csak egy kis pánik

Hát ez nem lesz szépirodalom.

Ki vagyok akadva.
Az idő problematikájával küszködöm. Avagy: nincs. Semmire az égvilágon. Persze, kell nekem mindent elvállalni. Kell nekem egyetem-népszerűsíteni. Filmfesztiválon agytágítani. Önkénteskedni. Nemtommicsinálni. Meg aztán ott lesz a színházasdi is.
És szó se róla, élvezem mindezt. Mert izgalmas és sokféle.
Csakhogy járok én egyetemre is. Az utóbbi 2-3 hétben pedig kb nem is voltam itthon rendesen. Magyarországon, Székelyföldön meg mittoménhol. Mostanra pedig úgy felgyűlemlettek a házik, hogy azt sem tudom, mihez kezdjek. Hogy mi a francot csináljak. Jövő héten meg Ifeszt. Sőt, mostantól Ifeszt. Meg lesz falfestésem. És jövő hétre kell egy jó adag házi, jó adag tantárgyból. Meg menülap.
Nemrég meg ültem és bámultam ki a fejemből és gondolkodtam, hogy mikor robban szét a fejem.
(Bezzeg ezt van időm megírni, ugye? Hát van, mert így legalább lenyugszok egy kicsit.)
Ezek a dátumok meg határidők meg időpontok zavarnak, mert egy nap csak 24 órából áll. A tempó feszített én meg szeretnék ellazulni.
Már az utóbbi napokban az is megfordult a fejemben, hogy ugyanbiza jól tettem-e, hogy erre a szakra iratkoztam egyetemre, amin épp vagyok?! Pedig szeretem. De mit akarok még? És miért egyszerre?
Miért nem lehet kicsit lefagyasztani egy-egy darabját az egésznek, s miután a többi elsimul, kiolvasztom s minden szépen visszalendül normális kerélvágásba.
Minek csinálok bármit is? Van, akit nem érdekel semmi vagy csak minimálisan. Könnyű nekik.

Szóval nem tudom, hogyan érjem magamat utól, most a kétségbeesés skáláján-a pánik, agresszió, letargia után a közöny fázisát élem. Ez eltart nemtom meddig, aztán valszeg lenyugszom és megcsinálom azt, ami épp a leghamarabb szükséges(tehát a MINDENből kiválasztok egy részletet.....)
Vajon az Elvárások megértenek majd?
És közben mi történik magammal? Magamat mikor intézem?
Olyan szép ez a vasárnap délután, hogy megüt a guta.
Nem vagyok formában.
Ez van. Nemtom.
Nemtom...