de igyekszem. Nos, a tartalom olyasmikből áll majd, mint az én saját gondolataim, kritizálódásaim és ókor-ókor becsöppenhetnek fotográfiák az én kezem által, vagy verseim, irományaim. Az első postomhoz nem csatolok curriculum vitae-t, és valószínősítem, hogy később se fogok, és az ars poeticam leközlésére is még várni kell, de megteszek minden tőlem telhetőt. Jelenleg ebédelni készülök, szóval ezen sorokat így két kanál leves kereszttüzében írom, mivel leégeti a nyelvem. Szóval még bepötyögöm ezt a mondatot is, hátha addig hűl egy kicsit a kaja.[ ........intervenció.........] Áh, tévedtem. Abban reménykedem, hogy a második fogásnak azért még érezni fogom az ízét.