October 26, 2014

A kis óceán - Indián koromban

5. osztályos voltam és közelgett a farsangi ünnepség az iskolában. Nagy találgatások mentek, hogy minek is öltözzek: macska nem lehettem, mert az már uncsi (amúgyis megszállott voltam ebben a témában, bármikor szívesen vedlettem át emberi mivoltom a macska szerepkörbe - hát istenem, gyerekkor, de igazam volt), Szaddam Husszein is voltam már előző évben, úgyhogy most nagyon eredeti akartam lenni, hát úgy döntöttünk otthon - indián leszek. Még indiánruhát is találtunk, nem tom miért, de ott volt a szekrényben. Meg fejpántot, meg a trófeát, egy kiránduláson talált sastollat. (De mindenképpen nagytestű madárét.) Valami nyaklánc, deréköv meg egyebek, igazán autentikus voltam. Persze az ilyen ünnepségek velejárója, hogy be kell mutatkozzunk; ha neadjisten felismerhetetlen szétfolyt tükörtojásnak öltözik valaki, hát tudjuk már. 

Én persze nagyon eredeti voltam és bemutatkozásomat értelemszerűen versbe szedtem. Amit - és most jön a fészpalm - voltam olyan hülye, hogy elszavaltam az osztálytársnőimnek, akik között (most ugrik a majom a vízbe) hát persze, hogy minimum még egy indiánnak volt öltözve. Ennyit az eredetiségről. Valahogy így kezdődött: "Én vagyok az indián, Amerika őshazám". A másik két sorra sajnos nem emlékszem. 

De hálistennek a barátnőim emlékeztek. És mivel ábécésorrendben mutatkoztunk be, mindegyik előttem szavalta el a lopott költeményt. Akkor még nem ismertem a plágium fogalmát, de azzal együtt majd felrobbantam az idegességtől. Olyan kifosztottnak, kizsákmányoltnak és tehetetlennek éreztem magam! Most odaállok én, az autentikus indiánlány, valódi sastollal és saját tollból származó versikével, ja, már ha nem mondták volna előttem ugyanezt el kétszer. Na, most kire fognak utánozós majomként tekinteni?

Végülis rajtam és az érintetteken kívül kb. senkinek nem tűnt fel a dolog. Hogy az én tollaimmal ékeskedő népszerű kölykök így még népszerűbbek voltak, és ez engem kellemetlenül érintett? Kit érdekel. Csak én tudtam az igazságot. Egy tíz éves gyereknek ez igen fájó sztori. És ugyanúgy ma is szemétség.


No comments:

Post a Comment