Nemtom, most csak úgy írok, hogy legyen valami, mert már időtlen idők óta nem volt és meg kéne már simogatni a kicsi buksiját, hogy ne nyavalyogjon/jak. Próbálkozok előbányászni valami gondolatokat a nagy mikulászsákból, vagy neaggyisten érzéseket, de most a tömény csak semmiként lebeg a légben és semmire se jó és csak lökdösném elfele, húzzál már elegem van gyere már. Meg most ez is ilyen kis szabadjegyzékes akármicsoda, merthogy értelmes mondatsort nehezen találna benne az, aki éppen, de nem baj, kell ilyen is, hogy csak nekem, ha már az enyém, de kitudja, lehet találni benne akármit, valamit, ami úgy ismerős. félszavak, mittomén, olyasféle.
Idegesít, hogy be van borulva odakint, és hogy olyan a táj mintha lefosták volna, akkor már inkább hulljon a hó, mert az amúgy is szebb és valamelyest boldogabb-nem úgy mint ez, amely engem is csak lehangol. Most legalább hideg van, basszus tél van, legyen is, nem olyan lagymatag pocsolyaízű pisilangyos frusztrációja a természetnek, mely amúgyis -ellenes ilyen évszakban.
Mindjárt karácsony, de nemtom hogyan jutottam el idáig, hogy hogyan telt el egy hónap és egyáltalán mi történt az idő alatt, vagy annyi minden, vagy annyira semmi-igazán nem érthetem, valaki segítsen ki, valaki amúgyis segíthetne, mert annyira kéne. Dehát ordibálhatok én a nagy büdös semmiségbe, mert hagyjá má, ez amúgyis semmiség, csak az időjárás teszi-a pocsolyaízű foshalmaz.
A kiüresedett indusztriális mechanikus muzsika meg a gépek lázadása és a gombnyomásra beinduló apokaliptikus életérzés kerülgeti a légyragacsot felfüggesztve a villanykörte aurájába. Ő mutassa meg helyettem ahogyan mozdul bennem a lélek, csak mozdulna már, de ne csak befele, hanem kifele és keresztbe meg össze meg vissza meg szét. Megrúgdalnám, ha tudnám, hol van rajta fogás.
Nem is tetszik a blogom. Legalábbis az outfitje már erőst szúrja a szemem, de nen tudom mit kezdjek vele és lusta is vagyok ilyesféléken agyalni.
S unom már azt a valamit, amit az angol úgy hív hogy wishful thinking, mer marhára semmi értelme és a fejemhez már ébresztőóra csövet tarthatnék s meghúzni a ravaszt hogy ébresztő bazzeg, te hülye állat, ne figyelj idiótaságokra, hanem adjál magadból mindenféle jót és pozitívat. És ez nem is volna rossz kéremszépen alássan, édesjómarinéném, néha annyira szépnek érzem egyes emberek széplelkűletű világát, annyi gyönyörű naiv kedvesség és csacsiság árad belőlük és annyira akarnék belőle egy osztályrésznyit, mert látom, hogy az jó, s néha elszégyenlem magam, hogy sokzsor felülkerekedik bennem az a cinikus ellenpólus, hogy már fáj.
Csak na, Karácsony van, tudod?
Én meg írtam ide valamit, hogy legyen már.
Meg rakok pár rajzot is, mer úgy színesebb.
na szebb jövőt.
No comments:
Post a Comment