Az utóbbi egy hét erőssen Monty Python jellegűre sikeredett, amit teljesen pozitívumként élek meg. Olyan abszurd helyzetek kerültek színre, hogy az egész nagy mindenségesség poénkénti felfogása egészen egyszerűen elkerülhetetlenné fajult. Az élet exhibicionistán mutogatja mocskosul parázs humorát, de legalábbis engedi, hogy szerény személyem feltétlenül örüljön csipkelődős idebiccentéseinek és groteszk, örkényi manifesztációinak.
Mert amúgy nagyon egyszerű az egész. Használjak klisét- minden felfogás és nézőpont kérdése- s ez teljes mértékben így van, az ember saját magának cseszi el a közérzetét pölö, azzal, hogy szívesebben fetreng az önsajnálatban, semmint, hogy megmozdítsa plöttyedt segedelmét és átlendítse magát egy magasabb frekvenciára. Pedig csak egy kicsit kell, egy egészen picúrkát kell megerőlködni a dolgot, s rögtön jobb.
Hádde nem?
Poénvadászat.
Meg ilyesmi.
Meg amúgyis, az egész mindenség egy nagy, ormótlan nagy vicc. Mindenféléhez viszonyítjuk magunkat. Sokan meg sem tudják fogalmazni vágyaikat, mert talán sosem gondolják át igazán, ők maguk mit akarnak. Nem hogy más mit vár el tőlük. Meg aztán, hurcolunk magunkkal sok kelletlen tehert, amelyekről már emlékeink sincsenek, hogyan szakadtak nyakunkba. Hogy került másvalaki problémája hozzánk? Miért fél az ember a saját életét élni? Vagy miért kell balfaszkodni az emberi kapcsolatainkban, ellehetetlenítve azokat? Kommunikációról szólna az egész, csak sokszor alapjaiban dől össze a dolog, mivel meg sem történik a kommunikáció. El sem kezdődik. Az ember saját maga javíthatja fel életszínvonalát, vagy rombolhatja le. Egy nagyon okos embertől azt hallottam tán a múlt héten: Mi vagyunk saját magunk hibái.
És igaza volt. Csak korrektúrázni kéne pedig. Egy résznyi munka benne van, de aztán jobb lesz. Nyilván.
Na, időközben átvészeltem egy áramszünetet s szerencsésen elvesztettem a fonalamat. Pedig folytattam volna a filozófia órát.
Amúgy a napokban lapozgatom megint a kis herceget. És jaj. Mindig betalál. Mindig úgy, ahogy kell, és ahol kell és
:)
Nem tudom.
Na ennyit arról, hogy jelentős blogposzt. Nem sikerült összeszedni a gondolatokat, hehe. Na, jön még tavaszra nyár vagy mi. (Amúgy ez szent igaz, nem kamu!)
Na, akkor ennyi.
No comments:
Post a Comment