Na, mi legyen?
Hát mindenfélét kéne csinálni. Kapásból eszembe jut egy pár ilyesmi: miből mit kéne többet vagy kevesebbet, mit kéne mégis meg amúgyis miért ne, és egyáltalán foglalkozni a kontinuitásban lévő, de szedáltan vonagló kezdeményekkel. Ja, hát egy egész lista van a fejemben. Sokmindent nem is tudok helyénvalóan közölni, és ez a fajta félreérthetőség zavar. Nem más miatt, hanem elsősorban magam (meg azért nyilván az oda-vissza ható erők milyensége) miatt.
Vagy mondok mást: állok a szobámban. Látom, hogy felvet a rendetlenség, de nem látványosan tornyosuló kupacok okozzák a diszharmonikus képet, hanem a sűrű, lapos akadálypálya. Szétnézek és látom, hogy valami nincs rendjén. (nem mondod?!) Sok-sok minden nincs rendjén. De alapvetően nem tudnék kiemelni egy olyan konkrét részletet, ami kifejezetten kaotikus. Az Egész kaotikus. Rendetlenség van. Oké. De hol kezdjem el, mivel kezdjem a takarítást? Nem látom a fát az erdőtől. Nem kéne annyit gondolkodni, ja persze, hát ez alap.
Szóval akkor random rábökök a szakaszon egy pontra és akkor ez lesz, ez van. Ha más kell, akkor van még egy csomó más pont. Arra bökök, amelyik éppen megfelel.(Vagy nem, dehát akkor meg ott van a következő, lehet ugrálni is. Nem ez a lényeg? Mindenfélét kéne csinálni. Ott a mindenféle.)
Az elvárások sunyi módon szivárognak be a legkisebb repedéseken keresztül - bárhova, ahol van egy talpalatnyi hely. Nem biztos, hogy másoké, lehet, hogy mások szemüvegén keresztül lett saját vetületté. Nem könnyű összetörni azt a szemüveget és mégnehezebb utána szabad szemmel nézni. Fúj a szél, meg csíp is a hideg. Aztán meg lehet szokni és nincs baj. Nem kell emiatt (ön)cseszegetni.
Vannak még pontok a szakaszon.
A lényeg az, hogy lehet mindenfélét csinálni. Amúgy meg süt a nap és mindjárt sétálok egyet. Ma hajnalban sem sikerült rájönni az élet értelmére, pedig majdnem ott volt. De mégsem. Na majd legközelebb.
No comments:
Post a Comment