Azok a rohadt muslicák mindenütt ott vannak. Épp bíborba öltözik az égbolt, megy le a nap, őrület, mekkora magasztosság megy végbe, azok a rohadékok meg ott vannak az ablaküvegen és elbasszák az egész látványt. Felhőfodrok, sugártüllök, nevetségesen gyönyörű az egész. Kifőtt a kávé is. Abba hátha nem másznak bele a nyamvadék kis szarok. A muslicák.
Minden kibaszott szépséges és nyugalmas. És ettől meg lehet bolondulni. Hatáshiány, csatakos csend és hullaszag. És mégis mozog a föld! A kurva anyádat!
A lírai én prózai szabadnapja. Ezt fizetik legalább? A faszt. A lírai te. Azt fizetik? Ki fizet? Én tutira nem.
Ja, hát egyszer mindenki.
A rohadt muslicákon kívül. Azoknak az ablaküveg a titanic. Dicaprio meg katewinslet a naplementében. Miután megzabálták a rohadó paradicsom csücskét. Már a leve is folyik. Úszunk a romantikában. Glugy-glugy.
Már csak néhány csík piros. A többit felszívták a felhők vagy mi, mostmár a bolygó másik felén folytatódik a menet. Ez van. A rohadt muslicák bezzeg nem tűntek el.
No comments:
Post a Comment