Big Fish soundtrack megy a háttérben. Újra kéne már nézzem, mer kevéssé emlékszek rá. De a mai menü az Ollókezű Edward lesz. Láttam már azt is vagy hatszor, de szeretem és jól esne most a lelkivilágomnak.
Egy hét mandulagyulladás általi bezártság után tegnap este végre kimerészkedtem a régi jó Moszkvába szocializálódni. Hát nem volt az a katarzis, mint gondoltam, hogy lesz. Kicsit olyan növényes-vegetálós állapotban voltam. (Nem is emlékszem, mikor éreztem magam legutóbb olyan sehogysem a ruszkiban). De szép volt a kis égősor a nagyteremben.
Sokszor csak úgy magunk elé nézünk.
Mindegy.
Örültem a hónak. Csak hazafele nagyon süvített.Azt szeretem, ahogy ropog a talpam alatt. Meg ahogy csillog a friss hó. Na, azért már megérte kimenni. Hazafele se volt az igazi a séta, túl sok autó volt még meg hang meg zaj. Túl korán lehetett az éjjel 1 óra? Hehe. Lehet ha 2 órával később indulok, meglett volna az a zavartalan nyugalom. Majd legközelebb.
Azt szeretném, ha visszanyerném a motivációmat az egyetemhez(meg úgy an block bármihez), az életkedvemet, vagy bármit, ami láttatja velem, hogy érdemes az, amit épp csinálok. Ehhez az kéne, hogy ne szípolyozzák ki folyamatosan az agyam, senki se, hanem inkább feltöltsék-de az emberek egy része csak elvenni szeret, megfosztani (direwkt vagy indirekt) és ezzel méretes rombolást végezni a másikban.
-
-
-
Hallgassatok Big Fish soundtracket, mert jó.
No comments:
Post a Comment