változók

Magasan száll a madár az égen és mégsincs tériszonya, ez nagyon helyénvaló és irígylésre méltó dolog. Szerintem nekem sem lenne tériszonyom, de lehet, hogy egy icipicit megijednék. Mondjuk helyzet és helyszín kérdése, de okés.

Úgy vonaglanak az emberek, mint pingvinek a befagyott vizen.

A helyzet jelentősége jelentősen megfogyatkozott, miután kiderült, hogy az egész csak a szem fényének elvesztegetése.

AMikor két lelkes állat találkozik és egymásra néznek, megvan az esélye annak, hogy kinézzék egymást a másik szeméből. Ez sajnos csak keveseknek sikeredik, és akkoris lehetséges, hogy csak egyoldalú. Ilyenkor vagy tovább áll az ember, vagy továbbáll.

Olyan kicsi változókon múlik minden.

A lényeg mindig ugyanaz, attól függően, hogy mi lényeges. És kinek. És miért.

Levágni a testet valami ülőhelyre, hátradőlni és figyelni a lezárt redőny mögött az elsuhanó autókat valami hosszú, széles utcán.

Rázlódnak a nagy mozgó darabok, ritmusra ütemeznek csordákban, néha szájukhoz emelnek valamit és aztán tovább követik a kottát.

Nahát, valami régi ragacson ragadt legyek milyen könnyűszerrel válnak le a szalagról, ha közkedve(l)hető húscafatot látnak....

Szép minden, ez a fontos.