Kerestem krumplit a konyhában, nem vót.
Szalmakrumpli projekt lefújva tehát.
Ehelyett van finom fehércsoki forró változatban, mer az milyen hülyén hangzik már, hogy fehér forrócsoki, hát mégis mitől lenne fehér, csak azért, mert forrócsoki? Úgy érzem, ezt a témát amúgyis kár tovább boncolgatni, mert már elfogyott. Megj: Ami finom, az hamar elfogy. S ezt a filozófiacsokrot most nem szagolgatom tovább.
Ezt a posztot már több, mint egy órája elkezdtem írni. Eleddig idáig jutottam. Több hangnemen túl vagyok közben, az abszurdtól most kicsit a melankólikusabba kapcsoltam, egyszerűen nehéz megállapodni egy hangulatnál, nagyon hányódik-vetődik, nagyon hányódom-vetődöm, csak szeretnék már stabilizálódni. Összeszedni magam, mert a jövő héttől nagyon szükségem lesz magamra, minden egyes atomomra, 120%on. A buksim tartalmát, s legfőképpen a metronómomat kéne összehangolni. Fókuszálni. Ilyesmi. De jó lesz az. Jó leszek. Jól leszek.
Egy macskafej van a falamon. Nem a fészbukoson, hanem itt ne, velem szemben, ahun ülök. Nem teszek fel képet róla, mert még nincsen kész. A szoba másik falán egy majdnem ördögöcskefej van. Nem annak indult, a de a közvélemény végülis meggyőzött, hogy biz' olyasféle. Indirekt mód. Ma is klne fessek valamit. Meg már régen pingáltam. Szaladjon kifelé.
Végezetül pedig sorakozzanak itt becsesen az év első fotográfiái, az év első napjáról.
No comments:
Post a Comment