Furcsa dolog ez a nemalvás sztori.
Pontosabban alvás is meg nem is.
Tökmindegy, hogy mennyit aktivizálok egy nap alatt; hogy kifáradok-e vagy sem: nem tudok átaludni egyhuzamban egy éjszakát, 2-3x megébredek és nehezemre esik visszaaludni, de mindenképpen hosszúnak tűnő forgolódásokkal sikerül kiváltani a nem tudatnál lévő állapotot.
És tökmindegy, hogy mennyire vagyok fáradt vagy hever szanaszéjjel az agyam.
Nehezemre esik leülni és átgondolni, hogy mi van velem. Mindig eszembe jut egy film, amit elképesztően fontos megnézni, vagy bágyadt késztetés hajt ki a konyhába vagy egyéb értelmetlen pótcselekvés, amely által tolódik minden. De olyan fárasztó, és a fárasztás pont nem hiányzik nekem. Egy kis belső nyugalom, az volna kellemes. Olyan távoli az egész, igazából azt sem tudom, volt-e olyanom valaha, úgy igazán.
Magyarán szólva eddig semmit sem sikerült pihennem a vakációban. Semmilyen formában.
Valahogy úgy kéne csinálni, hogy kurvára ne érdekeljen semmi de semmi, ami eddig zavaró tényezőként terült elém. És akkor hátha tudnék nyolc órát aludni megint- és nem fellaskázva.
Aszondja Cica, hogy a tegnapi Vad Fruttik koncert olyan volt, mint a purgatórium. Igaza van, és jó is volt nagyon, de nem éreztem katartikusnak- mert nem engedtem magam belevegyülni a lelkifájdalmas számokba. Vagy nem jött időben a hangulat hozzá. Na, van ilyen.
Ma megnéztem a Gyűrűk ura harmadik részét is. Ezt a trilógiát képtelenség megunni, egyszerűen minden alkalommal teljesen újszerű és a végletekig izgalmas és szép. Most analitikusabban azon lepődtem meg, hogy milyen fitt vénember ez a Gandalf, ahogy a bazi balroggal körbebukfencezik a láva fölött a hegy mélyében és igen, a láva felé zuhanva jókora nehéz karddal (vagy bot volt nála, mittomén), hát szóval le a kalappal aranyapám. Legolas pedig sokadjára is büszke elf pöcs. Egyszerűen röhejes ahogy megmutatkozik, vagyis meg kéne mutatkozzon a míves pofikáján a búbánat; elszállt egy alak, az biztos.
No dehát, végülis nem szokás csak úgy besétálni Mordorba.
No comments:
Post a Comment