2014 utolsó napjait járjuk és kíméletlenül rámtört a lét/év/én-értékelés és beszarok a nosztalgiától, miközben az elmúlt évekről maradt fotókat nézegetem párás szívvel és háttérben bömböl a Queen. Micsoda patetikus hangvétel, te jó ég! És micsoda dolgok már!
Meg egyáltalán, itt pörgetem a filmet, mintha életem alkonyán köpnék vissza még egy utolsót, míg nem elégedetten vagy beletörődve végül kilehelném a maradék lelkemet. De hálistók ez nem alkony, sőt, valami szép napos délelőtt lehet, mert ezek a fotók aszondják itt nekem, hogy ez a Zsuska a legtöbb képen vigyorog meg somolyog és nyoma sincs annak a sok kakának, ami tetemesrészt helyet foglal amúgy érzékeny kis világában. Én nemtom hol van (talán a versekben, meg a rajzokban, meg az általam komponált fotókon vagy mittomén), de a megörökített cuccok másról árulkodnak.
És talán pont a dolgok valódi lényegéről: hogy alapvetően olyan szép tud lenni az élet(ha hagyom) és olyan szép dolgok történtek velem, hogy csak na és én miért csak most látom ezt, mennyivel másabb lenne az egész folyamat, ha már helyben leesne a tantusz.
Ja, a megörökített cuccok alatt nem a szelfiket értem, meg a beállított, kigondolt vagy legalábbis annak hitt izéket, hanem azt, amelyet harmadik személy keccintett. Vagy mégis én, de a pillanat kedvéért.
Még a valóban, kifejezetten nagy marhaságok is megszelídülnek: nem olyan élesek már. Ami pedig még mindig éles, arra még kell számolni egy újabb adag időt.
Meg vannak olyanok, amikért kár, amiből kéne még, ami nem lett elvarrva, vagy el lett, de még bököd.
Sokminden van.
Néztem ma a Christmas Carol Zemeckis verzióját és arra gondoltam, hogy értékelném, ha meglátogatna engem is három ilyen spirit, mert egyedül nehéz zöldágra vergődni ezzel a sok eltemetett haddal a fejemben. Sajnálom (már annak mondom, aki ezt olvassa), hogy ilyen drámai itt minden, főleg a nosztalgia, de mit tegyek mán, ha ilyen naonnaon mélyérzésű (és rögtön iróniával mentegetőző) írója vagyok ennek a neszekutyának. :)
Na, hát'stenem.
365 nap/év sokat nyom a latba.
nem tom mit akartam még ide írni.
No comments:
Post a Comment