kép, szó, vers, valamik

Ki van égve a szemem. Porhanyósan forog a gödrében. Hát igen. Már megint az éjszaka leple alatti Moszkva. Meg a romkocsmában megromló befőtt-életek. A hajnal filozófiafellege.
Meg kell menteni a világot.
De hogyan? Egyáltalán minek?
Be vagy állva? Teljesen kész vagy?

Össze-vissza beszélek. Néha nem vagyok önmagam, csak egy árnyék fotogramja. Ez volt pár napja is. Nem tudom az okát. Egyelőre. De most oké.
Lelkemből adakozok néha.
Kicsi darabokat.
Van, hogy nem éri meg. S mégis...
Kiég a szemem.
Hol vagyok? Mi ez az egész és mi történik? Merre tartok?
Közben van egy s más. Vannak dolgok. Meg emberek.
Néha nehéz összeegyeztetni. Valamit valamivel.
Valamit valamiért. Valakiért?

----------------------
ezt pedig ma reggel írtam a vécén ülve egy JYSK-es reklámújságra:

a címe: Időutazás

Egyszer volt.
Egyszer megvolt.
De én visszamentem
S ma már nincs.
Valami eltűnt.
Valami elveszett.
Sarkon fordult,
egyet mordult
és aztán
én már
nem tudom.